Nemzeti ünnep Sopronban (képgalériák)

2017. március 15-én a Petőfi téren tartott - ünnepi műsorral kísért - megemlékezést Sopron városa.

Sopron Város Fúvószenekarának zenés ébresztőjével illetve térzenéjével kezdődött az ünnepi program a Petőfi téren, miközben lóháton, díszegyenruhába öltözve a helyszínre érkeztek a Soproni Huszár Hagyományőrző Egyesület tagjai is.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepsége Mészáros Árpád Zsolt színművész előadásával kezdődött, aki Petőfi Sándor: Nemzeti dal című költeményének megzenésített változatát illetve Áron imáját tolmácsolta a több százfős közönségnek, akik vastapssal köszönték meg a színvonalas produkciót.

Dr. Kovács Zoltán államtitkár köszöntője és ünnepi gondolatai emlékeztettek a történelmünk meghatározó mérföldkövének eseményeire, felidézve az 1848-as soproni eseményeket is. Emlékeztetett arra, hogy a hazaszeretet, a tenni akarás, az önfeláldozás  táplálta az 1848-as szabadságharcot, ami később 1921-ben a soproni népszavazáskor Sopronban is bizonyította annak hatalmas erejét. Hozzátette, hogy a magyar nép nem engedhet soha semmilyen nyomásnak, hiszen Magyarország a magyaroké és ezt az összetartó népet nem lehet legyőzni. 

Az ünnepi program a Sopron Balett fellépésével folytatódott, akik Demcsák Ottó ez alkalomra koreografált táncművét "Az anyaföld lobogója" című művet adták elő Horváth Renáta táncművész vezetésével, hatalmas sikert aratva. 

A városi megemlékezés a tisztelet és emlékezés koszorúinak elhelyezésével folytatódott, amit Petőfi Sándor szobrának lábánál helyezetek el a közéleti személyiségek, intézmények és iskolák vezetői illetve helyi szervezetek képviselői. 

Az ünnepség záróakkordjaként a Pendelyes Néptáncegyüttes a Fajkusz Banda kíséretében adott elő nagy sikerű műsort, amit hatalmas tapssal hálált meg a közönség. 

Dr. Kovács Zoltán
Dr. Kovács Zoltán
fotó: Leczovics Zsolt

Dr. Kovács Zoltán területi közigazgatásért felelős államtitkár ünnepi köszöntője: 

Tisztelt Polgármester Úr!

Kedves Ünneplők!

 

Diákként az osztálykirándulások alkalmával, illetve később jó néhányszor, amikor visszatértem Sopronba, nem gondoltam volna, hogy egyszer szólhatok Önökhöz, a leggyönyörűbb magyar ünnepen Március 15-én. Ezért külön köszönöm a polgármester úr meghívását!

 

A hűség városa minden magyar ember szívének kedves, én is örömmel jöttem ide, hisz az Önök városa az egyik legszebb településünk. Műemlékekben, látnivalókban rendkívül gazdag. Számtalan védett épület, és a gyönyörű környezet vonzza ide a turisták tízezreit. Sopronban minden történelmi korszak letette a kulturális és építészeti névjegyét. Azt mondják, a települések főtere általában ott alakul ki, ahol a terület spirituális központja van. Nem véletlen, hogy Sopronban már a római kori fórum is a mai főtér helyén állt, a városközpont épületegyüttese pedig a XVII. század óta szinte változatlan.

A történelem számtalan pusztítása után újra és újra felvirágzott a város, ahogy mostanság is, mert Sopron élni akar.

 

Tisztelt Ünneplők!

 

A nemzeti ünnepek a magyarság megmaradásáért vívott küzdelmek jeles emléknapjai. Az 1848-as szabadságharcot ugyanaz a hazaszeretet táplálta, amely Sopront a „Civitas fidelissima” a Hűség Városává emelte. 

 

Március 15-ről méltán mondhatjuk, hogy az egyik legszebb nemzeti ünnepünk, hiszen minden évben elhozza a tavaszt, amely a megújulás szimbóluma is.

Ha megkérdeznénk a világ bármely részén, melyik a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, szinte gondolkodás nélkül mindenki azt mondaná: Március 15. Ezt az ünnepet minden magyar, a legkülönbözőbb gondolkodású emberek is magukénak vallják, hiszen leginkább tükrözi a magyarság összefogását és szabadságszeretetét. Történelmünk során számtalanszor bebizonyítottuk, milyen nagy áldozatot tudunk hozni ezért, emlékezzünk a Rákóczi szabadságharcra, vagy az 1956-os forradalomra.

 

Tisztelt Ünneplő Közösség!

 

Az ünnepi megemlékezés nem egy történelmi dátumnak szóló kötelesség, hanem elődeink hősiességének, bátorságának felidézése, azoknak a magyaroknak, akiknek volt merszük elindulni a harcba, hátrahagyni a családjukat, az otthonukat, hogy megvédjék a szülőföldjüket, és az életüket kockáztatva harcoljanak a független Magyarországért.

A szabadságot nem egy arctalan tömeg vívja ki. A nemzet szabadsága sokmillió ember szabadságára, és teljesítményére épül. 1848-ban nem számított ki honnan jött: diákok, parasztok, polgárok, urak együtt vállalták a harcot, holott tisztában voltak az erőkülönbségekkel. A tetteikkel bizonyították, hogy bár „egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen”. – ahogy Széchenyi írta.

 

Az 1848-as forradalom és szabadságharc sikerként él a magyar történelem emlékezetében! Annak ellenére is, hogy végül elbukott.

A forradalom által kirobbantott társadalmi változásokat már nem lehetett megállítani és visszafordítani, hiába tett erre kísérletet a Habsburg ház. Bár a birodalom az első világháborúig fennmaradt, a reformkort és a szabadságharcot követően az ország végérvényesen hátrahagyta a feudális rendszer maradványait. Ennek köszönhető, hogy a kiegyezést követően rendkívül erőteljes gazdasági, és kulturális fellendülés indult meg Magyarországon.

 

Tisztelt Ünneplők!

 

A nemzettudat mindig a történelmi és kulturális örökségen alapszik. A nemzettudatot kötelességünk továbbadni és táplálni a következő generációkban. Ezért tanítjuk meg a gyermekeinknek a magyar történelmet, a szabadságharcok céljait, hogy tiszteljék és emlékezzenek a nemzet fennmaradásáért, és sorsának jobbításáért életüket feláldozni kész emberekre.

Ezért helyénvaló, hogy a ’48-as forradalom és szabadságharc legfontosabb eseményeit már kisiskolásként ismerjük. A Nemzeti dalt, és a Tizenkét pontot megtanuljuk. A hazáért való felelősség egyik legszebb példája Kossuth híres beszéde, ahol "megadjuk" felkiáltással kétszázezer újoncot szavaztak meg az ország számára.

 

 Tisztelt Soproniak!

 

A magyar városok közül elsőként ide Sopronba jutott el a bécsi forradalom híre. Ifj. Sarkady Sándor főigazgató úr írásainak segítségével idézek fel néhány eseményt, melyek egy része talán ismert többük számára, de nem érdektelen újra felidézni.

 

 „1848 március 15.-én a késő délutáni órákban a pozsonyi országgyűlésről hazaérkezik Széchenyi János, beszámolóját többezres tömeg hallgatja. A gróf ismerteti a 12 pontot és a diéta határozatait. Az Evangélikus Líceum diákjai fáklyás, zenés felvonulást rendeznek ennek tiszteletére.”

Másnap a városi polgárőrség ideiglenes nemzetőrséggé alakult, a tisztikarban számos tehetős soproni polgár neve is megtalálható. A nemzetőrség egy részét a soproni evangélikus líceum hallgatói tették ki, akik az úgynevezett VII. század tagjaivá váltak. „Amikor a Vármegyeház erkélyéről kihirdetik az áprilisi törvényeket, a többezres tömeg – köztük a falvak küldöttségei – az évszázados jobbágyi kötöttségből szabadulva tomboló lelkesedéssel ünnepli a polgári Magyarország születését.”

 

Május 24-én megválasztják az új városi tisztikart, és június 1-én a mai önkormányzat elődjét. Június 21-én közfelkiáltással megválasztják a város országgyűlési követét. Sopron a békés polgári átalakulás útjára lépett, amely nem sokáig tartott, hiszen szeptemberben általános horvát támadás indult Magyarország ellen. A városban felhívás jelenik meg a toborzás azonnali megkezdésére: „Csak a szép Magyarhonért, szeretett hazátok megtartásáért fogtok harczolni” – áll a hirdetményben.

A pákozdi győzelem után, a Bécs irányába visszavonuló Jellasics október 9-én Pomogynál , és 10-én Lövőnél ütközetet vívott a soproni nemzetőrökkel. A nemzetőrség a többszörös horvát túlerővel szemben vereséget szenvedett.

 

1848 végén Ferenc József került a trónra, és két héten belül Windisch-Grätz vezetésével 40 ezer katona lépett Magyarország területére. Bár Sopronban és környékén osztrák uralom maradt a szabadságharc végéig, „de a város fiai ott küzdenek az ország valamennyi csataterén”. –írja könyvében a már említett fő levéltáros.

 

Két nagyhatalom együttes ereje kellett ahhoz, hogy legyőzzön bennünket. Ebből is látszik milyen óriási vállalkozás volt, mekkora bátorság kellett a szabadságharc megindításához. Ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen volt megteremteni az önálló magyar kormányzást, honvédő haderőt állítani, és elindítani a gazdaságot.

A hatalmas vállaláshoz bátorság kellett. Különleges erőt adott, hogy hosszú idő óta először volt képes az ország, mindezt véghezvinni. Ezért tisztelet a bátraknak!

 

 Tisztelt Ünneplők!

 

A nemzeti szuverenitás megőrzése ma is fontos küzdelem az európai politikában. Ahogy ’48 hősei úgy mi is hisszük, hogy jogunk van az önrendelkezéshez, és a szabadsághoz. A szabadság fogalma nem avult. Az Európai Unióban, szabadon mozoghatunk, szabad a munkavállalás, a tanulás, a vallásgyakorlás, azt is mondhatnánk nincs mi ellen lázadni.

Miközben a brüsszeli bürokraták korlátozni próbálják a nemzeti önrendelkezésünket, megbénítani a törvényalkotást, gúzsba köti a politikai cselekvést.

1848-hoz hasonló állapotban vagyunk, és velünk együtt egyre többen. Európában nagy változások szemtanúi lhetünk, olyan dolgok történnek, amelyek pár éve még elképzelhetetlenek voltak. Olyan kérdéseket teszünk fel Brüsszelnek, amelyeket ott nehezményeznek.

Hisz ki gondolta volna néhány éve, hogy Európába ellenőrizetlen bevándorlók milliói érkeznek? Ki gondolta volna, hogy a határainkat, és egyben Európa határait katonáinknak és rendőreinknek kell őrizniük? Ki gondolta volna, hogy a gazdag kultúrájú európai városokba betelepszik a félelem, az erőszak? Ki gondolta volna, hogy a keresztény kultúra, és a szokásaink fenyegetés alá kerülnek? Ki gondolta volna, hogy az unió mindezt tétlenül tűri?

 

Mindig is voltak nálunk erősebb hatalmak, és belső árulók. Azt hitték jobban tudják, mi kell a magyarságnak. Ezek a törekvések hosszabb távon rendre elbuktak, mert a széthúzásból egységbe kovácsolódott nemzet legyűrte a rákényszerített béklyókat, és megmaradt hűséggel magyarnak. Mennyire időszerűek ma is Kossuth Lajos száműzetésben leírt gondolatai:

„Az én vezérelvem tehát az: hogy hazánk állami függetlenségét s nemzeti önállását feladni, vagy annak megcsonkításába beléegyezni nemcsak nem kell, de nem is szabad semmi körülmények közt, semmi nyomás miatt, semmi áron.”

 

A mai Európában mindez már nem olyan magától értetődő. A globális világot kiszolgáló bizonyos köröknek az a célja, hogy Európában ne nemzetek, hanem csak nemzetiségek legyenek, az európai lakosság és kultúra átalakuljon, és a nemzetpolitikán kívüli, új hatalmi központok vegyék kezükbe az irányítást.

Mi őszintén kimondjuk: Magyarország továbbra is maradjon a magyaroké, Európa az európaiaké. Azt szeretnénk, ha Európa is megvédené kultúráját, és közösségeit.

Szeretnénk biztonságban élni, és mi dönteni arról, hogy kikkel éljünk együtt, és miként, vagy például hogyan adózzunk, vagy mennyi rezsit fizessünk.

 

Tisztelt Ünneplő Közösség!

 

Nemzeti ünnepünkön idézzük fel a nagy elődök példáját, hogy erőt merítsünk a mindennapi küzdelmeinkhez. Idézzük fel Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Bem és Klapka tetteit-gondolatait, hiszen mint látjuk a rendkívüli helyzet rendkívüli feladatok vállalására teszi alkalmassá az embert.  

A történelem ritkán ismétli önmagát. Mégis ha végignézünk a magyar történelmen hasonlóan a lengyelekéhez, örök szabadságküzdelmekből állt.

Amikor ilyen mély változások zajlanak Európában, mint napjainkban, akkor általában a magyaroknak fontos szerep jut, hasonlóan 1848-hoz. Talán a földrajzi elhelyezkedésünk, talán a vérmérsékletünk miatt, bele szoktunk állni a minket érintő vitákba, és részt veszünk a jövőnkről szóló döntésekben. Magyarország az elmúlt években megerősödött, és politikai előrelátásával bizonyította, hogy figyelni kell a szavára.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Az összetartozó népet nem lehet legyőzni. A szabadság és a haza a magyar léleknek maga az élet.

1848 márciusában is bebizonyosodott, hogy nemzet csak egy van. Ma sincs ez másként, hiszen napjainkra közel egymillió külhoni magyar ember tette le az állampolgársági esküt.

Amikor feltűzzük a kokárdát, tegyük ezt mindig büszkeséggel a magyarságunkra, a hazaszeretetünkre, és egykori hőseink emlékére. Higgyük el, hogy képesek vagyunk együtt megoldani az új kihívásokat, méltón 1848 örökségéhez.

Jókai jövőbelátó bölcsességgel két nappal a forradalom kitörése előtt ezt mondta:

„Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére s történelemalkotó alakjaira.”

 

A történelem kötelez, nem csak a főhajtásra, nem csak az emlékezésre, hanem a nemzeti érdekeink, függetlenségünk folyamatos megvédésére.

 

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

 

Sopron, Petőfi tér - 2017.03.15.

Kattintson egy képre a galériánk megtekintéséhez!

Legnépszerűbb cikkek