/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2F2024%2520okt%25C3%25B3ber%2FK%25C5%2591r%25C3%25B6sI%2Fde%25C3%25A1k%2520t%25C3%25A9ri%2520suli%2F20241128_092156.jpg)
Egyetemi szinten történő evangélikus teológusképzés az I. világháború előtti Magyarországon egyedül Pozsonyban, az Erzsébet Tudományegyetemen folyt. Trianon után az egyetem székhelyét Pécsre helyezték, de a teológiai fakultása átmenetileg Budapesten talált otthonra. Mivel sem a hallgatók elhelyezése, sem az oktatás színvonala nem érte el a kívánalmakat, evangélikus körökben mind jobban szorgalmazták állami jellegű Hittudományi Kar létrehozását. A szóba jöhető helyszínek közül Sopronra esett a választás, hiszen itt a teológusképzés már 350 éves múltra tekintett vissza. A lelkészképzés egészen 1892-ig a líceum keretein belül folyt. Ekkor az egyházkerület a líceum két intézményét, a nyolcosztályos főgimnáziumot és a háromosztályos teológiai intézetet szervezetileg különválasztotta, de továbbra is a közös épületben maradtak.
Sopronban adva volt tehát a tantestület, a hallgatóság és a lakosság felekezeti megoszlását tekintve jelentős evangélikus háttér. Így a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1923-ban hozott döntésével megalapította a pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem ev. Hittudományi Karát – soproni székhellyel. Az oktatás a Széchenyi téri líceumben indult el 1923 őszén. Ezzel egyidőben a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület beszüntette az egyházi lelkészképzést, átadva e feladatot az államnak. A teológiai tárgyakon túl a német és a tót (szlovák) nyelvet is tanították mint a hazai evangélikusság beszélt nyelveit és közismereti tárgyakból is voltak előadások. A Hittudományi Kar fejlődésének viszont hamarosan gátat szabott a líceummal közös épülethasználat. Egyre égetőbbé vált egy saját otthon létesítésének igénye.
Hosszas tárgyalások és beadványok sokasága után 1929-ben az iskolaépítések ügyét szívén viselı gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte a Hittudományi Kar részére Sopronban, a város által e célra kijelölt helyen új középület emelését. Sopron tanácsa, Thurner Mihály polgármesterrel az élen az építési terület ingyenes átadásával, egyes építési anyagok térítés nélküli rendelkezésre bocsátásával, továbbá 100.000 pengővel igyekezett az építkezést segíteni.
A tervezéssel a budapesti Sándy Gyula építészmérnököt, műegyetemi tanárt bízták meg, aki a terveket 1929 tavaszára el is készítette. A kiválasztott terület a Deák tér keleti végére esett, ahol ezidőtájt mindössze az egykori városi kórház kőkeresztje árválkodott meglehetősen elhanyagolt környezetben. A kijelölt helytől néhány méterre haladt a nyitott Rák-patak, míg keletre állt az akkor még Zita-kórház, későbbi Zita-otthon épülete. A Deák térnek e szakaszát abban az időben még nem építették be, a déli oldalon az utolsó épület a Rötting-Romwalter-féle nyomda volt, míg az északi oldalon a Mátyás király utcától végig üres telkek, gyümölcsösök sorakoztak.
Az alapkő letételére 1929. október 13-án került sor. Az építési bizottság a kivitelezési munkákat Boór Gusztáv soproni vállalkozónak adta ki. A kisebb munkálatok más, szintén soproni cégeknek jutottak. E döntésével a bizottság sok soproni embernek adott átmenetileg kenyeret a gazdasági válság idején. A tervdokumentáció tartalmazta a jelenlegi iskolaudvaron egy későbbi ütemben megépítésre kerülő kápolna és tornaterem tervét, de ezek megvalósítására sosem került sor.
Az építkezéssel párhuzamosan folyt a Deák tér alsó részének rendezése: kivágták a nem odaillő cserjéket, befejezték a Rák-patak beboltozását és megkezdték Dahner Samu városi főkertész elképzelései szerint egy reneszánsz park létesítését.
1930 szeptemberére sikerült a munkálatokkal annyira haladni, hogy a helyszűkében szenvedő teológiának 3 tantermet átadhattak.
Nevezetes nap az épület életében 1930. október 19. E napsugaras őszi vasárnapon avatta fel Klebelsberg Kunó gr. kultuszminiszter Horthy Miklós kormányzó jelenlétében az evangélikus teológia új palotáját. Az ünnepség keretében Sándy Gyula műegyetemi tanár, az épület tervezője tett jelentést: "Jelentem, hogy megtisztelő feladatomnak eleget tettem, a magyar iparosok és munkások becsületes munkájával az építést befejeztem. Isten engedelmével, Sopron építészetérti lelkesedéssel, hazám és egyházam javára építettem e művet, hogy kő kövön maradjon, időtlen időkig." E szavakkal adta át a díszes művű aranyozott kulcsot dr. Bozóky Gyula rector magnificusnak, aki a kormányzótól kapott engedély után kitárta az egyetem kapuját.
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2F2024%2520okt%25C3%25B3ber%2FK%25C5%2591r%25C3%25B6sI%2Fde%25C3%25A1k%2520t%25C3%25A9ri%2520suli%2Fevangelikushu01.jpg)
Az avatóbeszédet dr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter tartotta. Az avatást követő napok a berendezések, bútorok elhelyezésével és a költözéssel teltek. November 15-én ünnepélyes szertartás keretében búcsúzott a teológia régi épületétől, mely 270 éven át otthona volt, elfoglalta új
Deák-téri palotáját és maradt ott 1951-ig. Nagy hírű teológusok és tanárok oktattak az épület falai között, így báró dr. Podmaniczky Pál, dr. Kiss Jenő, dr. Wiczián Dezső, dr. Karner F. Károly, dr. Pröhle Károly, dr. Deák János, dr. Payr Sándor
A II. világháborús bombatámadások következtében az iskola épülete megrongálódott, ablakai kitörtek, de végül használható állapotban túlélte a megpróbáltatásokat. 1951-ben a hittudományi kart felszámolták, helyére az 1858 óta működő tanítóképzést költöztették át. Az evangélikus képezde épp a Deák tér átellenes oldalán állt, ám miután a II. világháborús bombázások nem kímélték, 1946 őszén a szerkezetileg több sebből vérző épület összeomlott, a hallgatók és a gyakorlóiskolás növendékek pedig több éves vándorlásra kényszerültek magánlakások, a líceum tantermeinek délutáni használata és más szükségmegoldások között.
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2F2024%2520okt%25C3%25B3ber%2FK%25C5%2591r%25C3%25B6sI%2Fde%25C3%25A1k%2520t%25C3%25A9ri%2520suli%2Fenergetikai-fejleszt%25C3%25A9s1.sopron.hu.jpg)
Elhelyezésük a teológia üresen maradt palotájában paradicsomi állapotot jelentett számukra, ám nem sokáig élvezhették: 1954. májusában az Oktatásügyi Minisztérium kimondta a halálos ítéletet a Tanítóképző felett. 1954 őszén már nem indíthattak I. képzős évfolyamot, ugyanakkor megtarthatták az előző éves negyedikes gyakorlósokat, létrehozva így az általános iskolai ötödik osztályokat. Az utolsó végzős évfolyam 1957. júniusában búcsúzott és ezzel megszűnt a tanítóképzés Sopronban.
Ezután a volt gyakorló iskola osztályaiból alakult meg az akkori nevén Sztálin Téri Általános Iskola 1-8. évfolyamokkal, 14 osztállyal és 409 tanulóval. Első igazgatója, a legendás Rozsondai Károly mellett a tanári kar jelentős része és nem utolsó sorban a tanulók a Tanítóképző tanári karából, illetve annak gyakorló iskolájából kerültek az új iskolához. 1960 októberétől már Május 1 Téri Általános Iskola volt a neve. Ebben az időszakban alakították ki a tornaszobát a testnevelési órák számára a volt teológia alagsori könyvtárszobájából. Az iskolában bemutató tanítások folytak, továbbképzések helyszíne lett: éveken keresztül a város egyik vezető általános iskolája volt.
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2F2024%2520okt%25C3%25B3ber%2FK%25C5%2591r%25C3%25B6sI%2Fde%25C3%25A1k%2520t%25C3%25A9ri%2520suli%2F5e5ab16976975683d0c6bc6cd6f0f390_1.jpg)
1971-ben vette fel a Kellner Sándor Általános Iskola nevet. A névadást emlékezetes ünnepségsorozat kísérte. A sopronkőhidai temetőből az iskolába szállították és egy osztályteremben felravatalozták Kellner Sándor hamvait, majd újratemették az iskola előtti téren és fölé áthelyezték Kellner szobrát a tér egy másik pontjáról. Kellner Sándor nyomdász, a Magyar Tanácsköztársaság Sopron megyei kormánybiztosa volt, az ellenforradalom elleni harc egyik vezetője. A proletárdiktatúra bukása után elfogták és meggyilkolták. Terméskő talapzaton álló egész alakos mészkő szobrát Szakáll Ernő szobrászművész készítette.
Az iskola körüli utcákban a 70-es évek elejére felépült Sopron első panel lakótelepe. A beköltözők többsége fiatal házas volt, így rövidesen ugrásszerűen megnövekedett az iskoláskorúak száma. Így a Kellner iskola árnyékában 1970-ben egy új, szocialista stílusban épült általános iskola született, mely Bors László nevét kapta. Az iskola 10 éve működött, amikor a gazdasági életben terjedő centralizmus elvét követve a művelődési osztály összevonta a két szomszédos iskolát. Az alsó tagozat és a napközi a volt Bors László iskolába költözött, a felső tagozat pedig a vezetőséggel együtt a Kellner Sándor iskola épületébe.
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2F2024%2520okt%25C3%25B3ber%2FK%25C5%2591r%25C3%25B6sI%2Fde%25C3%25A1k%2520t%25C3%25A9ri%2520suli%2F20241113_101637.jpg)
1990-ben ismét névváltoztatásra került sor az iskola életében. Elbontották a Kellner szobrot, a Május 1 tér visszakapta egykori nevét és az iskola Deák Téri Általános Iskola lett. Kellner helyére 1995 októberében Kölcsey Ferenc ülő szobra került, R. Törley Mária alkotása.
Források:
Bánkiné Dalmay Ágnes: A Deák téri Általános Iskola története (1930-1995). In: Soproni Szemle 52. évf. 2. szám 1998.
deakisk.edu.hu
evangelikus.hu
kozterkep.hu
Borítókép forrása: SopronMédia