– A kötet címe és egyúttal a tartalma, úgy gondolom, nem szorul különösebb magyarázatra – mondja mosolyogva az egyetem nyugalmazott Széchenyi-díjas professzora, akinek az első verseskötete 1999-ben jelent meg. A közel száz verset, krokit, szösszenetet tartalmazó kecses kis kötetből a könyvbemutatón jelenlévők mindnyájan kaptak egy-egy példányt ajándékba. A Mészáros György grafikus, festőművész, egykori kolléga által illusztrált kötet a huszonegyedik a sorban, így a „Winkler összes” bizony már tekintélyes helyet foglal el sokunk könyvespolcán.

– Winkler Andrással negyvenhárom éve dolgozunk együtt – meséli a professzor–költővel való kapcsolatáról a régi barát és kolléga, Szabadhegyi Győző. – Számos konferencián, tanácsülésen voltunk együtt, ahol Winkler András mindig szorgalmasan jegyzetelt, majd aztán szakkönyveivel együtt megjelent az első, majd a sokadik verseskötete. Ekkor derült ki, hogy amikor lapszélekre, papírfecnikre András látszólag „szorgalmasan jegyzetelt”, akkor bizony versek születtek, köztük azok is, melyek eddig egy dobozban voltak a tanszéken, s most itt sorakoznak ebben a kötetben. Winkler András versei rövidek, szellemesek, néha ironikusak. „Késő estig rímet ittam, egész éjjel bennem erjedt: papírra hánytam a verset.” – írja például a Másnapos költő című hatsorosában. Mit lehet mindehhez hozzátenni? Professzor úr! – várjuk a Maradék maradékát…!