Nagyon kevesen tudták, hogy egy profi fotóművész ténykedik az iskolájukban. A nyári szünidő előtt mutatta meg először az iskola pedagógusainak képeit, akikre hatalmas hatással volt. Meg is született a gondolat egy kiállítás megszervezésére.

András első fényképezőgépét szüleitől kapta. Először a fekete-fehér, majd későbbiekben a színes technika ragadta magával. Mindkét technikát jól elsajátította, képeit maga laborálja.

Miután 1991-ben felvételt nyert a Soproni Fotóklubba, tevékeny résztvevője és szereplője lett az országos és nemzetközi kiállításoknak. Több hazai és nemzetközi elismerés után, pályája csúcsán, 2009-ben a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség, az EFIAP a szövetség kiválósága címet adományozta neki.

Képein keresztül szülővárosát, Sopront és a magyar táj szépségeit mutatja be a világ számos pontján. Alkotásai között tájképek, csendéletek, városképek szerepelnek. Nem kötődik egyik fotóművészeti iskolához sem, ars poeticájának lényege, hogy a szépet, az emberit, az élhető világot kereső ember szemével mutassa be azt, ahogyan azt ő látja.