Kik azok a magyarábok?

Tudtad, hogy él Afrikában egy magyar törzs, akiket gróf Almásy László, Az angol beteg című film főhőse, világhírű magyar Afrika-kutató fedezett fel a világ számára 1934-ben?

Almásy László, az „angol beteg” a magyar Afrika-kutatás egyik legnagyobb, világhírű alakja. Nevéhez kötődik a Zarzura-oázis és az Úszók barlangja felfedezése, és a Szahara jelentős részének feltérképezése. Európaiként és magyarként először találkozott a 16. században Afrikába hurcolt magyar törzs tagjaival, a magyarábokkal.

Almásy László utazása Núbiában, 1934 (https://kurier.plus/)

A találkozásra egy 1934-1935-ben rendezett núbiai (Egyiptom déli, Szudán északi része) autós expedíció során került sor. Henry Cecil Jackson szudáni kormányzó emlékirataiban olvashatjuk, hogy Szudánból Egyiptom felé tartva, Vádi Halfa környékén Almásy gróf felfigyelt rá, hogy az emberek a magyarra emlékeztető nyelven beszélnek. Miután megkérdezte, honnan származnak, megtudta, hogy a Magyar-narki szigeten élnek, amelynek neve annyit tesz, hogy a „magyarok szigete”.

A találkozást a Vádi Halfa melletti, a Nílus szigetén élő magyarábokkal és a törzs képviselőivel való beszélgetés részleteit Almásy az 1937-ben megjelent Levegőben… homokon… című könyvében írta le. De írt róla von der Esch is az 1941-ben Az egyiptomi sivatag elveszett ösvényein címmel megjelent könyvében.

Almásy László és Hansjoachim von der Esch, harmincas évek (https://kurier.plus/)

Almásy megtudta, hogy a magyarábok őseit akkor már több mint 400 éve telepítette le II. Szelim szultán határőrnek. Almásynak tovább kellett utazni Kairóba, ahol megkapta a magyarábok történetének dokumentumait. Távozása után Vádi-Halfában Hansjoachim von der Esch kutatta tovább a magyarábok történetét. Magyararti szigetén összegyűjtött mintegy 150 magyar szót, és az emberek elmondták, hogy „mi, férfiak a magyarok nemzetségéből származunk, múltunkról soha semmit nem jegyeztek fel a könyvek, de történetünket megőriztük és ma is jól tudjuk, honnan kerültünk ide”. Esch irodalmi kutatások alapján kiderítette, hogy II. Szelim szultán 1517-ben megszállta Egyiptomot, és Szlavóniából, a Szerémségből, Erdélyből és Boszniából hozott ide foglyul ejtett férfiakat, akik a harcok befejezése után otthonra leltek.

Vezérük, Ibrahim al-Magyari, azaz Magyar Ábrahám ott maradt 20-25 lovas katonával és helybéli nőket vettek feleségül. Ibrahim al-Magyarinak a frigyből született egy Musza nevű fia, aki szintén helyi lányt vett nőül, és tőlük származtatják a Wadi Halfa-i magyarab törzs eredetét. A magyarábok létszáma 30-40 ezer fő.

Ezt a történetet alátámasztja, hogy 1516-ban Pécsváradi Gábor ferences szerzetes személyesen beszélt a Jeruzsálemen átvonuló török hadseregben szolgáló magyarokkal, melyet meg is írt Bánffy János királyi főpohárnokmesternek szánt levelében. (A szerzetes 33 hónapot töltött a Szentföldön, élményeit a Jeruzsálemi utazás című könyvben foglalta össze.)

Fodor István az asszuáni gát megnyitása előtt (https://kurier.plus/)

A következő magyar expedíció 1965-ben jutott el a magyarabok falujába. Fodor István, a kiváló arabista és tolmács az Asszuáni Nagy Gát megépítése előtti duzzasztás idején töltött több hónapot Wadi Halfában. Kutatta a magyarábok történetét, viselkedését, szokásait, kultúráját és egyáltalán a magyarokhoz való viszonyulását.

Ezenkívül összegyűjtött olyan közmondásokat, mint például Ál-Mágyárí lá jiszálli fíl-meszgyid, azaz a magyar nem a mecsetben imádkozik. Ez a mondás még abból az időből maradt fenn, amikor még a magyarábok keresztények voltak. De itt egy másik közmondás is: Rá'sz el-mágyár zejj el-hágyár, azaz a magyarok feje olyan kemény, mint a kő, és egy másik a magyarábok kalapot hordanak.

A magyaráb asszonyok a nyers núbiai kenyérbe keresztet karcolnak, mielőtt a kemencébe tennék azt. Ezenkívül keresztet rajzolnak az újszülöttek homlokára is, annak ellenére, hogy már régóta áttértek az iszlám vallásra.

Almásy László és a magyarábok (https://demokrata.hu/)

A Magyarok Világszövetségének II. kongresszusa előtt kérték a szervezet akkori elnökét, Csóri Sándort, hogy vegye fel a világszövetségbe a magyarábokat. Csoóri Sándor küldött nekik egy okmányt a felvételről, és három repülőjegyet, hogy a képviselőik részt vehessenek a kongresszuson. Amikor megkapták az oklevelet, szemük könnybe lábadt, és azt mondták: „Megtiszteltetésnek vesszük a meghívást, de a repülőjegyre nincs szükségünk, mert nem vagyunk szegény emberek.” Eljöttek Budapestre közel 500 év után, mintha sose mentek volna el.

Magyarábok Asszuánban (1965), jobb oldalon: magyarábok a Parlamentben, 2006-ban (https://kurier.plus/)

Forrás: https://demokrata.hu/

http://mtsz.org/

https://hu.wikipedia.org/

Borítókép: https://prusi.blog.hu/

Legnépszerűbb cikkek