– Horváth László kárpitosmesternek egykoron a Színház utcában volt a műhelye, ő volt az én mesterem, idestova fél évszázaddal ezelőtt tőle tanultam meg a szakma csínját-bínját – mesélte Marton Ferenc. – Az inaséveket követően, amint betöltöttem a 18. életévemet, kiváltottam a működési engedélyt. Mindez 1967-ben történt, amikor is én lettem az ország legfiatalabb iparosa. Nem volt ez akkor egyszerű dolog, hisz éppen abban az időben akarták fölszámolni a „maszek világot”, mindenbe belekötöttek, úgyhogy mondták is nekem a barátaim, hogy „Bátor fiú vagy te, Feri!”. Már hogy ne lennék az, válaszoltam nekik, hisz az ország legbátrabb falujában, Kercaszomoron születtem – mondta mosolyogva, fiatalos lendülettel a 67 éves mester, aki 1972-ben, huszonhárom éves korában már a mesterlevelet is megszerezte.

Marton Ferenc Nagycenken lakik, de a műhelye, melyet ő maga épített, Sopronban, a Batsányi utcában van. Évtizedeken keresztül képzett tanulókat, illetve iparát fel nem adva oktatott a soproni és győri szakiskolákban is. Az oktatás és a mestersége iránti szeretete megmutatkozott akkor is, amikor egy rendeletmódosítás miatt nyugdíjasként nem kaphatott státuszt, ekkor egy éven át ingyen tanította végzős osztályát, és készítette fel őket a szakmunkásvizsgára.

– Szeretem a régi bútorokat, a lakásom is antik bútorokkal van berendezve – tette hozzá a díjazott. – Munkáim eljutnak a határon túlra is, de készítettem például trónszékeket a fertődi Esterházy-kastélyba is. Taródi Istvánnal néhány évig kollégák voltunk, így természetesen az általa épített várban is vannak általam restaurált bútorok.

Marton mester egyedül dolgozik kis műhelyében, de nagy segítségére vannak a fiai. Ferenc az idősebb, ő asztalos, szaktudására nap mint nap szükség van, míg Zsolt rendszerint a kárpitosmunkában segít az édesapjának.

– Szerencsésnek mondhatom magam, hisz mesterségem nemcsak megélhetést nyújt számomra, de az évtizedek során a szenvedélyemmé is vált!