A fokozottan védett madárfaj talajon költ, ezért tojásai és kis fiókái a fészekrabló állatoknak eléggé kitettek. A faj hazai állománya már nem éri el a 100 párt, ezért minden egyes fészekalj védelme kiemelt és komoly feladata a természetvédőknek, ami közös munkát igényel.

A nemzeti park őrszolgálata és az MME - Magyar Madártani Egyesület önkéntesei tavasszal figyelemmel kísérték a kialakult párokat és a fészekrakást. Speciális GPS eszközökkel a pontos fészkek helyét bemérték. Ezek után keresték meg a területen gazdálkodókat, hiszen elengedhetetlen a bevonásuk a fészkelés biztosításához.

Aratáskor a fészek körül néhány méteres területet meg kellett hagyni, ezen belül pedig a fészket apró szemű dróthálóval bekerítették. Erre azért volt szükség, hogy a róka, borz vagy aranysakál ne találjon be a fiókákhoz. Az idei 4 párból csak 2 pár tudott sikeresen fiókákat nevelni, mert még az aratás előtt 2 fészekalj valószínűleg predáció miatt megsemmisült.

A bekerített fészkekben 8 fióka gyarapodott, majd repült ki sikeresen. Mielőtt röpképesek lettek, egyedi azonosítójú színes lábgyűrűt is kaptak, hogy később nyomon követhetőek legyenek, amennyiben távcső elé kerülnek. A kirepülés után 1-2 fiatal madár szintén predáció áldozata lett, ebben az esetben héja lehetett a tettes. A leírtakból is látszik, hogy mennyire sebezhető ez a madárfaj és a védelmi munka sem biztos, hogy mindig happy enddel zárul.

Fotók: Bodor Ádám, Győri Miklós, Karácsony Sándor

Írta: Bodor Ádám, természetvédelmi tájegységvezető, Hanság Tájegység