Az szülőanyák védelmét illetően már a tizenkilencedik században is történtek kezdeményezések. Semmelweis Ignác szülész tanár felfedezésének köszönhető, hogy a higiénés szabályok szigorú betartásával a gyermekágyban elhunyt anyai halálozások száma rohamos csökkenést mutatott.

A huszadik század beköszöntével Magyarországon felismerték az anya-és csecsemővédelemre irányuló segítő munka szükségességét, valamint javaslatot tettek egy országos szervezet kiépítésére.

Kezdeményező Bárczy István, Budapest székesfőváros polgármestere és dr. Madzsar József orvos, szociálpolitikus voltak. A Szövetség programtervezetét Madzsar szerkesztette és az alakuló ülés elé terjesztette. A Szövetség névadását, védnökségét gróf Lónyai Elemérné Stefánia hercegasszony vállalta.

Az Országos Stefánia Szövetség ünnepélyes alakuló ülését 1915. június 13-án az Újvárosháza közgyűlési termében tartották.
A Szövetség programjának célja: „a csecsemőhalandóság csökkentése, ennek révén pedig a nemzet számbeli erősbítése és feljavítása”, valamint a tudatlanság és babona elleni küzdelem voltak.
A munka szervezésében a korszak neves orvos professzorai is közreműködtek, többek között dr. Tauffer Vilmos szülész tanár, dr. Bókay János és dr. Heim Pál gyermekgyógyász professzorok.

A Stefániás védőnők feladata volt a terhes és gyermekágyas anyák, valamint az újszülöttek, csecsemők és 3 éves korig a kisgyermekek gondozása védőintézetben és otthonukban.

Az I. világháború, a Vörös terror és a Trianoni országvesztő diktátum utáni években a Szövetség igen nehéz anyagi helyzetbe került. A segítséget 1920-ban és 1921-ben az Amerikai Vöröskereszt és a Hollandi Misszió jelentős anyagi és erkölcsi támogatása jelentette, megindulhatott az anya- és csecsemővédelmi munka újjászervezése.

A Szövetség már 1915. novemberben elindította az első önkéntes védőnői tanfolyamot, kéthetes kurzussal. A képzési időtartamok fokozatosan emelkedtek, 6 hét, 3 hónap, 1 év és végül 1925 évben a képzés időtartamát két évre emelték. A sikeres vizsgák után a hallgatók bizonyítványt kaptak, mely a hivatásos anya és csecsemővédőnői tisztre képesítette a végzetteket.

2015-ben új értékkel gyarapodott a Hungarikumok Gyűjteménye és a Magyar Értéktár, mivel a Hungarikum Bizottság 2015. április 23-i döntése alapján a 100 éves Magyar Védőnői Szolgálat, mint nemzetközileg is egyedülálló, tradicionális ellátási rendszer hivatalosan is hungarikum lett.

A Magyar Védőnői Szolgálat a világon szinte egyedülálló. A védőnő tevékenysége középpontjában az általa gondozott családok egészségvédelme, a betegségek kialakulásának megelőzése, valamint az egészségfejlesztés áll. A magyar védőnők képzettsége kiemelkedően magas fokú és feladata széleskörű.

A professzionális szakmaiság megteremtésének első lépcsője a képzés. Ahhoz, hogy az anyák és csecsemők segítését magas szinten lehessen végezni, ki kellett dolgozni a képzés rendszerét a felvétel feltételének, helyének, időtartamának, a tananyagok tartalmának meghatározásával. Annak ellenére, hogy akkoriban csak kevés leány jutott be középiskolába (az 1914-ben érettségiző mintegy hatezer tanuló közül csupán 249 volt leány), legalább 4 középiskolai év előképzettségről szóló bizonyítványt követeltek meg a védőnő képzésbe való felvétel feltételeként. Megkövetelték ezen felül a rátermettséget, a megfelelő megjelenést, kapcsolatteremtő képességet. Igazolni kellett továbbá azt is, hogy a felvételt megelőzően 6 hónapon keresztül valamely anya- és csecsemővédelmi intézetben a szükséges gyakorlati előképzettséget megszerezte a jelentkező, és ezen idő alatt a pályán történő alkalmasságát is bizonyította.

A képzés ingyenes internátusban, vagyis bentlakásos iskolában folyt.

A Szövetség hivatalos lapja, az „Anya és Csecsemővédelem” 1927 és 1944 között havonta jelent meg, amely bemutatta a védőnők munkáját, eredményeit és az aktuális híreket.

Mivel a segítő gondoskodó szerepet elsősorban mindig is a női természet sajátjának tartották, a védőnői munka egy új, nemes élethivatásként jelent meg az akkori társadalom hölgyközönsége számára, melynek alapelveit Tauffer Vilmos így fogalmazta meg:

„Ilyen munkára csak melegszívű és intelligens nő való, ki e veleszületett és belenevelt értékes lelki tulajdonságokhoz még hozzátanulta mindazt, amit higiénés, gyermekápolási és szociális szempontból tudni szükséges avégből, hogy az anyáknak és csecsemőknek támogatója lehessen a család és a nemzet érdekében.”

Forrás: Száz éves a Védőnői Szolgálat. Elhangzott: Semmelweis Egyetem Baráti Köre rendezvény (docplayer.hu)

https://www.bmrg.hu/

Borítókép: https://kepmas.hu/