| 2021. november. 11. | 5 perc olvasás

Miért eszünk libát Márton-napon?

A lampionos felvonulás, a jótékonysági rendezvények és különböző hagyományápoló programok mellett libát libára halmozunk november 11-én. De miért éppen Szent Márton napján lakmározunk az egyébként viszonylag ritkán asztalra kerülő mennyei fogásokból? A magyar nép hitvilága, népszokásai, nagyrészt jeles napokhoz kötődnek; ilyen – több szempontból is – jeles nap Szent Márton ünnepe is, amelynek megvannak a maga jellegzetességei, hagyományai.

A Márton-napi népszokások nagyon régi időkre nyúlnak vissza. Egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint a szerény természetű Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, a ludak azonban gágogásukkal elárulták rejtekhelyét. 

El Greco: Szent Márton és a koldus
El Greco: Szent Márton és a koldus
https://hu.wikipedia.org/

Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) nevezetű városában látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén kardjával kettévágta köpenyét, és annak felét odaadta egy didergő koldusnak. Aznap éjszaka álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. Innentől kezdve fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. Ő semmilyen hatalomra nem vágyott, de mivel bujkálási akciója sikertelen volt, 371-ben végül mégiscsak püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Márton nap a libaevés és az újbor ünnepe is
Márton nap a libaevés és az újbor ünnepe is
Fotók: Unsplash, Pixabay

De nem azért eszünk libát a mai napon, mert ezek a szárnyasok a szolgalelkű Szent Mártont anno lebuktatták. November 11-e a római idők óta a paraszti év végét jelentette: ilyenkor fejezték be az éves mezőgazdasági munkákat és vette kezdetét a téli pihenő időszak. Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, mikor a gazdag falatozás, vigasság még megengedett. A must ilyenkor változott borrá, az egész évi fáradozás gyümölcse ekkor mutatkozott meg, az eredménnyel pedig szívesen el is dicsekedtek a borosgazdák. „A bornak Márton a bírója“ – tartja a hiedelem, úgyhogy ezen a napon az újbort is mindenképpen meg kell kóstolni. Nagy eszem-iszomot tartottak, s fenékig ürítgették a poharakat, hogy a következő esztendőre is jó termés legyen. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget töltenek magukba. A rómaiak Aesculapiust (Aszklépiosz), az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara (latinul „avis Martis”) volt, ebből lett népies szófejtéssel „Márton madara”.

A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Novemberre jól meghíznak, már le lehet vágni a tömött idei libákat, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert „aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”, vagy ahogyan Zalalövőn mondják: "aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik." Az elfogyasztott liba mellcsontja megmutatta, hogy milyen lesz a tél. Azt tartották, hogy a fehér mellcsont havat, esőt jósol, ha vörösesbarna, akkor kemény hideget. A Márton-napi lúdból illett küldeni a papnak is. De ha már kellett, akkor a legkevésbé húsos hátsórészt küldték el neki. Innen ered a „püspökfalat” kifejezés. A 18. században a lúd hátulját gyertyapecsenyének is nevezték, mivel falun, tanyán Márton napján gyújtották meg először este a világosságot adó gyertyát, lámpát, pilácsot.


https://kornye.hu/

Ekkor hajtották be a jószágot az istállóba, ekkor számoltak el a pásztorok, s Márton-napon kérdezte meg a gazda a pásztort, hogy marad-e jövőre is? Az elszámoláskor leadott járandóságot néhol Márton adójaként emlegették. A pásztoroknak Rábagyarmaton minden háztól Márton-rétes járt, amelyeknek összeszedése újévig is eltartott.

A hosszúperesztegi gazdaasszony azonban azért sütött rétest Márton-napkor, hogy Szent Márton köpenyét kinyújtsa, s így a család ne nélkülözzön és másokon is segíteni tudjon. 1649-ben Nádasdy Ferenc utasítja pásztorait egy Vas megyei pásztor-céh szabályzatban, hogy Szent Márton napján a régi szokásokat megtartsák..."egy böcsületes személyt magok között bíróvá tenni és megesküdtetni" kötelesek.

Szent Mártont már a középkorban is a jószág védőszentjeként tisztelték. Néhol tartják a szokást, miszerint Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz. A Répce-vidéken élő hagyomány szerint disznóvész idején egy pásztor Szombathelyre jött Mártonhoz segítséget kérni. Álmában egy fehér nyírfaágat adott neki a püspök, hogy azzal vesszőzze meg az állatokat, és meggyógyulnak. Ez az eredete a vesszőzésnek nevezett, különösen nyugati megyékben (Vas megyében: Acsádon és Vépen) ismert népszokásnak. A pásztorok frissen vágott, zöld ággal – amely archaikus gonoszűző eszköz – végigjárták a falut, köszöntőt mondva:

"Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét,
A szokást nem mi kezdtük, s nem mi végezzük,
Állataiknak annyi szaporodása legyen,
Ahány ága-boga van a vesszőnek."

A vesszőzés végén a gazdának adták az ágat, s ezzel hajtották ki a következő tavasszal a jószágot először a legelőre.

A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő, és gyakran az első hó is leesett. Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, ha borús Márton, borongós tél várható. Márton-napi esőre fagy, szárazság következik – jósolták meg a Márton-napi időből. Baranyában azt tartották, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. S mivel ez a nap többnyire ködös, azt mondták: "Eljött Márton szürke lovon", ha havazott: „Márton fehér lovon nyargalt." A karácsonyi időre is következtettek az aznapi időből, mert ha „Márton-napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárban jár."

Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól. 

Márton vesszője
Márton vesszője
https://marton-nap.info/

Végezetül elmondható, hogy a Márton-naphoz kötődő hagyományainknak, népszokásainknak se szeri, se száma. Őrizzük, ápoljuk őket? Is. A múlthoz, a legősibb gyökerekhez kapcsolódó tradíciókat igazából leginkább úgy tudjuk átadni a gyerekeknek, fiataloknak, ha megéljük őket. Hagyományainkat nemcsak ismerni, de művelni kell, és megteremteni annak lehetőségét, hogy mindenkinek elérhetők legyenek. Aki művelni is tudja, annak számára még nagyobb az értéke.
Szent Márton emlékét is főként úgy őrizhetjük meg, ha figyelünk arra, hogy a szokások ne vesszenek feledésbe, azaz életben tartjuk őket. 


https://www.hellovidek.hu/

Forrás: https://marton-nap.info/

http://www.viasanctimartini.eu/

Borítókép: https://welovebalaton.hu/

Legnépszerűbb cikkek