A Csinibaba című film dalait az ország dúdolta, az Ilyenek voltunk dallamát mindenki ismeri. Számtalan közkedvelt előadó köszönheti neki slágerét és sikerét: Madarász Gábor gitáros, billentyűs zenész, aki énekel, szöveget ír és zenét is szerez. Vagy nagyon szerény, vagy nem ér rá arra, hogy az imázsát fényesítse és magazinok címlapjáról mosolyogjon ránk, vagy mindkettő. A szakma a legjobbak közt tartja számon, az előadók versengenek érte, ő egy legyintéssel elintézi: "Főleg mások karrierjét építem. Eleinte sértette az egómat, hogy a dalomat az előadóval azonosítják, de ez elmúlt".

- árulta el útban a soproni Hangár felé, ahol a Sop-Rock tehetségkutató fesztiválon a feltörekvő ifjak produkcióit zsűrizte.

"Nyaralásnak fogom fel ezt a soproni huszonnégy órát, feltöltődésnek. Mert nagyon fontos, hogy a fiatalok zenéljenek, ezt minden formában segíteni és támogatni akarom. Legszívesebben mindenkit kézen fognék és megkérném arra: tanuljon zenét! Persze nem kell mindenkinek ebből élnie és professzionális zenésszé válnia, elég lenne, ha hallgatná a muzsikát, és meg tudná különböztetni a jót a rossztól. Sajnos manapság az emberek nem hallgatják, hanem nézik a zenét, és a celebritás a döntő tényező" - mondja.

Madarász Gábor, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Madi, hat éves kora óta él szimbiózisban a muzsikával. Akkor lett tagja a Halász utcai iskola kórusának. Egészen 21 éves koráig énekelt különböző kórusokban, gimnazista évei alatt is, és most is azt mondja, "imádta". Közben kamaszként már a gitározás is érdekelte, magántanárokhoz járt klasszikus gitárra, érettségi után pedig az örökségét költötte egy bécsi zenei képzésre.

A Berzsenyit ő maga választotta 14 évesen. Kitűnő tanuló volt nyolcadikban, így mindenképpen gimnáziumba akart továbbtanulni. A Széchenyi és a Berzsenyi játszott, Madi mindkettőt felkereste, alaposan körülnézett - és döntött.

"Jól tanultam, de ez nem látszott rajtam; alföldi papucsos, szakadt farmeros fiú voltam én is, csakúgy mint minden kamasz akkoriban. A Berzsenyi hangulata jobban tetszett, éppen megszűnőben volt a KISZ, ez is nagyon szimpatikus volt. Tényleg szerettem a sulit! Kiváló    tanáraim voltam, művelt, jó pedagógusok. Mindenkivel kijöttem, mondjuk tanultam is. Nekem a gimi műveltséget adott, és tényleg nem tudok felidézni semmi rosszat. Emlékszem, kivezényelték az összes középiskolást '82-ben a Petőfi térre valami Béketüntetésre. Én egy vörös zászlót lobogtatva, az eej uhnyemet énekelve masíroztam végig a katonák előtt. És nem csaptak ki... Pedig volt nekem is lázadó időszakom, rögtön az első gimis évben. Édesapám mondta is, hogy nem kell feltétlenül tanulni, elmehetek dolgozni. Meg is szervezte a nyaramat: segédmunkás voltam a vasöntődében. Szeptembertől inkább még többet tanultam" - mosolyodik el az emléken Madarász Gábor.

A kérdésre, hogy egykori gimnazista önmaga elégedett lenne-e eddigi életével, másodpercnyi gondolkodás után határozott igennel felel:

- Zenész akartam lenni, és lám, az lettem. Akkor is az volt a lényeg, hogy ne kelljen olyasmit vállalnom, ami nem én vagyok. Az önazonosság ma is nagyon fontos nekem, és szerencsére nem kell átlépnem önmagamon ahhoz, hogy boldoguljak. A válasz tehát igen, a helyemen vagyok!

Borítókép: Juhász Viktor