Kincsünk, a ló

  2021. július 17. - www.sopronmedia.hu

Tudtad, hogy a lovaglás, a lóval való közlekedés és áruszállítás szkíta, hun, magyar őseink kultúrájának civilizációs hagyatéka, amely alapjaiban határozta meg és jelölte ki az emberiség és ezen belül Európa a fejlődését?

Az európai társadalomtudomány a 19. században felállított egy történelmi értékelméletet, amely az ókori és a középkori népeket életformájuk alapján "letelepedett" és "nomád" társadalmi kategóriákba sorolta. Eszerint a félresikerült tudományos terminológiaként elfogadott fikció, ostobácska elmeszülemény szerint a nomád nép állandóan vándorol, nem épít városokat, nincs komplex társadalmi struktúrája. Ebbe a civilizációba sorolták be a szkítákat, hunokat és magyarokat is, szemben az úgynevezett letelepedett társadalmakkal.

Az ókor és a középkor történetírói nem ismerték még a nomád meghatározást, ehelyett a szkíta vagy lovas nép meghatározást használták azokra, akik a szárazföldön lóval tudtak közlekedni, harcolni és árut szállítani. Vagyis a lovas szkíták, pártusok, hunok és magyarok ugyanúgy városokban, falvakban, tagolt szerkezetű társadalmakban éltek, mint a „letelepedett” népek, csak tudtak valamit, amit azok nem: lovagolni.

Az a korszakalkotó társadalomtörténeti esemény, amely a társadalom formálódását az addig lakatlan kontinentális belső terekben is lehetővé tette, s ezzel négyzetkilométerek tízmillióin indította el a történelmi értelemben vett életet, a lovaglás és a lóvontatás feltalálása volt, amely egy csapásra megszázszorozta a föld "lakható" felületét. Így alakultak ki Eurázsia hatalmas szárazföldi területein a szkíták, hunok, magyarok és egyéb rokon turk-turáni népek laza államszövetségen alapuló birodalmai.

http://osihimnuszunk.network.hu/

Míg a lovagolni nem tudó egyiptomiak, sumerek, görögök és rómaiak birodalmat elsősorban tenger és folyóparton építettek, ahol hajóval közlekedhettek, addig a szkítáknak és a hunoknak nem volt ilyen kötöttsége, és a szárazföldön többmillió négyzetkilométeren alkothattak birodalmakat.
Az állandóan vándorló, nem letelepedett, városokat nem építő, laikus, kicsit butácska és elmaradott történelmi szemléletet a régészet már rég megcáfolta.

Hatalmas, mintegy 120 hektáros területen fekvő, több mint 1500 éves hun kőépítmény-struktúrákat fedeztek fel a kazahsztáni Altynkazgan közelében, a Kaszpi-tenger keleti partvidékén. Az eddig feltárt legkisebb kőépítmény 4 X 4, a legnagyobb pedig 34 X 24 méter alapterületű. Ami külön érdekesség, hogy néhány hasáb formájú faragott kő kísértetiesen emlékeztet az angliai Stonehenge köveire azzal a különbséggel, hogy ezeket domborműves, fegyvereket és különleges élőlényeket figurázó faragványok díszítik.
Ehhez hasonlóan napjainkban tárják fel a régészek az Azovi-tenger partján több mint 20 hektáron elterült egykori Tanaisz városát.
A Kr. e. 3. század első felében már működött a telep, ahol a szarmaták, szkíták, és alánok mellett görögök is éltek. Tanaisz a nyugati civilizáció egyik legkeletibb városa volt, ahonnan nemesfémet szállítottak az Égei-tenger felé. A görög-szkíta érintkezésből egy páratlan egyedi kultúra született, a szkíta mesterek megörökítették aranytárgyaikon a görög-szkíta mitológia jeleneteit.

https://alfahir.hu/

Az 1960-as években Szovjetunióban kialakítottak egy régészeti múzeumot, amely szigorú állami védelmet kapott. A ma látogatható romok nagyjából 20 hektáron terülnek el, ez alapján megismerhetjük a régi sztyeppei város szerkezetét, amelyben szkíta, görög, hun és magyar népek keveredtek.

Természetesen a lótenyésztés igényelte a nomád pásztorkodást is, hiszen 1 millió lónak 1 millió hektár legelőterületre van szüksége. Az amerikai társadalmat senki nem tartja vándorló nomádnak csak azért, mert a cowboyok legelőről legelőre terelgetik szarvasmarháikat.

A szkíták, hunok, magyarok az állattenyésztés mellett ugyanúgy műveltek földet, ami helyhez kötötte őket, mint ahogy világhírű kézműves műhelyeikben gyártottak fémből, fából, bőrből, kerámiából vagy szövetanyagokból használati tárgyakat. Így például a csizma, a nadrág, a kabát, a gomb stb. magyar közvetítéssel terjedt el Európában.

Középkori huszárok csatája, Hoefnagel Esztergomról készített metszetének részlete, 1595

Középkori huszárok csatája, Hoefnagel Esztergomról készített metszetének részlete, 1595

https://hu.wikipedia.org/

A ló szerepe az ókorban kétségkívül megkérdőjelezhetetlen, nemcsak azért, mert megbízható és gyors közlekedési „eszköz” volt, hanem rendkívül jól használható volt a háborúkban is. Az ókori görögök és rómaiak felsőbbrendű állatnak tekintették a lovat, bár náluk még nem alakult ki a lótartás és -tenyésztés hagyománya, de az ókorban született meg Xenophon A lovaglásról című könyve, a legrégebbi kézikönyv, amely leírja a lovaglás módját.

A keleti népek a kezdetektől fogva szoros kapcsolatban álltak a lóval, és elsőként ők képezték ki módszeresen a lovakat. A legrégibb tenyésztési és kiképzési módszert egy iráni felföldön, baktriában élő nép királyi istállójában fejlesztették ki. Az ázsiai népekre jellemző volt, hogy különösen ügyesen ülték meg a lovat, és jól képzett lovaik segítségével kialakított taktikájuknak köszönhetően a rómaiaknak nem sikerült leigázniuk őket.

Európában a rendszeres lókereskedelem központja a magyar királyság volt, innen terjedt el a lótenyésztés Európa többi országában is. Először Olaszországban nyílik a reneszánsz idején több lovagló iskola (az első Nápolyban), ami nagyban befolyásolta a fejlődését és a sorsát ennek az új tudományágnak egész Európában. Az iskolalovaglás lehetővé tette a nyeregben való eligazodáshoz szükséges alapismeretek elsajátítását. Aztán az alapelemek elsajátítását követően kezdődhetett a lovaglás sport irányú fejlődése, aminek köszönhetően megkezdődtek a lóversenyek, vadászlovaglás, a távlovaglás és egyéb lovas versenyek.

Nagy Sándor és lova Bukephalosz

Nagy Sándor és lova Bukephalosz

https://hu.wikipedia.org/

Azt megállapíthatjuk, hogy az emberiség történelmét lóháton írták. A görög és a római korban az a néhány ember, aki tudott lovagolni, különös tiszteletnek örvendett a társadalomban. A lovas vagy lovag cím egyben a nemesség kifejezésévé is vált.

Mégis a lovaglás művészetében való elmélyedés sokáig a katonaság privilégiuma maradt. A lovasíjászat és a könnyűlovasság, majd a huszárság hosszú ideig a magyarok egyedüli sajátossága Európa-szerte. Európa minden királyságának könnyűlovasságát, huszárezredeit magyar lovaskatonák állították fel.

Összegezve tehát, ha egy nép képes a Tarim-medencéből hatezer kilométert lovagolni, és így két hónap alatt a Kárpát-medencébe eljutni, az nem kóborló hazátlan nomád, hanem összetett képességekkel rendelkezik: tud közlekedni, árut szállítani, nagy szárazföldi birodalmak különböző közigazgatási egységeit összetartani, és a geopolitikai helyzettől függően mozgékony lovas hadseregét átcsoportosítani.

https://szombathelypont.hu/

Forrás: Internet
Borítókép: https://cdn.nwmgroups.hu/

Kérem, várjon... Kérem, várjon...