A megemlékező ünnepség Sopron Város Fúvószenekarának zenés ébresztőjével illetve térzenéjével kezdődött a Petőfi téren, miközben az Ógabona tér felől lóháton, díszegyenruhába öltözve a helyszínre érkeztek a Soproni Huszár Hagyományőrző Egyesület tagjai is.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepsége a Himnusz elhangzása után Barcza Attila, Sopron Megyei Jogú Város tanácsnokának ünnepi gondolataival vette kezdetét.

Barcza Attila, Sopron Megyei Jogú Város tanácsnokának ünnepi beszéde: 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt polgármester úr! Tisztelt Honfitársak! Tisztelt Soproniak!

Nemzeti imádságunk, a himnusz írója, Kölcsey Ferenc így fogalmazza meg a legfőbb közösségi értéket:

„Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz:.

A HAZA MINDEN ELŐTT”

És ma, 170 év múltán is felszabadult örömmel és készülődő tavaszi derűlátással, emelt lélekkel ünnepelünk itt, valamint az egész Kárpát-medencében, Soprontól Beregszászig.

Minden magyar egy szívvel, egy lélekkel és egy akarattal.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István a naplójában a következőképpen határozta meg a szabadságot:

“A szabadság, az Istennek ezen legszebb ajándéka, mint gyémánt a bérczek kebelén úgy van az emberek előtt mélyen rejtve, s az, a mi őket legbizonyosabban boldogítaná, előttük úgy szólván ismeretlen szó.”

Március 15-e a magyar nemzet, a magyar szabadság legszentebb ünnepe. A Magyar Országgyűlés 1991-ben hozott döntése értelmében március 15-e az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja.

Ünnep, amit nem kell magyarázni, bár az 1848-as forradalom és szabadság történetét, úgymint a Szentírás történeteit mindig újra és újra fel kell idéznünk.

Ünnep, ami megihletett szinte minden jelentős magyar költőt, zenészt, írót vagy képzőművészt. Emiatt március 15-e, felemelkedett a hétköznapi szürke valóságtól és a nemzeti mítosz részévé vált.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Ünneplő Közönség!

A nemzeti mitológia és valóság nem feltétlenül állnak szemben egymással.

A Nemzeti Dalt szavaló, lánglelkű Petőfi alakja, mint az ünnep főszereplője a költői géniuszt és az egyedülálló történelemi pillanat varázsát jeleníti meg. Nemzeti forradalmunkat, március 15-ét azonban megelőzi a tudatos politikai és közéleti cselekvés sorozata.

A reformkor végtelenül izgalmas korszaka, mely, gróf Széchenyi István munkásságával kezdődik. Hogy is mondtuk? „A haza minden előtt!”.

A haza és a haladás eszméjének összekapcsolása, a nemzeti elkötelezettség és modernizáció összeegyeztethetősége e korszak máig ható üzenete. Egyszerűen így fogalmazhatjuk meg ezt: független polgári Magyarország!

 

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Ez az a független és polgári Magyarország, aminek mi az örökösei vagyunk. Ez az az ország, amit közösen építünk és ha veszélyben van, közösen is kell megvédenünk!

Március 15-én azokat a hősöket ünnepeljük, akik 1848-ban felismerték, hogy függetlenség és szabadság nélkül nincs Magyarországnak jövője és elég bátrak is voltak ahhoz is, hogy ezért megküzdjenek.    Ahogy 1848-ban, úgy ma is meg kell küzdenünk Magyarországért, a magyar szabadságért és függetlenségért. Nemcsak a szabadságunkat, a függetlenségünket akarják elvenni tőlünk, hanem már a nemzeti identitásunkat, a kultúránkat, a gyermekeink jövőjét is.

1998-ban azt mondtuk, hogy kell lennie egy független, erős és gyarapodó Magyarországnak. Ezt az országot szabad magyar emberek építik maguk számára, és törvényeit, szokásait a világdivatok korszellemétől függetlenül a maguk szája íze szerint alakítják.

Kérem jegyezzék meg, számunkra a kormányzás mindig csak eszköz volt. A cél, ugyanaz mint 1848-ban volt a szabad, független, gyarapodó és egységes Magyarország volt és lesz a jövőben is!

Egyszer már az eszközt, a kormányzás eszközét kiütötték a kezünkből. Meg akarták fordítani a jó irányba tartó hajót. Az ország hajója akkor majdnem elsüllyedt! Kérem Önöket, ezt ne felejtsék el!

Az Önök összefogására és támogatására volt szükség, hogy az ország hajóját újra a helyes irányba állítsuk. A cél, mint mondtam ugyanaz, mint 1848-ban: szabad, független, gyarapodó és egységes Magyarország. Látnunk kell azonban, hogy ez a cél most veszélybe került. Sajnos megmozdultak olyan erők, amelyek ezt az egységet fel akarják bontani. Ismét szét akarnak szakítani bennünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt ünneplő Közönség!

Az egység, a közösség összetartozásának az érzése fontos. Fontos volt ez 1848-ban, itt Sopronban.

Sopron 1848–49-es korszakának egyik leghitelesebb krónikása, Geiger Márton jótollú kosárfonó volt. Tőle tudjuk, hogy a magyar városok közül elsőként Sopronba jutott el a március 13-án Bécsben kitört forradalom híre. A soproniak elsőként értesültek a pozsonyi eseményekről is, arról hogy az országgyűlés küldöttsége Bécsbe utazott a királyhoz a követeléseket összefoglaló felirattal. Március 15-én este Sopronban Széchényi János, gróf Széchenyi István unokaöccse kihirdette az eseményeket a hirtelenjében összegyűlt tömeg előtt. Geiger a közhangúlatról így számolt be: Széchenyi beszédét „iszonyú rivalgások” közt hallgatta a nép, „Ámbár egy szót sem tudok magyarul, jó magyar vagyok mint akik német nyelven kenyeret sem tudnak kérni.” Március 16-án Pesttel egyidőben megalakították a soproni nemzetőrséget. A tisztek sorában a Széchenyieken kívül számos  soproni polgár neve található. De meg kell említenünk Kolbenheyer Mór evangélikus lelkész nevét is. Akit  rokoni  szálak fűztek a kétszáz éve született  Görgei  Artúr tábornokhoz. A szabdságharc leverése után több heti vizsgálati fogságot szenvedett a magyarság függetlenség melletti kiállása miatt.

Láthatjuk Sopron akkor is az első városok közé tartozott, akik kiálltak a magyarság ügye mellett.

 

Tisztelt Ünneplő Közönség!

A magyar ember olyan fajta, hogy kiáll az igazáért, ha kell. Sőt, harcol is érte, ha muszáj, de nem keresi feleslegesen a bajt.

Jóérzésű, életpályáját munkával építő ember nem szokott felcsapni forradalmárnak. A jó gondolkodású, saját lábán álló ember tudja, hogy az élet szokott rendjének hirtelen megbillenéséből ritkán sülnek ki jó dolgok.

Mégis, ezek a jóérzésű és jóakaratú emberek, ezek a derék pesti polgárok első szóra váltak forradalmaink híveivé és ott meneteltek az első sorokban és ők adták a honvédség derékhadát, és a magyarok becsületéért is az ő vérükkel fizettünk a végén.

Az 1848-as forradalom történelmünk felemelő és méltóságteljes pillanata. A reformkorban indult az alkotmányos jogokból sarjadt, a nemzettől elvett és eltagadott szabadság visszaadását követelte. Lelkesítő, de józan, dicsőséges, de mértéktartó, talpáig magyar.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tudjuk, hogy ma az európai csillagzat ingatag, ezért próbatételek várnak ránk.

A magyarok sorsa összefonódott Európa népeivel. A szabadság mai ellenfeleit más fából faragták, mint a régi uralkodókat. Ma a megbélyegzés, a fenyegetés és a zsarolás is elegendő.

Ez a veszély most nem úgy támad ránk, mint a természeti csapások szoktak Humanitárius ügynek adja ki magát, de valódi természete a térfoglalás, s ami térfoglalás nekik, az térvesztés nekünk.

Eljött az idő, hogy szembeforduljunk, és ellenálljunk.

Eljött az idő, hogy felemeljük a büszke nemzeti lobogónkat.

Eljött az idő, hogy megakadályozzuk Európa tönkretételét, és megmentsük Európa jövőjét. Ezért pártállásra való tekintet nélkül egységbe hívjuk Magyarország minden polgárát, és egységbe hívunk minden európai nemzetet. Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.

Ünneplő Magyarok!

A sors könyvében 1848-ban az volt megírva, hogy a Habsburg Birodalom 1849-ben legyőzőn bennünket, de a nemzet nem nyugodott bele. Nem nyelte el a népek tengere a magyarokat.

A nekünk szánt sorsba most sem nyugodhatunk bele. Nem engedhetjük, hogy elnyeljen bennünket az új Európai Egyesült Államok hamis elképzelése.

Az a feladat vár ránk, magyarokra, hogy átírjuk és megváltoztassuk a nekünk szánt sorsot.

Csak egy zsinórmérték lehet most előttünk: a haza minden előtt!

Nekünk Magyarország az első, és most szükség van minden egyes magyar emberre, akinek szintén Magyarország az első. Meg kell őriznünk a hazánkat olyannak, amilyennek szeretjük!

A Haza minden előtt!

Az ünnepi program ezt követően Vastag Csaba és Szarka Gyula valamint  a Soproni Petőfi Színház ünnepi előadásával folytatódott, amelyet hatalmas tapssal köszöntek meg a résztvevők. 

A városi megemlékezés a tisztelet és emlékezés koszorúinak elhelyezésével folytatódott, amit Petőfi Sándor szobrának lábánál helyezetek el. Elsőként Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának nevében Dr. Fodor Tamás polgármester, Barcza Attila városi tanácsnok és Tóth Éva önkormányzati képviselő helyezte el főhajtás kíséretében a tisztelet koszorúját,  majd a városunk intézményeinek képviselői , az iskolák vezetői illetve a helyi szervezetek képviselői követték őket.  

Az ünnepség záróakkordjaként a Pendelyes Néptáncegyüttes a Fajkusz Banda kíséretében adott elő nagy sikerű műsort, amit hatalmas tapssal hálált meg a közönség. 

Városi ünnepség - 2018 Március 15. - csütörtök - Sopron TV

Uploaded by Sopronmédia on 2018-03-15.