Ugyan John W. Draper holdfotója az első, ami fennmaradt, de nem ő volt az első, aki felvételeket készített a Holdról. Egy évvel megelőzte őt

Louis Daguerre, aki 1839-ben már sikeresen lefotózta a Holdat, ám a laboratóriuma egy évvel később leégett, a dagerrotípiák pedig megsemmisültek.

Az angol tudós, Draper, nem sokkal azután, hogy értesült Daguarre találmányáról, a dagerrotip eljárásról, ő maga is nekilátott a fotográfia világa felfedezésének.

A diorámától a fényképezőgép őséig

Daguarre 1822-ben felfedezett diorámája, amelynek színházat is nyitott, nem volt veszélytelen eljárás. A bemutatók során olajjal és viasszal átitatott átlátszó vászonra festett képeket világítottak meg olajégőkkel vagy petróleumlámpákkal. Daguerre itt még nem állt meg, hisz a vágya az volt, hogy a diorámák készítési idejét meggyorsítsa. Ehhez pedig Joseph Nicéphore Niépce-ben talált társra.

Közös munkájuk során született meg az első természetfotó is, amely egy nyolcórás expozíció eredménye volt. Niépce 1833-ban bekövetkezett halála kicsit átalakította a folyamatokat.

Daguerre-nek egyedül 1837-re sikerült kifejlesztenie az azóta róla elnevezett a dagerrotípiát. 1839-ben hozta nyilvánosságra találmányát, de nem szabadalmaztatta.

A fényérzékeny lemezt a kamerába helyezve exponálták. A feltalálás idején tizenöt–harminc perc volt az expozíciós idő, ez 1842-re tíz–hatvan másodpercre módosult.
 

Draper próbálkozásai és a sikerre vezető út

Miután Draper kiismerte a dagerrotip eljárást, 1839–40 telén több kísérletet is tett abból a célból, hogy felvételeket készítsen a Holdról. Számos eredménytelen próbálkozás után végül tavasszal sikerrel járt, és mintegy harmincperces expozíciós idővel sikerült rögzítenie a növésben lévő Hold képét. Az időintervallum azonban túl hosszúnak bizonyult, és a lemez nagy része megfeketedett. A következő alkalommal már húsz perc alatt egy sokkal részletgazdagabb fotográfiát sikerült készítenie, végül 1840. március 26-án készítette el azt a felvételt a Holdról, ami máig fennmaradt.