A Szent János-napi borszentelés többnyire a borvidékek jellemző szokása volt, ami napjaink gyakorlatában is máig él. Szentelni mindig újbort vittek. A szertartásra a borosgazdák egy-egy üveg bort vittek magukkal a templomba, és ezeket az oltár mellé helyezett asztalkára tették. A szentmisén ekkor Szent János evangéliumának részlete hangzott el. A pap megáldotta a szőlőtő termését, a bort, amit mise végeztével mindenki hazavitt. A szentelt bornak gyógyító és egészségmegőrző erőt tulajdonítottak, ezért belőle mindenki kapott egy keveset. A megszentelt borból a gazda a pince minden hordójára öntött egy keveset. Ezzel a szertartás során elnyert, immár a borban lévő áldást igyekeztek megőrizni, s vele a borból fogyasztókat a bajtól megoltalmazni.

A Szentlélek-templomban Horváth Imre városplébános megáldotta a Sopronból és környékéről érkező borászok nedűjét. A bor a Bibliában is fontos szerepet játszik – már Noé történetében is említik, és az irgalmas szamaritánus is borral fertőtleníti azt az embert, akit felemel. Sopronban is fontosnak tartják, hogy ápolják ezt a rendkívül régi hagyományt, ezért a leghűségesebb városban 15 évvel ezelőtt az Európai Borlovagrend Magyarországi Konzulátusának Soproni Legátusa hívta életre ezt a ceremóniát.   

A Szent János-napi borszentelés úgy válik teljessé, hogy a pincék tulajdonosai hozzáadják a megáldott nedűt a többi borukhoz. A szakrális ceremónia után az Európai Borlovagrend Magyarországi Konzulátusának Soproni Legátusa baráti hangulatú beszélgetésre hívta a szentmisén résztvevőket, akiket forralt borral és pogácsával is kínáltak.