A Juhász István tervezte, lineáris elven működő lőelemképzőt 1932-ben mutatták be, melyből több mint ezer darabot gyártottak és tizenhat országba exportálták.

Juhász István egy vasárnap édesanyjánál volt, aki panaszkodott neki, hogy eltört a fotelének a lába. Nekilátott megjavítani, és akkor vette észre, hogy a fotelnek görgőkön guruló lábai vannak. Rájött, hogy ha egy ilyen görgőt épít be a lőelemképzőbe, akkor az az észlelt repülőgép útját, magasságát, sebességét, egyéb tulajdonságait képes követni és mérni. Sőt, ezáltal a lőelemképző képes kiszámolni: hová kell lőni ahhoz, hogy megsemmisítse az ellenséges gépet.

1932-ben Svédországban mutatták be a magyar lőelemképzőt, tizenkét ország magas rangú katonai képviselői előtt. A találmány hatalmas sikert aratott, mivel minden alkalommal eltalálta a célt. Kína, Perzsia, Malajzia azonnal rendelt belőle. 1936-ban Svédország egy jelentős megrendelést adott le, valamint megvásárolta a licencet is.

1942-ben már az olasz hadseregben is rendszeresítették, Torino légterét százötven Gamma–Juhász lőelemképző védte. A lőelemképzőket hadrendbe állította még Ausztria, Hollandia, Dánia, Norvégia, Finnország, Argentína és Lengyelország.

A „Nagy Háború” utolsó éveiben megszokottá vált a légi hadviselés, és ezzel felmerült az igény a hatékony földi légvédelemre. A magasból gyilkoló repülőknek viszont helyzeti előnyük volt a magasság és a sebességük miatt. Bár légvédelmi ágyúk már akkor ott dörögtek Európa hadszínterein, nehéz volt velük pontosan célozni. Hogyan lehetne egzaktul kiszámolni, hogy az ég melyik pontjára kell lőni? – a kontinens nagyhatalmait ez foglalkoztatta. A választ pedig a Gamma–Juhász lőelemképző adta meg.

Juhász Andor magyar királyi titkos tanácsos István nevű fia az osztrák-magyar monarchia állampolgáraként látta meg a napvilágot. Egyetemi tanulmányait Breslauban (Wroclaw) kezdte meg, azonban az első világháború megakadályozta annak befejezésében. A fronton tüzértisztként szolgált, majd olasz fogságba esett. Helytállásáért több harctéri kitüntetést kapott.

 A háborút követően Juhász István, Zoltán nevű bátyjával Budapesten vállalkozásba kezdett. Eleinte egy szerény lakatosműhelyt üzemeltettek a Koszorú utcában. Miután pénzügyi helyzetük stabilizálódott új telephelyet választottak maguknak a Fehérvári úton, ahol a gépészmérnök testvérpár a harmincas évek elejére megteremtette az ország legjelentősebb finommechanikai üzemét a híres Gamma Finommechanikai Gépek és Készülékek Rt.-t.

Napjainkban már csak kevesen tudják ki volt Juhász István, a kitűnő mérnök, s kiváló gyárigazgató. Pedig a magyar hadiipar eddigi legsikeresebb termékének számító korai számítógépe, a Gamma–Juhász légvédelmi lőelemképző technika és ipartörténetünk egyik büszkesége.

A Gamma-Juhász-féle készülék első harctéri alkalmazására a japán-kínai háborúban került sor. A lőelemképzővel felszerelt kínai légvédelmi ütegek komoly pusztítást végeztek a támadó japán repülőgépek körében.

1944 őszén a lőelemképzővel felszerelt légvédelmi ágyúknak már lokátorral való együttműködését próbálták ki. Rádiólokátor (radar): az általa kibocsátott elektromágneses rádióhullámok alapján a tágabb környezet jellemzőit és tereptárgyait bemérő, a hadászatban, a repülésben, a hajózásban, a meteorológiában és a csillagászatban alkalmazott eszköz.

A második világháború után a rákosista, kommunista hatóságok folyamatosan zaklatták, légvédelmi lőelemképzője megalkotásáért és gyártásáért pedig a „fegyvergyártó kapitalista” jelzővel illették.

Juhász István élete hátralevő részében egy kis bérlakásban lakott. Szerényen teljesen visszavonultan töltötte utolsó éveit és méltatlanul elfeledve halt meg 1981-ben. Hagyatékából szinte semmi sem maradt az utókorra. Lőelemképzőjének tervrajzai Budapest ostroma során majdnem teljesen megsemmisültek, személyes tárgyai az idők folyamán eltűntek.

Forrás: https://www.arcanum.com/

https://library.hungaricana.hu/

https://inno-anno.blog.hu/

http://papp.gportal.hu/

https://vasarnap.hu/

Borítókép: https://honvedelem.hu/