"Mintegy 8000 ember tűnt el Sopronból"

  2019. június 14. - www.sopronmedia.hu

Utcák lettek hirtelen üresek, több osztályteremben csak pár gyermek maradt a zsibongó, vidám diákseregből - 1946-ban közel 8000 német polgár kényszerült elhagyni Sopront. Így a háború sebeitől vérző város szinte minden harmadik lakosát kitelepítették. Erről emlékeztek meg pénteken az "A soproni németek kitelepítése 1946" emlékműnél.

- Ez a rendezvény megemlékezés, ugyanakkor emlékeztetés is - emelte ki Krisch Magdolna, a Soproni Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. - A megemlékezést azok már nem nagyon tudják tartani, akik 73 évvel ezelőtt érintettek voltak, ugyanis ők a legjobb esetben is elmúltak már 80 évesek. Emlékeztetni viszont kötelességünk nekünk is, akik már a drámai események után láttuk meg a napvilágot. Ez a Németországba kitelepítettek leszármazottjainak is fontos, hiszen így tudhatják, hogy hol vannak a szüleik gyökerei - fejtette ki.

A megemlékezőkkel Barcza Attila, Sopron és térsége országgyűlési képviselője is megosztotta gondolatait. - Szerencsére csak elképzelni tudjuk, hogy min kellett keresztülmenniük akkoriban a kitelepítetteknek - kezdte így beszédét. - Családoknak, közösségeknek kellett szembesülniük azzal az élethelyzettel, amelyik talán a legkegyetlenebb a világon: búcsút kellett venniük a felépített életüktől, a szülőhazájuktól. Őseinknek a történelem során sokszor kellett szembesülniük felsőbb hatalmak igazságtalanságaival, rossz döntésivel, amelyek ellen nekik aligha volt fegyverük. Így számukra csak a beletörődés, az új élet reménye maradt. Tisztelettel kell gondolnunk rájuk, hiszen példásan belekapaszkodtak az összetartozásba és a szeretet erejével felruházva, emelt fővel viselték az élet drámáját - fejtette ki Barcza Attila, aki rávilágított: a múlt században nem volt könnyű magyarnak lenni és még ennél is nehezebb volt magyarnak megmaradni. - De ez a magyarságtudat a szívünkből ered és senki sem veheti el sem tőlünk, sem az őseinktől, soha! - hangsúlyozta. - Ezen nem változtat az sem, ha országhatárokon túl kényszerítenek bennünket - mondta az országgyűlési képviselő, aki köszönetet mondott az emlékezés megszervezőinek.

- Az 1940-es évek Magyarország egybefüggő szenvedéstörténetét rajzolják elénk - emelte ki beszédében Dr. Farkas Ciprián városi tanácsnok. - A magyarországi, így a soproni németek egy olyan kultúrát vallhatnak maguknak mind a mai napig, amelynek szálai a haza, tehát a városunk szövetébe is befonódtak. Ha a 73 évvel ezelőtt kitelepített németek mindazt magukkal vitték volna, amit ők és az őseik letelepedésük óta a város gazdaságához, kultúrájához, hagyományaihoz hozzáadtak, ma Sopron nem lenne az a város, mint aminek ismerjük és szeretjük, amelyikre büszkék vagyunk. Kiváló példa erre az 1921-es soproni népszavazás is. A városunkban élő németek szavazata is kellett ahhoz, hogy Sopron magyar maradhasson - fejtette ki a városi tanácsnok, aki arra is felhívta a figyelmet: itt a németek és magyarok évszázadokon át együtt éltek, küzdöttek, együtt építették fel, vagy éppen újjá a várost és mindeközben rengeteget tanultak egymástól.

A rendezvény fényét különböző kulturális műsorok is emelték. Ezek után a megemlékezők elhelyezték az emlékezés koszorúit "A soproni németek kitelepítése 1946" emlékűnél. Sopron önkormányzata nevében Dr. Farkas Ciprián városi tanácsnok és Barcza Attila, Sopron és térsége országgyűlési képviselője rótta le így tiszteletét.

A megemlékezés után az Evangélikus Gyülekezeti Házban előadták Balogh Róbert "Ich habe nichts mehr zu suchen" című felolvasó színházi produkcióját. - Ez a darab három különböző, mégis egymásba fonódó monológ, amely érdekes, drámai sorsokat mesél el a német kitelepítés kapcsán - foglalta össze Frank Ildikó, szabadúszó színész. - Lényege, hogy ötven év után egy faluban, egy harangavatási rendezvény során újra találkozik két lakos, akik hajdanán szerelmesek voltak egymásba, de kitelepítették mindkettejüket - fűzte hozzá.  

A megemlékezésen részt vett Mágel Ágost önkormányzati képviselő is.

Kérem, várjon... Kérem, várjon...