A program délelőtt a Domonkos templomban ünnepi szentmisével vette kezdetét, majd több hagyományőrző egyesület részvétele mellett folytatódott a Deák téren, a Limanowa emléktáblánál illetve Muhr Ottmár szobránál.

Az emlékezés és a tiszteletadás gondolatait a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat nevében Ivanics Ferenc mondta el, majd Hegedüs Elemér nyugállományú honvéd alezredes, hadtörténész emlékeztette a hősies múltra a megjelenteket.  

Muhr Ottmár magyar huszártisztnek, a 9. Nádasdy-huszárezred parancsnokának, a limanovai csata hősi halottjának unokája, Muhr Albert a családja nevében köszönetét fejezte ki, hogy ilyen méltósággal és tisztelettel emlékeznek nagyapjára és a limanowai hősökre, akik önfeláldozó küzdelemben akadályozták meg az orosz alakulatok áttörését a magyar királyság területére. 

A megemlékező gondolatok után a Limanowa emléktáblánál és Muhr Ottmár szobránál tiszteletadás és főhajtás mellett a tisztelet koszorúit helyezték el a megjelentek, majd katonai díszsortűzzel és díszmenettel zárult a Deák téri program.

 

A limanovai csata 

 

1914. november 28. – december 18. között Galíciában Limanowa mellett zajlott le, melynek során az osztrák-magyar csapatok megállították, és a Dunajec folyó mögé vetették vissza a Krakkó irányába áttörni készülő orosz csapatokat.

A csata hadászati jelentősége abban állt, hogy a támadásban lévő „orosz gőzhengert” itt állították meg. További lélektani hatása az volt, hogy a magyar földre betörő oroszokat visszavetették és ezt követően harminc évig nem tudott orosz sereg Magyarországra támadni. A lengyelek is nagy jelentőséget tulajdonítanak a győzelemnek, hiszen úgy tartják, hogy a magyar huszárok mentették meg őket az orosz uralomtól.

A győzelemben külön magyar büszkeség, hogy a német, osztrák és lengyel katonák mellett a huszárok és a honvédek olyan hősiességgel küzdöttek, ami példamutató volt, és kivívta a harcoló felek elismerését. 

 

Videó: Limanova 1914 (HUN)

Forrás: Digitális Legendárium

1914 decembere, Galícia
Kora őszre a központi hatalmak erőit mindinkább maga alá gyűrte az orosz gőzhenger. November végére az ellenség már Krakkó közelében volt, csak a Visztula és a Dobczyce megerődített állásaiban sikerült feltartóztatni, a Monarchia csapatai ellentámadásra készültek az ország belső területeit fenyegető cári haderő ellen...