A tojás a teremtés és az örök élet titka. A fehér burokban az életet rejtő arany, s benne a Titkok Titka, a csíra. Egy csepp a napból. A tojás ezért számos ősi kultúrnép teremtési ősmondájában döntő jelentőségű jelkép.

A hímes tojás ősidők óta a tavaszi nap-éj egyenlőség, a természet újjászületésének, feltámadásának jelképe a népi hitvilágában, amely magában rejti a múltat és a jövőt. Ezzel magyarázható, hogy őseink és a rokon népek jelekkel ellátott piros tojást tettek a halottak kezébe (kiszombori hun-avar temető női sírja). Az újjászületés, feltámadás, elsősorban azonban a termékenység jelképe. Ősi hímes tojás szavunk is a nő és férfi kapcsolatára utal, amiben a hím szó csak másodsorban jelent díszt, és a ma is gyakorolt locsolás szintén ezt jelképezi.

Ezt a tavaszi, termékenységi, megújulási ünnepet, annak kellékével - a hímes tojással együtt - átvette a keresztény kultúrkör is, Krisztus feltámadásának szimbólumát látva benne.

A magyar hímes tojás jelképrendszere jóval a kereszténység előtti időből való. Az ősi jelek a régi magyar élet és hitvilág, továbbá a teremtő Nap tiszteletének minden fontos mozzanatát tükrözik.

A hímes tojás jelképei:

A kör a teremtő Isten jelképe, nincs kezdete és vége.

A kör vízszintes kettéválasztása megadja az eget és a földet – e világ-túlvilág.

Az ezt metsző függőleges vonal alkotja a varázserejű keresztet, a világ erőközpontját, amely a teremtő hatalmat jelképezi a világ felett.

Ebből a központból fejlődnek ki a további jelképek. Az égi erő kiáradását jelöli az erre helyezett kéz, ujjas, istenlétra, az örökzöld ágban végződő keresztéletfa. A nap jelképe, az ősi napkerék vagy napkereszt, ami az élet örök körforgására utal. A forgó, örvénylő jel négy ága a világot alkotó négy elemet, a tüzet, vizet, levegőt és a földet jelképezik. A kéz óvó, bajelhárító jel, de isteni sugárzás, áldás is. A tölgyfalevél alakját felvevő útvesztő (meander) a családi összetartást, míg a termékenységet a kakastaréj, gereblye, pontok/magok és a béka jelölik. Ez utóbbi a szerelem és újjászületés jelképe is. A kos a nap, a megújulás jele. Az állatokat leegyszerűsítve, csak testük egy-egy részével vagy rájuk jellemző tulajdonsággal ábrázolják. A minták összetettek, több jelkép van egy tojáson.

Mivel a hímes tojáson szakrális szimbólumok képjelei, jelképei jelennek meg, ezért a magyarok a tojást nem festik, hanem írják. A leggyakrabban használt szín a piros, ebből ered másik elterjedt neve a piros tojás. A varázslatos piros a vér és a tűz színe. A megújulás, szerelem, tavasz, öröm, szabadság, kicsirázó élet, Jézus kiontott vére következtében a feltámadás és az örök élet jelképe. A piros szín szerencsét hoz, és óv betegségtől, tűztől.

A díszítés legősibb módja a karcolás. Népiesen vakart vagy kotort tojásnak nevezik. A növényi anyagban megfestett tojásra éles szerszámmal karcolják/vakarják a varázsjeleket.

Hagyományos, általánosan elterjedt az írott tojás. Írókával meleg viasszal írják a mintát a szoba-hőmérsékletű tojásra, és utána mártják a festéklébe.
Szintén régi eljárás a metszés. A viasszal megírt tojást ecetben vagy savanyú-káposztalében áztatják órákig, ami a megírt terület kivételével elmarja a tojáshéj felét.
Magyar jellegzetesség a patkolt vagy vasalt hímes tojás. Apró fém tárgyakat, patkókat szegeznek a tojáshéjra.

Amíg évezredeken keresztül a tojáshímző szigorúan ragaszkodott az ősi díszítő hagyományokhoz, a XIX./XX. századforduló óta mindinkább teret kap a képzeletvilág. Ebből erednek az újabb kori szabadrajzú, tetszetősebbnek tűnő, sokszor ecsettel festett tojásdíszítmények, amelyek vidékenként változnak. Megjelentek az áttört héjú csipkézett tojások is, amik már művészeti alkotások.

Az idők folyamán a vidékenként eltérő motívumkincs írására specialisták, ún. íróasszonyok szakosodtak, és később a hímes tojás a népi iparművészet egyik legkreatívabban díszített tárgytípusává vált nemcsak nálunk, hanem a környező népeknél is.

A magyar nyelvterületen megtalálható technikai, forma- és motívumgazdagság már a XIX. század végén, a XX. század elején is felkeltette a gyűjtők és néprajzosok figyelmét, így a magyar hímes tojás mint szokástárgy és mint mintahordozó is kiválóan dokumentált. A Magyar Néprajzi Múzeum Tojásgyűjteménye a magyar nyelvterület szinte minden szegletéből felgyűjtött közel 4000 darab hímes tojást őriz.

Mintakincsünk gazdagsága híven tükrözi különböző történelmi korok jellegzetes stílusmaradványait: a legarchaikusabb geometriai motívumoktól a reneszánsz és a barokk virágornamentikáján át a török korban átvett hímzésmintákig igen széles a skála. Közkedvelt témái a szakrális szimbólumok (pl. kereszt, Szent Sír, Krisztus koporsója, kehely), az állatok testrészei (pl. tyúk lába, kecske körme, nyuszi füle), a hiedelemlények (pl. ördög térde, sárkány), a stilizált virágok (pl. tulipán, török szegfű, rózsa) és az égitestek (pl. csillag, hold).

Magyarországon, Zengővárkonyban található egy világviszonylatban is figyelemre méltó magángyűjtemény, a 2000-ben megnyílt Míves Tojás Múzeum, amelynek gyűjteménye mintegy 4500, a világ különböző tájairól származó hímes tojást őriz és mutat be évente átlagosan tizenegyezer látogatójának.

A hímes tojás, a feltámadó Krisztust, a mindig újjászülető csillagszemű világügyelőt, a lélek örök, folyamatosan megújuló főnixmadarát jelképezi. Lelkünk főnixmadárként az univerzum tükre és képmása, a test hamvaimból életre kelő idők tanúja és az élet szent ritmusának őre.
A főnixszerű lélek az elmúló időben megtapasztalt életeinek maradványait összetekeri tojás alakú mirhába, s azt elviszi Héliosz templomába, hogy tűztisztulása után újjáéledjen.
Ezért a hímes tojás az igazság, az erény, a hűség jelképe - térben és időben - őseink Nap vallása szerint.

 

Forrás: A magyar hímestojás – Amerikai Magyar Múzeum (magyarmuzeum.org)

Nálunk írják, nyugaton festik, mi az? – A hímes tojás misztériuma (és a legszebb minták egy helyen) (egy.hu)

Tojásmúzeum Zengővárkonyban - YouTube

Borítókép: https://lakberinfo.hu/