Az 1937-es élettani-orvosi Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert nyerte el "a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért".

Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893. szeptember 16. – Woods Hole, Massachusetts, 1986. október 22.) anyai ágon a neves Lenhossék orvosprofesszori dinasztia leszármazottja (Szent-Györgyi Albert dédapja Lenhossék Mihály Ignác (1773–1840) orvos, fiziológus, nagyapja Lenhossék József (1818–1888) orvos, anatómus, antropológus, nagybátyja Lenhossék József (1818–1888) orvos, anatómus, antropológus).
A Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1917-ben, majd az első világháború után Németországban és Hollandiában dolgozott kutatóként. 1927-ben a mellékvesében felfedezett egy redukáló hatást mutató anyagot, amit hexuronsavnak nevezett el és tanulmányozására elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre.

Felkeltette figyelmét, hogy a mellékvese rendellenes működése miatt kialakuló Addison-kórban a betegek bőre megbarnul, és ezt hasonló folyamatnak vélte, mint amikor egyes növények (burgonya, alma) vágott felülete barna lesz (valójában a két folyamatnak nincs köze egymáshoz). Utóbbiról ismert volt, hogy az oxidációs folyamatok terméke, ezért a mellékvese kivonatát kezdte vizsgálni. Felfedezett egy erős redukáló tulajdonságot mutató anyagot. Mivel a mellékvesében ismeretlen anyaga csak nagyon kis mennyiségben volt található, más forrásokkal is kísérletezett, és végül káposztából és narancsból sikerült annyit izolálnia, hogy meghatározhatta összegképletét: C6H8O6.
1927-ben az egyetemen megvédte a hexuronsav felfedezéséről írt doktori disszertációját, és a kémiai tudományok doktora lett.

1931 őszén egy fiatal amerikai kutató, Joseph L. Svirbely (akinek apja Magyarországról vándorolt ki, de ő már alig beszélt magyarul) jelentkezett Szent-Györgyinél, hogy egyéves magyarországi tartózkodása alatt szeretne nála dolgozni. Svirbely korábban Charles Glen King csapatának tagja volt, amely a C-vitamint próbálta megtalálni.  A C-vitaminnak elnevezett skorbutellenes anyag pontos kémiai mibenléte azonban továbbra is rejtély maradt. Szent-Györgyi odaadta maradék hexuronsavát Svirbelynek, hogy nézze meg, tartalmaz-e C-vitamint. Az első állatkísérlet után kiderült, hogy a hexuronsav koncentrált C-vitaminból áll, vagyis gyakorlatilag azonos vele.

Az ellenőrző kísérletek után Svirbely 1932 márciusában megírta Kingnek, hogy sikerült azonosítania a C-vitamint. King ezután április 1-jén a Science magazinban közölte, hogy megtalálta a C-vitamint. King 1933-ban megpróbálta szabadalmaztatni a C-vitamint, de a szabadalmi hivatal (akárcsak később a Nobel-díj Bizottság) megállapította Szent-Györgyi elsőbbségét a felfedezésben, ő ugyanis már 1932. március 18-án, a Budapesti Királyi Orvosegyesület ülésén tartott előadásában bejelentette, hogy a hexuronsav és a C-vitamin ugyanaz az anyag: „Nyilvánosság előtt először ezúttal mondjuk ki, hogy a hexuronsav és a C-vitamin azonosak.”

Szent-Györgyi a kísérletekre valamennyi hexuronsavát elhasználta, amit külföldről hozott. Mellékvese nem állt rendelkezésére, káposztából és citromból viszont nem tudott számottevő mennyiségű C-vitamint kivonni. Az általa mesélt történet szerint egyik este a vacsorához felesége paprikasalátát adott, amit nem akart megenni, úgyhogy arra hivatkozott, hogy el kell vinnie a laboratóriumba, megnézni, van-e benne C-vitamin. Meglepetésére kiderült, hogy valóban jelentős mennyiségű C-vitamint tartalmazott.  Azonnal átállította valamennyi munkatársát a paprikatisztításra, és alig egy hét múlva másfél kilónyi C-vitamin volt a kezében. Így nemcsak a vitamin kémiai mibenlétét állapította meg, hanem gyors és olcsó előállítási módszerét is.

1933-ban paprikából újabb ismeretlen, sárga színű anyagot izolált, amit ideiglenesen P-vitaminnak nevezett el. A flavonoidnak bizonyuló anyag végül nem kapott vitaminstátuszt, mert szinte minden táplálékban megtalálható.

Felfedezte, hogy egyes szerves savak – fumársav, almasav, borostyánkősav – katalizátorszerepet játszanak a biológiai oxidációban. 1937-re felismerte, hogy a három vegyület egy ciklikus folyamat részei, és közel állt ahhoz, hogy a sejtlégzés alapvető folyamatát, a citrátciklust felfedezze. A ciklus minden tagját (közte a kulcsvegyületet, a citromsavat) végül Hans Krebs azonosította; a folyamatot Krebs-ciklusnak vagy Szent-Györgyi–Krebs-ciklusnak is nevezik.

Úgy vélte, hogy az életműködés folyamatai alapvetően nem molekuláris, hanem az alatti, kvantumszinten zajlanak. Szent-Györgyi véleménye szerint a fehérjék túlságosan nagyok és ormótlanok ahhoz, hogy az élet rajtuk keresztül működjék: ehelyett csak a színhelyet biztosítják az elektronok szintjén való tényleges folyamatoknak. Elméletét „szubmolekuláris biológiának” vagy „elektronikus biológiának” nevezte. Úgy gondolta, hogy az elektronok molekulán belüli vagy közötti mozgása szabad gyököket hoz létre, amelyeket agresszív mivoltuk miatt a sejt kénytelen kordában tartani: erre szolgál a C-vitamin.

Forrás: https://www.sztnh.gov.hu/
https://hu.wikipedia.org/

Borítókép: https://m.mult-kor.hu/