Ma van az év varázslatokkal teli, legrövidebb éjszakája

Az év leghosszabb napjának vagy az év legrövidebb éjszakájának ünnepe a nyári napforduló. Ez egyben a csillagászati nyár beköszöntésének napja is, ami összeforrt Szent Iván napjával és éjjelével.

Kedden veszi kezdetét a csillagászati nyár, szerdától pedig rövidülnek a nappalok. A leghosszabb nappal kedden, a legrövidebb éjszaka keddről szerdára virradóan lesz. A napnyugta és a napkelte között 8 óra, 1 perc, 57 másodperc telik el, de csak kevesebb, mint 4 óra és 50 percen keresztül lesz sötét az égbolt. Helyi idő szerint a fővárosban 4:46-kor kel és 20:44-kor nyugszik a Nap. Az ország legkeletibb pontjára ennél 16 perccel korábbi, legnyugatabbra pedig 12 perccel későbbi időpontok vonatkoznak. 

A nyári napforduló az a pillanat, amikor a Nap–Föld középpontokat összekötő egyenes és az egyenlítő síkja által bezárt szög a legnagyobb értékét (kb. 23,5 fok) éri el a Nap északi félgömbön való elhelyezkedése mellett. Ez az időpont június 21-én van, és az északi féltekén a csillagászati nyár kezdetét jelenti.(Fotó: Wikipedia.org)

A magyar népi szokások szerint a nyári napforduló korábban is fontos ünnep volt, de a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához vagy éjjeléhez kötik. Szent Iván éjjelén a napfordulótól számított harmadik napon ünneplik, tehát június 23-áról 24-ére virradóra.

Szent Iván éjjelét az északi és szláv népek mindig is mágikusnak tartották és tartják is a mai napig. Ilyenkor különböző praktikákat vetnek be, amik összefüggésben vannak a gyógyítással, a megtisztulással, a szerelemmel és a termékenységgel is.

A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az 5. században vált elterjedté, s a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak.

Szent Iván-napi népszokások hazánkban 

Mivel ezen a napon a fényt és a világosságot ünneplik, ezért idővel nemcsak a Nap, de a tűz is a jelképévé vált. Így megjelent a rituális tűzgyújtás. Hazánkban is előszeretettel gyújtunk ilyenkor tüzeket és reménykedünk abban, hogy kívánságaink teljesülnek.

Ilyenkor gyakorta gyújtanak tábortüzeket, gurítanak lángoló kereket, vagy fáklyákkal vonulnak végig a településeken és a szántóföldek körül az emberek. Ezzel akarják messze űzni a sötétséget és vele együtt az ártó szellemeket, de emellett azt is gondolják, hogy a tűz átugrása egészségvédő szereppel is bír.
A különböző tájegységeken például olyan fából raktak tüzet, amilyen betegség ellen szerették volna bevetni a tisztító hatását.

Annak, aki azt szerette volna, hogy a Szentháromság által kegyelmet nyerjen, háromszor kellett a tűz felett átugrania. Az ugrás során viselt koszorúnak is nagy jelentőséget tulajdonítottak, aki ezt kiakasztotta a háza falára, az a tűzkároktól és a természeti csapásoktól is mentesülhetett a hiedelem szerint.
Emellett a lángokba dobált gyümölcsöket is elfogyasztották, mert azt gondolták, ezek szintén gyógyító erővel bírnak.

(Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger)

A szerelemért is lehet tenni Szent Iván éjjelén

Azok a párok, akik egymás kezét fogva ugrottak át a lángcsóvák felett, szerencsés házasságnak és bő gyermekáldásnak nézhettek elébe, de a hajadon lányok sem maradtak szórakozás nélkül. 

Az ugrás magasságából és a leérkezés helyéből sok mindenre lehetett következtetni a jövendőbelijüket illetően. Sőt, úgy tartották, ha elég ideig nézik a máglya lángját, a férjük arcát fogják meglátni benne. 

Hagyományok Európa-szerte 

Portugáliában például a nyári napforduló ünnepe a Santos Populares, vagyis a népszerű szentek ünnepségsorozat egyik elemeként vonult be a köztudatba. Az ünnepsorozat egyik legérdekesebb és egyben régi hagyományokat idéző pillanata, amikor Lisszabonban két-háromszáz szerelmespár egyszerre mondja ki egymásnak a boldogító igent.

Spanyolországban, a valenciai tartományban és különösképpen Alicante város környékén az emberek régen a város helyett a tengerparton ünnepelték a nyári napfordulót. Napnyugta után máglyákat gyújtottak, majd a tűzrakásokat körbetáncolták, petárdákkal durrogtattak, végül pedig a tengerben úsztak a kora hajnali órákig.

(Fotó: MTI/EPA/Will Oliver)

Németország egyes vidékein a gyerekek házról-házra járva gyűjtötték össze a tüzelőt a Szent János-éji örömtűzhöz. Azt gondolták, hogy aki nem járul hozzá a közös tűzhöz, annak a vetésén nem lesz áldás.

Csehországban a szerelmesek koszorúkat dobáltak át egymásnak a nyárközépi tűz fölött. Amikor a lángok lelohadtak, minden pár kezet fogott, és háromszor átugrott a tűzön. A hagyomány szerint, akik ezt megtették, hamarosan összeházasodtak, ráadásul egy évre védettséget szereztek a lázzal járó betegségekkel szemben.

Borítókép: Pixabay

Legnépszerűbb cikkek