Az első benzinmotoroknál az ún. felületi porlasztást használták, azaz benzinen át szívták a levegőt a hengerek, s így nem sikerült jó benzin-levegő keveréket előállítani, a motor hatásfoka alacsony volt.

Bánki Donát és Csonka János találták fel a mai porlasztó ősét, ahol a vákuum a fúvókából szabályozott mennyiségű benzint szív a hengerbe. A karburátort 1893. február 11-én szabadalmaztatták. Ezzel a találmánnyal a benzinmotor megbízhatóan működő erőgép lett, forradalmasítva a motorizációt, elindítva a robbanómotor sikertörténetét.

A lenti ábrán látható egyszerű változatnál a levegő, melyet a szívóütemben a motor dugattyúja szív be, alulról áramlik az (1) Venturi-csőbe, amely az állandó keresztmetszetű szívócsőbe helyezett konfúzor-diffúzor, vagyis szűkülő, majd bővülő keresztmetszetű csőszakasz. A levegő áramlása a Venturi-cső legszűkebb keresztmetszetében Bernoulli törvénye értelmében lecsökkenti a légnyomást és a megfelelően kialakított fúvókából (6) az üzemanyagot apró cseppek – köd – formájában (2) kiporlasztja, amely a levegővel keveredik és robbanóképes keveréket alkot. A levegő mennyiségét a (7) pillangószeleppel lehet szabályozni.

Bánki Donát (eredeti neve Lőwinger Donát) (Bakonybánk, 1859. június 6. – Budapest, 1922. augusztus 1.) nevéhez sok híres találmány és szabadalom fűződik. A porlasztó és az első nagynyomású robbanómotor megvalósításán kívül foglalkozott víz- és gőzturbinák szerkesztésével, repülőgép-stabilizátor készítésének és földgázvezetékek építésének a kérdéseivel. 1918-ban tervet készített a Vaskapu vízerejének hasznosítására.
Az általa tervezett és a Ganz-gyárban elkészült automobilnál a motort, a sebességváltót és a differenciálművet egy tömbbe építette, s az első kerékpár tengelyére helyezte.

A karburátor ötletét állítólag egy virágárus lány adta, aki vizet permetezett virágaira. Bánki és Csonka felismerte, hogy a hasonlóan porlasztott üzemanyaggal tökéletesebb égés érhető el. 1893. február 11-én jegyezték be XXVIII. 2564. számú, Újítás petróleummotorokon című szabadalmi beadványukat, de valószínűsíthető, hogy az első karburátort már egy-két évvel korábban elkészítették. Találmányukról egyebek mellett ezt írják: "Gépünknél a táplálás petróleumszivattyú nélkül történik, amennyiben egy-egy hengertöltéshez való petróleum mennyiségét a gépbe szívott levegő magával ragadja. A nyílás, amelyen a petróleum beömlik, állandóan nyitva van, miértis a sebesség szabályozónak a levegő szívás megakadályozásával kell történni."

Csonka János (Szeged, 1852. január 22. – Budapest, 1939. október 27.) tevékenységét szintén találmányok hosszú sora jellemezte.

Tervezett és készített papír- és szövetszakítógépet, számos műszert és mérőberendezést, amiket határainkon túl is használtak. A Magyar Posta számára motoros triciklit konstruált, majd csomagszállító gépkocsi alvázat, amely mint postaautó 1905. május 31-én indult sikeres próbaútjára. Innen számítjuk a magyar autógyártás kezdetét. De ő tervezte és készítette az első hazai kompresszoros motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony- és sínautómotort, személygépkocsit és autóbuszt. Ő alkalmazta először a motorgyártásban az alumíniumot, a vezérelt szívószelepet, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást. Műszaki irodalmi tevékenységének eredménye az első magyar automobil szakszótár.

Forrás: https://www.omikk.bme.hu/
Wikipédia

Borítókép: https://alapjarat.hu/