- kezdte Payrits Marianna, a Soproni Gyógyközpont Ifjúságpszichiátriai részlegének klinikai szakpszichológusa.

A szeretet mindent eltűr és soha el nem fogy. Egy olyan végtelen és olyan kimeríthetetlen forrás, amire mindig rá tudunk kapcsolódni. A szeretet nem egy torta, ami elfogy. Mindenki azt szeretné megélni, hogy legalább egy időre valakinek a mindene legyen. A Bibliában is le van írva, hogy az ember nem csak kenyérből él, hanem lelki táplálékból is – mondta el gondolatait a pszichológus.

Mindenkinek megvan a maga helye és feladata itt, az életünkben. Fontos az egészséges gondolkodásmód, a pozitivitás. Minden egyes pillanatban mi döntjük el, hogy a vanra koncentrálunk vagy a nincsre. Az, hogy van, az természetes. Már a fiatalok is arra koncentrálnak, mi az, ami nincs. Pedig sokkal fontosabb, hogy észrevegyük mi az, amink van. Amikor az ember végig veszi, mi mindene van, és hálát is tud adni érte, már máshogy érzi magát. A gondolataink, az érzéseink hatnak a viselkedésünkre oda-vissza. A képzelőerőnkkel ott vagyunk, azt teszünk, amit akarunk, senki nem veheti el tőlünk.

Sejt szinten olyan elváltozásokat okozhatnak, amelyek betegségeket eredményezhetnek. Ezzel szemben a pozitív érzelmek, a hála, a szeretet, az öröm és a megbocsátás harmonizáló lelkiállapotot idéznek elő. Lelki béke és egyensúly kölcsönös odaadás, oda-vissza ható szeretet nélkül szintén nincsen – figyelmeztetett a klinikai szakpszichológus.

Az érzelmek oldalán nagyon sokat hangoztatják a nyugalmat. A rohanó világban gyakran elveszítjük a kapcsolatot a testünkkel, nem akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk, nem akkor alszunk, amikor fáradtak vagyunk. Vissza kell találnunk a testünk jelzéseihez. Lassítani kell. Ezért kellenek az ünnepek, az együttlétek, hogy megálljunk egy kicsit. Hogy tudjunk egymásra figyelni, ne rohanjunk el egymás mellett. Megkérdezzük és meghallgassuk egymást.

– vázolta fel az ünnep vetületeit Payrits Marianna.

Az ünnepeket sokan különböző okokból kifolyólag egyedül töltik. Azonban az egyedüllét nem jelent egyet a magánnyal. A magány feloldásáért mindenki tehet lépéseket. Legjobb módja a közösségekhez kapcsolódás, ami a családon kívül lehet baráti társaság, egyházi felekezet, karitatív szervezet. Persze a közösséghez tartozás is kölcsönösségen alapul, megköveteli az őszinteséget, felelősséget, a folyamatos kommunikációt, elfogadást és az alárendelődést is – részletezte a szakember.

A szeretet ünnepén az egymásra figyelésen van a legnagyobb hangsúly, hogy tudjunk alkalmat teremteni a beszélgetésre, a gyerekeinkkel való foglalkozásra, a közös játékra, a régi történetek felidézésére vagy akár fényképek nézegetésére. Fontos, hogy a karácsonyi szokásainkat értékként átörökítsük, gyerekeinknek is megtanítsuk az ünnepkörhöz kötődő családi hagyományokat.

Az egymásra figyelés energia- és időigényes, de soha ne fukarkodjunk vele!