Mi van elrejtve Csontváry egyik képében?

Tudtad, hogy Csontváry Kosztka Tivadar Öreg halász című festménye két másik képet is rejt magában, feltárva ezzel az emberi lélek kettősségét, miszerint ördögi és angyali lelkületünk is lehet saját választásunk szerint?

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) Öreg halász című nevezetes festménye az életmű portrészerű alkotásainak meglehetősen szűk köréhez tartozik, és mint titokzatos, szélsőséges érzelmeket tömörítő szimbolikus figura, a művész egyfajta mitikus önarcképének is tekinthető.

Az eredeti kép (https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/)

Csontváry 1902-ben készült olajfestményének külön érdekessége az a mód, ahogyan megjelenik benne a jó és a gonosz kettőssége. A szakemberek megállapították, hogy a bal oldali részt tükrözve az látható, hogy a nápolyi öbölben, a csónakban ülő öreg halász imára kulcsolja a kezeit, mögötte békés a tenger és a Vezúv. Ha a jobb oldali részt tükrözik, akkor egy koporsóban ülő ördögre lehet figyelmes a szemlélő, mögötte viharos a tenger és kitört a tűzhányó.

Tükrözve a bal oldalt - Az öreg halász mögött nyugodt a tenger meg a tűzhányó is, és csónakban ül. (https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/)

Ahogy az öreg táltos mondaná, ördögnek is, Istennek is szeme, szája, keze, lába vagyunk. Jézus ezt így fogalmazta meg: egyszerre nem szolgálhatunk két urat, mert vagy ilyenek vagyunk gondolatainkban, érzelmeinkben és cselekedeteinkben, vagy olyanok, de mind a két lehetőséget magunkban hordozzuk. A döntés és a választás szabadsága a miénk.

A jobb oldalt tükrözve (https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/)

Csontváry festői pályája különös módon kezdődött. 1875-ben kapta meg gyógyszerész oklevelét, ezután patikusként dolgozott Léván, Iglón és Eszéken. Mindenki kissé különc, de csendes és szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután leült a patika ajtaja elé pihenni, s lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig a patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry egy belső hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője".

Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a világ és hogy fejlődik tovább, mert minden ami van a pozitívum akaratából fejlődött ki s ami lesz a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni”. (Csontváry Kosztka Tivadar)

Csontváry Kosztka Tivadar (született Kosztka Mihály Tivadar) (Kisszeben, 1853. július 5. – Budapest, Krisztinaváros, 1919. június 20.) -  Önarckép (1896 körül) (https://hu.wikipedia.org/)

Első látásra nincs semmi feltűnő a képen, csak ha jobban szemügyre vesszük, akkor tűnik fel a képen látható öregember aszimmetriája. Ha ugyanis a festmény bal oldalát tükrözzük, egy teljesen új, önmagában tökéletes képet kapunk. És ugyanez történik, ha a jobb oldalával tesszük ezt.

Ráadásul – bár mindkét kép tökéletes önmagában – teljesen más hangulatú és jelentésű lesz a két végeredmény.

A miskolci Herman Ottó Múzeum hat Csontváry-festményt őriz, ezek közül a legismertebb az Öreg halász. A közvéleményt régóta foglalkoztatja az a tény, hogy – a férfi kezében lévő botot függőleges tengelyként használva – a kép bal oldalának tükrözésével egy kezét imára kulcsoló jóságos öregembert látunk, mögötte nyugodt tájjal; ha a jobb oldalt tükrözzük, akkor viszont háborgó tájképi háttér, kitörő Vezúv, az előtérben pedig egy szinte sátáni figura. Ha ez szándékos, akkor nyilvánvalóan az emberi természet kettősségét, a jót és a rosszat, az angyalit és a démonit fejezi ki. Valójában tükrözés nélkül is ilyesféle kettősséget érez az ember – magyarázza Pirint Andrea művészettörténész.

Csontváry tudatosan alkalmazta festményeiben az asszimmetriát és a csúsztatott perspektívákat, bár vannak, akik ezt tagadják, mint pl. Bellák Gábor a Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa, aki szerint: „Ez egy önkényes, jópofának tűnő, ámde mondjuk ki, hülye játék, messzemenő következtetéseket nem lehet levonni belőle.”

Kora egyetlen irányzatához sem tartozott, a mindenséget magában foglaló, új, transzcendentális világkép megalkotásán dolgozott.

„Művészetét nem lehet meghatározott stílus kereteibe foglalni, egyformán jellemzi a varázsos realizmus, a szimbolizmus, a mitikus, szürrealisztikus hang, az expresszionizmus, a posztimpresszionista dekoratív sommázás, a divizionista megoldás és a neoprimitív iskola üdesége.” ( Lőrincze Géza)

Forrás: https://librarius.hu/

https://hungaricana.hu/

Borítókép: https://librarius.hu/

Legnépszerűbb cikkek