Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70.évfordulója alkalmából szervezett ünnepségeken a Soproni Egyetemmel közösen azokról a hallgatókról is megemlékeztünk, akik kivándoroltak Kanadába és tudásukkal, teljesítményükkel szakmájukban a legmagasabb szintekre jutottak. A megemlékezések sorozata a hagyományokhoz híven a rabtemetőben zárul. Sopronban az 1956-os forradalom véráldozat nélkül zajlott le, azonban ez nem jelenti azt, hogy a vér nélküli forradalomnak ne lettek volna áldozatai

A sopronkőhidai rabtemetőben a kivégzett Dunántúli Nemzeti Tanács tagjaira és vezetőjére Szigethy Attilára emlékezünk, akit a hatalom öngyilkosságba kergetett, a többieket pedig koncepciós perben kötél általi halállal kivégezték. Ennek rövid előzménye Mosonmagyaróvár legszörnyűbb gyásznapja, 1956. október 26-a, ahol a fegyvertelen tömeg követelte a vörös csillag eltávolítását a határőr laktanya épületéről, és mind a mai napig nem tudjuk, hogy hányan haltak meg a gyilkos sortűzben. Ezt az eseményt használta fel a Kádár hatalom a Dunántúli Nemzeti Tanács likvidálására. A laktanyai események után a feldühödött tömeg három ÁVH-s tisztet meglincselt. A diktatúra koncepciós perben végeztette ki például Földes Gábort, Czifrik Lajost és Weintrager Lászlót, valamint egy református lelkészt, aki még egy ÁVH-s tisztet is megmentett. A tragikus események legfőbb üzenete az útokor számára, hogy 1956 lángját soha nem szabad elfelejtenünk