Kutas László szobrászművésznek a vasárnap délelőtt avatott Sopronyi-Thurner Mihály-emlékpaddal együtt 51 köztéri alkotása díszíti a várost, amelyek között szobrok, emlékművek és emléktáblák találhatók. A szobrász ugyan a fővárosban született, de gyermekéveit Sopronban töltötte, ide járt gimnáziumba, itt érték az első művészi élmények, és itt dőlt el az is, hogy ezt a pályát választja. Szeretett városába azóta is gyakran hazajár: és nem csak dolgozni – barátokhoz, rokonokhoz és Sopronhoz.

A művész idén áprilisában töltötte be 85. életévét, dr. Farkas Ciprián polgármester akkor elismerő oklevéllel köszöntötte. A koronavírus-járvány miatt a Pro Kultúra Sopron tavasszal nem tudott méltóképpen megemlékezni az évfordulóról, így ősszel a Hűséggel festve mottóval meghirdetett 21. Őszi tárlatra őt kérte fel az intézmény az egyik zsűritagnak, és a kiállítás is vele zárult vasárnap délután az Utas a Kutas!” című városnéző kisvonatozással – mondta Szekeres Kriszta, a Pro Kultúra Sopron közművelődési munkatársa.

A mintegy kétórás kisvonatos kalandozás során a szobrászművész több tucat alkotását keresték fel a résztvevők Kutas László személyes hangvételű idegenvezetésével, amelyen a művész az egyes alkotások keletkezésének történetébe avatta be útitársait és szobrászati technológiai érdekességeket is megosztott. Az egyes állomásokon pedig bájos műsorszámokkal kedveskedtek neki.

Kutas László egyik legismertebb soproni munkája a Városháza előtt álló kalapos Thurner-szobor, amely mellett évtizedek óta szívesen fotózkodnak a helybeliek és a turisták. A kisvonatozás során ezen az állomáson a művészt dr. Farkas Ciprián polgármester és Barcza Attila országgyűlési képviselő is köszöntötték, akik egy különleges sétapálcával lepték meg.

A vonatos kalandozás során érintették egyebek mellett a délelőtt felavatott Thurner-emlékpadot a Frankenburg úton és a Festőköznél Soproni Horváth József festőművész szobrát, aki száz éve, 1921-ben került Sopronba, és Kutas László az ő festészeti iskolájában tanult.

A művész az utazás során azt mondta, hogy jól esett visszanéznie a munkáit. Megjegyezte, hogy kevés olyan művész van, akinek ennyi alkotása díszíthet egy várost.