A farsang hossza évről évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. A köznyelvben a február a farsang hónapja, de egyre sűrűbben fordul elő, hogy márciusig is kitolják a farsangi bulik időszakát.

A farsang eredete

A farsang gyökerei az ókorig nyúlnak vissza, Rómában Szaturnusz isten tiszteletére rendeztek hétnapos vigasságokat. Ez az ünnepség terjedt el később a középkorban. Hiedelmeken és babonákon alapuló ünnep, maga a név pedig egy bajor-osztrák szóból származik. Ez a vaschang, ami 1283-ban jelenik meg az írásos emlékekben, az egész ünnepet pedig a fasnacht, fastnacht szavak jelezték. Hazánkban fassang néven használták eleinte. Bár a farsang idejét két keresztény momentum határozza meg, nevezetesen a vízkereszt napja és a hamvazószerda, mégsem keresztény ünnep, hanem pogány.

A középkorban azt hitték, hogy a téli utolsó napokban a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Jelmezes felvonulással, vigadozással, boszorkánybábu-égetéssel akarták elűzni őket, egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek. A rosszat, a hideget, a halált űzték el az első maskarások, akik halotti menetet utánozva masíroztak, és az eljátszott temetés után hatalmas mulatságot rendeztek. Ilyenkor készültek az emberek a böjtre is, a nagy lakomák ideje volt ez, sőt a falvakban a legtöbb lakodalmat is ilyenkor tartották. Hiszen a farsang a párválasztás időszaka is egyben, korábban házasságkötési szezonnak számított, a nagyböjt alatt ugyanis tilos volt lakodalmakat tartani.

Álarcos felvonulás

Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta, és üldözte is. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben született prédikációjában a következőképp ír: “Ó jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén a Krisztust.”

Dacára az egyházi tiltakozásnak, a farsang időszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani. Annak ősi, pogány gyökerei, melyek szoros kapcsolatban állnak a termékenység- és bőségvarázslással, a tél elmúlta felett érzett örömmel, a tavasz beköszöntét siettetni szándékozó rítusokkal, erősen éltek a nép hagyományaiban.

Ilyenek voltak a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony, a vőlegény. Kedvelt volt a férfi-női szerep- és ruhacsere. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltűnik a játékokban a kecske, a ló, a medve.

Busójárás

A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen. Faálarcos felvonulásokról már a XIX. századból vannak feljegyzések, bár ezek általában a vigadalom botrányos részleteit emelik ki. A XX. század folyamán aztán ezt az izgalmas ünnepet sikerült mederbe terelni, és ekkor terjedt el a busójárás elnevezés is, a sokácok ezt a farsangot záró eseményt Poklada ‘átöltözés, átváltozás’ néven említik.

Bakkuszjárás

A Felvidéken szlovák mintára terjedt el az ún. bakkuszjárás (Bacchus római boristen nevéből), melynek során kecskebőrbe bújt álarcos alakok ijesztgették a lányokat, megtréfálták a falubelieket. Egyes vidékeken népszerűek voltak az álbírósági tárgyalások, melyeken a vádlottakat bábuk helyettesítették, vagy éppenséggel állatokat ítéltek el. Természetesen ezek tréfás szokások voltak, nem pedig kegyetlenkedések. Gyakori volt a téltemetés vagy farsangtemetés dramatikus megjelenítése is. A telet általában szalmabáb személyesítette meg, de lehetett csúf öregasszonyt ábrázoló rongybábu is. Ezeket aztán általában elégették, vagy betemették a hóba.

Bálok, táncmulatságok

A karácsonyi időszak elmúltával, a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt, a telet záró időszakban sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat a falvakban, illetve a nagypolgárság és az arisztokrácia a városokban. Vidéken általában a kocsma vagy a fonó volt a színtere ezeknek az eseményeknek. A különféle szakmák, céhek báljai mellett megtalálhatók az asszonyok, sőt a gyermekek báljai is. Népszerűek voltak a batyusbálok, ezekre a résztvevők vitték az ételeket, jellemzően kalácsot, süteményt és általában baromfihúsból készült fogásokat.

 A farsangi báloknak mind a paraszti életben, mind pedig a városi nagypolgárság körében komoly hagyományai voltak. Az eladó lányokat, illetve a házasulandó fiatalembereket ezeken az eseményeken vezették be úgymond a társaságba, tehát a párválasztásban, társasági életben volt fontos szerepük. A legtöbb lakodalmat is ebben az időszakban tartották faluhelyen.

Farsangi köszöntők

Adománygyűjtő szokás, általában a gyermekek, ritkábban a fiatal férfiak vagy házas emberek jártak házról házra. A szokásról már a XVII. századból rendelkezünk feljegyzésekkel. Néhol a tanító vagy a falusi pap jövedelmét egészítette ki az adomány. A köszöntők jókívánságokat mondanak a háziaknak, cserébe szalonnát, tojást, zsírt kaptak.

A farsangi lakoma

Kocsonya, káposzta és fánk – ezek hazánkban a tipikus farsangi ételek. A legismertebb fánk a szalagos fánk, ami egy kelt tészta olajban sütve és általában baracklekvárral tálalva. Ismert még a csöröge is, amit szintén olajban kell kisütni. A böjt előtt bőségesen ettek, ittak, mulattak az emberek, ez a hagyomány pedig még ma is él.

Források: lepesmagazin.hu, smileparty.hu

Képek forrása: istockphoto