A köznemesi családból származó Toldi (1322 – 1382) művelt főtisztviselőből lett katona. Nagy Lajos király lovagja, Toldi Miklós létezését az Anjou-korból származó 14. századi oklevelek bizonyítják. A középkori forrásokból megállapítható, hogy a nevezetes hős apja Toldi Csóka, testvére Toldi Mátyás, egyik rokona pedig Toldi György volt.

Toldi Miklós közigazgatási tapasztalatainak köszönhetően 1351-ben sárosi alispán, 1352-ben pedig pozsonyi alispán és várnagy lett. 1354-től az esztergomi érsek szolgálatába állt, ahol az érsek közvetlen környezetébe tartozó lovagként pénzzel és élelemmel látták el szolgálataiért cserébe.

Toldi Miklós képe az Erdélyi Múzeum-Egylet levéltárában

1363-ban maga a király, Nagy Lajos jelölte ki a Szentszék védelmére indított hadjárat vezetőjévé. Toldi rá is szolgált az uralkodó bizalmára, hiszen az általa vezetett hadak fényes győzelmet arattak. A sikeres hadjárat után Toldi Itáliában maradt, és a magyar, illetve angol lovagokból álló úgynevezett fehér csapatban a hozzávetőleg 1 600 főből álló magyar sereg vezéreként, a pápát szolgálva, az egyházi állam és a Nápolyi Királyság ellenségei ellen küzdött.

Az itáliai hadi kalandok után 1366-ban már újra Magyarországon találjuk a híressé vált hadvezért, mint királyi lovagot. Még ebben az évben megkapta a gömöri ispán címet, melyet 1371-ig viselt. 1372 és 1373 között zalai, majd 1382-től szabolcsi alispán lett. 1388. február 20-án Luxemburgi Zsigmond király a Szatmár vármegyebeli Daróc birtokát és az ottani vámot adományozta Toldi, valamint fiai, György és János számára.

Felvételek forrása: Wikipédia