Orbán Viktor kijelentette, hogy a magyarok nélkül sohasem bukott volna meg a kommunizmus. Hozzátette, hogy mi, magyarok mindig több történelmet csináltunk, mint amire nekünk volt szükségünk. Jutott belőle másnak is bőven. Amikor a magyar szív megdobban, azt meghallja az egész világ. 1956-ban is meghallotta, sőt nem csak meghallotta, de bele is remegett. Az egész világkommunizmus megrendült, mert Budapest példát adott a szabadságukért küzdő nemzeteknek. „Reményt adott azoknak, akik elnyomásban éltek, leoldotta a félelem láncait, amelyek fogva tartották a lelkeket, és megtanította az egész világnak, hogy a szabadság nem ajándék, nem kegy, hanem kivívott jog. A magyar ’56 nélkül nem lett volna prágai ’68, nem lett volna lengyel Szolidaritás, és nem omlott volna le a berlini fal, és 1990-ben nem szakadt volna le a szocialista világrend mennyezete sem.”

Ma az egész világon tudják, a magyar az a nép, amely soha nem adja fel önmagát – jelentette ki Orbán Viktor, aki szerint a világ sokat változott ’56 óta – 69 év nagy idő –, de egy dolog nem változott, és nem is változhat: a tartás. A tartás nem változhat. Mert a forradalom szelleme nem a harcban, hanem a magyarok önbecsülésében él tovább. Úgy folytatta: „Büszkék vagyunk, hogy ’56-ban az egész szabad világért harcoltunk, mégis magunkra maradtunk. Cserben hagytak bennünket, ahogy mindig, ha komolyra fordultak a dolgok. ’56 a bizonyíték: mi, magyarok mindig többet adtunk a világnak, mint amit kaptunk tőle.

1956 óta mindenki tudja, hogy él egy nemzet a Földön, amelynek a szabadság a lelkébe van írva. Ez a nép mi vagyunk.

Aki ezt 1956-ban elmulasztotta megtanulni, az elmúlt tizenhat évből megtanulhatta. Brüsszel úgy döntött, háborúba megy. A háborúpárti országok már létrehozták a háborús szövetséget. Utánozhatatlan eleganciával »hajlandók koalíciójának« nevezik. Hajlandóak elküldeni másokat meghalni. Készen állnak, hogy még több fegyvert, még több pénzt küldjenek Ukrajnába. Az ukrán-orosz háborút saját háborújukká nyilvánították, és ezzel bele is léptek. Benne vannak nyakig.”

„Az európai emberek pénze számolatlanul ömlik Ukrajnába, és amit cserébe kapunk: magas energiaár, háborús infláció, tönk szélén egyensúlyozó nemzetgazdaságok és lakat egykor világhírű európai gyárak kapuján. Amíg a háború tart, nem lesz gazdasági fejlődés Európában”

– figyelmeztetett, és kiemelte azt is, hogy Brüsszel kifogyott a pénzéből, pénzük nincs, de háborúzni akarnak. Ezért akarnak adót emelni, ezért akarják megadóztatni a nyugdíjakat, ezért akarják felszámolni a rezsicsökkentést. Hadisarcot akarnak fizettetni velünk. És ezért akarják bármi áron begyömöszölni Ukrajnát az EU-ba. A háborút behozni Európába, a pénzt kivinni Ukrajnába. „Régi gyarmattartó logika ez. Felosztani a legyengült országokat. Nem kimaradni az osztozkodásból. Ukrajna támogatásáról beszélnek, de már Ukrajna felosztása van napirenden. Így ment ez századokon át. Az Ukrajnának adott milliárdok nekik nem kidobott pénz, hanem befektetés. A háború nekik nem szörnyűség – jó messze vannak tőle –, hanem lehetőség. Országot venni, országot felosztani háborúban a legolcsóbb” – értékelte a kormányfő.

„Aki magyar, az békét akar. Aki magyar, az élni akar. Nem adjuk a pénzünket, nem adjuk át a fegyvereinket, nem megyünk háborúba, és nem fogunk meghalni Ukrajnáért, de élni fogunk Magyarországért” – jelentette ki, majd a fiatalokhoz szólt, amikor azt mondta: „Mi hisszük, hogy vannak még valóságos dolgok. Valóság Magyarország, a hazátok. Valóság a szabadság is, amiért harcoltak és meghaltak a nagyszüleitek. Valóság a támadás is. A békénk, a szabadságunk és a biztonságunk veszélyben forog. Ez a való világ. És valóság az is, hogy mindenkire, rátok is szükség van, hogy megvédjük Magyarországot. Jó, ha tudjátok, a brüsszeli birodalom nem akarja, hogy Ti hazafiak legyetek.

A szervezők egybehangzóan hangsúlyozták: a 2012-es első nagy kiálláshoz mérhető jelentőségű az idei felvonulás, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarország megvédi szuverenitását, és a béke pártján áll. Az eseményre Sopronból és környékéről is érkeztek résztvevők.