| 4 perc olvasás

Muck Endre, a "soproni erdők atyja”

Muck Endre (1851-1925) erdész, helyettes erdőmester, majd erdőgondnok sokat tett azért, hogy a soproni erdők arculata és erdőgazdálkodása gyökeres és kedvező változásokon menjen keresztül a 19. század végén. A korszerű parkerdő-gondolat első soproni megtestesítőjeként ő indította el a környék erdőinek a fenyvesítését. Közéleti emberként számos egyesület tagja volt, s mindent megtett azért, hogy az erdő üdülési, feltöltődési célokat is szolgáljon. Tevékenységének eredményeképpen már az I. világháborút megelőzően az ország egyik legrendezettebb, kulturált üdülőhelye lett Sopron. Meghatározó szerepe volt a Soproni Városszépítő Egyesület és a Dunántúli Turista Egyesület környékbeli tervének kialakításában. Számos utat épített az erdőkben, útjelzőkkel látta el ezeket, elkészítette a szükséges térképeket, amelyek a Romwalter Károly kiadásában megjelent útikalauz mellékleteként kerültek a turisták kezébe.

Kép forrása: forestpress.hu

1851. május. 14-én született a Szudéta vidéken, a csehországi Hennersdorfban. Középiskolai tanulmányait a német Weitwasserben végezte, majd különböző cseh uradalmakban volt erdőrendezéssel megbízott erdész.

Sopronba nyilvános pályázat útján került 1874-ben. A város 7000 holdnyi erdőtulajdona ekkoriban leromlott állapotban volt, ezért mielőbb korszerű gazdálkodást kellett bevezetni. Az erdészeti bizottmány és a város magasabb vezetősége első lépésként az addig évenként választott erdőmester állását kinevezéshez kötötte. 1873-ban ezt az állást Sherffel Róbert főerdész nyerte el. Javaslatára kibővítették a személyzetet és pályázat útján vették fel erdőgondnoknak, azaz rangban a 3. helyre Muck Andrást, aki a későbbi iratokban már Endreként szerepelt. Először is "a város erdeiről a kor igényeinek megfelelő” térképet készíttetnek vele, mint "alkalmatos segéddel”. Ebből született meg később a turistatérkép.

Az alacsony, pörge bajszú, magyarul nem tudó szakember lassan haladt előre a hivatali ranglétrán. Megszerezte a magyar állampolgárságot, majd az erdészeti szakvizsgát is letette és egyre feljebb jutott a ranglétrán: 1875-től erdész, majd 1882-től főerdész volt 1924-es nyugalomba vonulásáig. Közben 1875-ben megházasodott, Varga Annát, egy betelepült polgár lányát vette feleségül. Egyetlen fiúk, ifjabb Muck Endre 1882. március 22-én született.

1886-ban elkészítette Sopron város erdeinek első üzemtervét. A város környéki hegyekben akkor a gyertyán és a tölgy volt az uralkodó fafaj. Egyiknek az állománya sem volt jó, a fákat hagyományosan már 15-20 éves korukban kivágták tűzifának. Ezt meg is tehették, hiszen a más célra szükséges faanyagot, az oszlopfát, a bútorfát, az épületfát ontották a Kárpátok.

Az említett rossz sarjerdőknek a helyére telepített Muck fenyőt. Működésének kezdete összeesett azzal a rohamos gazdasági és társadalmi fejlődést mutató időszakkal, amely ráébresztette az embert arra, hogy a természet által biztosított nyersanyagok egyszeri kihasználásával nem elégedhet meg. Olyan anyagok is, mint a fa, kifogyhatnak, erdeink kimerülhetnek. Sürgető volt tehát az átállás a tervszerű erdőgazdálkodásra, a célszerű fatermesztésre. Tevékenységét jelentős mértékű fenyvesítés, továbbá a későn fakadó, és ezért fagyoktól jobban védett kocsányos tölgyváltozatok alkalmazása jellemezte. Az erdők korábban alacsony vágásidejét 40, majd 60-80 évre emelte. Az ország nagy részének erdeivel ellentétben Sopron környékén a fenyő jól érezte magát - bár Muck elképzelése nem a végleges fenyvesítés volt, ő hosszabb távra tervezett előre. Szándéka az volt, hogy 5-6 évtized alatt előkészítse a terepet egy majdani egészséges, hosszan élő tölgy- és bükkállománynak. De a fenyőket Muck terveivel ellentétben 1930-1950 között nem vágták ki, ugyanis a trianoni határvonás okozta erdőcsonkulás miatt már nem előerdőként tekintettek a fenyvesekre, hanem önmagukért, fájukért akarták hasznosítani őket. Úgy, hogy majd nagyjából 100 esztendős korában vágják ki az erdőt.

Ha Muck elképzelésének szellemében alakult volna az erdő sorsa, ma 60-80 éves tölgy- és bükkállománya lenne a Soproni-hegységnek – így azonban vidékünkön az erdők fele fenyő. A jövőben, talán egy évszázad múlva a fenyvesek aránya várhatóan újra egyharmadnyira fog csökkenni.

Kép forrása: hu.wikipedia.org

Az erdőterület pihenésre, kikapcsolódásra való használatának érdekében Muck Endrének fontos szerepe volt a jelzett turistaúthálózat kiépítésében. Az I. világháború végére már 408 km hosszat értek el ezek az ösvények és nemcsak a helyi kilátóhelyekig, de akár a Rozália-hegységig is megbízhatóan eljuthattak a turisták. A Dalos-hegyen védőkorlátot, az Ultrán gloriettet, a Vashegyen és a Várison kilátót építtetett. Ezek a kezdeményezések szoros kapcsolatban voltak közéleti szereplésével, amit a Soproni Városszépítő Egyesület és a Dunántúli Turista Egyesület tagjaként fejtett ki. A turista egyesület 1906-ban emelt félig kő, félig fa kilátót Sopron környékének egyik legszebb pontján, az 517 méter magas Nyíresen, amelyet Muck-kilátónak neveztek el. A tervezéssel a város neves historizáló építészét, Schiller Jánost bízták meg, aki alsó részét romantikus romként, négy szintes fa tornyát, mint egy gótikus templom tornyát álmodta meg. A „messzelátóhoz” az egyesület megrendelésére 1936-37-ben Winkler Oszkár tervei alapján felépítették az István-menedékházat, mely a II. világháború után a határőrséghez került. A ház névadója, dr. Pinezich István (1879-1962) ügyvéd és országgyűlési képviselő, aki a Dunántúli Turista Egyesület elnöke volt egy időben.

Kép forrása: gallery.hungaricana.hu

Muck a Lővér-Bizottság tagjaként részt vett a Villa sori nyaralótelep kimérésében, alakításában. Tagja volt a Soproni Madárvédő Egyesületnek és részt vett a Madarak és Fák Napja évenkénti lebonyolításában. Számíthatott rá minden olyan szervezet vagy kezdeményezés, amely a természetvédelem céljait szolgálta.

Kép forrása: oeegy.hu

35 évi munkálkodás után 1924-ben vonult nyugalomba Muck Endre, de már 1925. január 16-án távozott is az égi erdőkbe. Nevét viseli erdőrészlet, a Lövér szálloda feletti pihenő és a Károly-magaslaton emléktábla hívja fel a figyelmet tevékenységére, Szakál Ernő munkája. A Károly-kilátóban a soproni természetkutatók tiszteletére berendezett emlékszobában bemutatják a soproni erdőkhöz kapcsolódó tevékenységét. Fia és utódai (Madasra magyarosítva) sem lettek hűtlenek az erdő világához.

Források:

forestpress.hu

hu.wikipedia.org

szivk.hu

oee.hu

harsjozsef.hu

mandadb.hu

Borítókép forrása: oeegy.hu

Legnépszerűbb cikkek