A második világháborút követően a kollektív bűnösség elve alapján hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba, illetve telepítettek erőszakkal vissza Németországba több tízezer német nemzetiségű magyar állampolgárt. 

A világháború után a hazai politikai élet megosztott volt, végül a többség elfogadta a németek tömeges kitelepítését a földosztással összefüggő igények miatt, illetve mert Csehszlovákia helyet sürgetett a felvidékről áttelepítendő magyaroknak. Ugyanakkor többen  tiltakoztak a kitelepítések ellen, mások mellett Bibó István és Mindszenty József hercegprímás is. 

A kitelepítések első hulláma a Budapest környéki falvak német lakóit érintette, majd a Dunántúl és a Duna-Tisza köze, végül a Tiszántúl következett. A többször is leálló kiszállítások 1948 közepén értek véget, melyben összesen mintegy 130-150 ezer embert Németországba az amerikai, és csaknem 50 ezer embert a szovjet megszállási övezetbe szállítva. Ugyanakkor a Szovjetunióba mintegy 40 ezer németet is elhurcoltak kényszermunkára, ahol harmaduk a munkatáborokban vesztette életét. 

A kitelepítések során Győr-Moson, Sopron és Vas vármegyék területéről az első esztendőben űztek el sokakat. Sopronból 1946. április 27. és május 16. között több mint 7000 német kényszerült elhagyni hazáját, átrajzolva ezzel a csaknem 600 éve német többségű város etnikai térképét. 

Az Országgyűlés 2013-ban határozatban ítélte el a kisemmizést elszenvedő magyarországi német közösség emberi jogokat súlyosan sértő, igazságtalan elhurcolását és elűzetését, és tette meg január 19-ét a meghurcoltatások emléknapjává.

Az emléknap első országos megemlékezését 2013-ban Solymáron tartották, majd 2014-ben a budaörsi ótemetőben, 2015-ben Dunabogdányban, a 2016-os 70. évfordulót Budaörs régi temetőjében álló emlékműnél tartották. A 2017-es országos megemlékezésnek városunk, Sopron adott otthont.

A délelőtti szimpóziumot követően a megemlékezésre és a koszorúzásra a "A soproni németek kitelepítése 1946" emlékműnél került sor, a Templom utcában, ahol köszöntőt és az emlékezés gondolatait osztotta meg a résztvevőkkel Dr. Fodor Tamás, Sopron Megyei Jogú Város polgármestere. 

A megemlékezésen beszédet mondott Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke és Hartmut Koschyk, a Német Szövetségi Köztársaság kormányának áttelepülőkért és nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztosa, valamint Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára. 

A emlékezés gondolatai után főhajtás mellett a koszorúk elhelyezése következett, amit a soproni evangélikus templomban istentisztelet követett. 

Dr. Fodor Tamás, Sopron Megyei Jogú Város polgármesterének köszöntője és emlékező gondolatai a Nemzeti Összetartozás Napján: 

Igen Tisztelt Harmut Koschyk Úr!

Tisztelt Alkotmánybírósági Elnök Úr!

Tisztelt Elnök Asszony, Elnök Urak!

Nagytiszteletű Lelkész Úr!

Tisztelt Emlékezők, Hölgyeim és Uraim!

 

A város nevében a soproni kitelepítési emlékmű mellől nagy tisztelettel köszöntöm a megjelent német és hazai vendégeinket, akikkel közösen emlékezzünk az elmúlt évszázad történelmének egyik fájdalmas és méltatlan eseményére a magyarországi németek kitelepítésére.

 

Hetvenegy esztendővel ezelőtt 1946. február 19-én kezdődött német honfitársaink elüldözése hazánkból Németországba. Az 1946-os év kezdetén először a főváros környéki falvak ürültek ki, majd hamarosan hasonló sorsra jutottak országszerte a magyarországi németek lakta települések százai, így Sopron is a környék falaival.

 

A kitelepítés valójában a magyarországi németek teljes vagyoni kifosztását és hazájukból történő elűzést jelentette.

 

Tisztelt Emlékezők!

 

1946-os év tavasza a kitelepítés városunk történelmének egyik legtragikusabb pillanata volt. Ebben a sötét pillanatban is voltak olyan bátor soproniak, akik nem féltek és szembe is szálltak az akkori kommunista hatalommal és mindent megtettek a soproni németek mentesítéséért.

 

Ilyen személy volt Házi Jenő soproni főlevéltáros.

 

Már 1946 januárjában a soproni evangélikus és a katolikus egyház közös feliratban fordult az akkori magyar miniszterelnökhöz és kérte a soproni németség mentesítését a kitelepítés alól.

 

Ezt követően a soproni városi tanács megbízásából, Házi Jenő városi főlevéltáros egy memorandumot írt a belügyminiszternek.

 

Ennek alapja, az volt, hogy a német anyanyelv megvallása nem lehet bűn az ezer éves Magyarországon. Mi sem bizonyítja jobban a soproni németség hűségét a magyar államhoz, mint az 1921-es népszavazás, amikor a német anyanyelvűek többsége is magyar akart maradni.

 

Házi Jenő a mentesítés kiemelkedő lelkes szervezője volt. Nagy Ferenc miniszterelnök többszöri ígérete ellenére sajnos nem voltak sikeresek a mentesítési kérelmek, a kommunista belügyminiszter nem vette figyelembe a soproniak kérését.

 

Tisztelt Emlékezők!

 

Az emlékmű ahol állunk nem csak a személyes emlékezés helye, hanem példázza a kitelepítettek hazaszeretetét, hiszen új hazába kényszerülve sem felejtették el szülőföldjüket, nem törölték ki szívükből szeretett városukat, Sopront.

 

A magyarországi és így a soproni németség szenvedésének története emlékeztessen minket arra, hogy minden ember elidegeníthetetlen joga ott élni, ahová született, a hazájában, abban a városban, amely a saját otthona.

 

Magunknak kívánok elegendő erőt és kitartást, hogy ezt a jogot megvédjük, megtartsuk, és a szülőföldön maradás jogát Európán kívül is érvényesíteni tudjuk.

 

E reménnyel és a soproni ember hitével kívánok Mindannyiunknak méltóságteljes emlékezést!

 

Dr. Fodor Tamás, SMJV polgármestere

Sopron, 2017.01.19.