A magyar kártya valóban magyar találmány, első példányai 1835-36 táján készültek el Pesten Schneider József és Chwalowszky Ödön kártyakészítő mesterek műhelyeiben.

1804. március 17-én tartották Friedrich Schiller Tell Vilmos című drámájának ősbemutatóját Weimarban. Innen jött az ötlet, hogy a kártya készítői a Habsburgok ellen lázadó svájci szabadsághős története alapján mintázzák meg a lapokat.

Abban az időben az osztrák cenzúrán nemigen mehetett volna át egy magyar szabadsághősöket felvonultató pakli engedélyeztetése. Azonban a legszigorúbb osztrák cenzor sem látott semmi kivetnivalót egy német szerző híres drámájának „megkártyásításában”. Hiszen a drámát még Bécsben is játszották, már 1810-től, annak ellenére, hogy a darab csúcspontján megdöntik a zsarnok helytartó hatalmát.
A magyar kártya a magyar rebellió kódolt üzenetét hordozza.

Így a magyar kártyáról elmondható, hogy az egyetlen kártya a világon, amelyet egy irodalmi mű inspirált. Eredetileg 36 lapos volt, mert VI-kat is tartalmazott, de ezek később kikoptak. A tervező a műből nyolc alakot választott ki, hat lap a szabadsághősöket, két lap a zsarnokság képviselőit ábrázolja: a piros alsó a Kuoni pásztor, a makk alsó Harras Rudolf, a zöld alsó Fürst Walter, a tök alsó pedig Reding Itell. A piros felsőn a zsarnok kényúr, Hermann Gessler, a makk felsőn Tell Vilmos, a zöld felsőn Rudenz Ulrich, míg a tök felsőn a Stüszi vadász portréja látható.

A tükör képességében és témájában is új játékszer nem csak Magyarországon, de Közép-Európa-szerte kiszorította a korábban általánosan használt egyalakos kártyaképeket. Kezdetben helvét- vagy svájci-német volt a játék neve. A XX. század elején az elnevezés magyar kártyára változott, német nyelvterületen pedig Doppeldeutsche lett.

A budapesti Kazinczy utcában (egykor Kiskereszt utca) járva az 55. számú ház falán olvashatjuk a mindmáig legnépszerűbb magyar találmányra emlékező sorokat. Az emléktáblát 1996-ban állította a Magyar Talon Alapítvány, és december 29-ét a magyar kártya napjává nevezték ki.

Forrás: Internet

Borítókép forrása: https://gremlin.hu/