Prónay-díj - kitüntették Alpárné Dr. Szála Erzsébetet

Alpárné Dr. Szála Erzsébet, professor emerita, a Líceum Műemléki Könyvtárának könyvtárosa, az egyház írott és tárgyi emlékeinek tudós és gondos gyűjtéséért, gondozásáért és bemutatásáért vette át a Magyarországi Evangélikus Egyház Prónay Sándor-díját.

A díjat azok a magyar és külföldi, világi személyek kaphatják, akik kiemelkedő szellemi vagy anyagi támogatással állnak a Magyarországi Evangélikus Egyház mellett. A 2007-ben alapított díjat az akkor 450 éves Líceum, 2008-ban a 40 éves Kaláka Együttes kapta.

Professzor Emerita Dr. Szála Erzsébet
Professzor Emerita Dr. Szála Erzsébet
sopronmédia archívum

wikipédia

Prónay Sándor, báró

Acsa, 1760. április 7. - Pest, 1839. február 5.

Prónay László turóci és csanádi főispán, közjogi író, egyben a magyar nyelv pártfogójának gyermeke. Családja alapvetően humán beállítottságának megfelelően Pozsonyban bölcseleti, Pesten jogi tanulmányokat folytatott. Több európai egyetemen további tanulmányokat folytatott: tanult német egyetemeken is, főleg Göttingenben. Nagyobb európai utazást is tett, ez jó alapot teremtett a hazai és a külföldi viszonyok összehasonlításához és a fejlődés irányának felismeréséhez. Az evangélikus egyházban patrónusi szolgálatokat végző, vezető szerepet vállaló családok tagjai jól ismerték egyházuk korabeli sérelmeit. Sőt: személyükben átélhették akkor is, ha nem egy nemzedék tagjai voltak. A fiatalabb nemzedék számára megkönnyítette a tájékozódást az a tény, hogy az apák mellett, patriarchális hangulatú, vidéki nemesi udvarházakban, kúriákban nőtt fel, és közvetlenül betekinthetett az egyházi és a közügyekbe, személyesen élhette át a valóságot. A Prónay, Zay és más családok fiatal tagjai vagy maguk jártak külföldi egyetemeken, vagy onnan hazatérő nevelőik segítségével gyarapíthatták műveltségüket és a Bibliában való jártasságukat. Prónay Sándor - már fiatalon is - ebben a szellemben tevékenykedett az evangélikus egyház érdekében: 1780-ban apjának, báró Prónay László csanádi főispánnak Bécsben segített a türelmi rendelet előkészítésében.

1790-től az evangélikus iskolák fő-, az evangélikus egyház segédfelügyelője. 1791-ben az evangélikus zsinat elnöke volt. Az evangélikus egyház egyetemes egyházi és iskolai felügyelője (1819-1839). A főrendiház tagja volt az összes korabeli országgyűlésen, ahol az egyháza ügyének szószólójaként lépett fel. Az 1828-ban kiküldött országos küldöttségnek is állandó tagja volt. Az Erdélyi Múzeum „legmagyarabb arisztokratáink” között tartotta számon. Saját gyermek hiányában testvérének, Lajosnak fiát, Prónay Albertet fiává és örökösévé fogadta, aki szintén az MTA igazgatósági tagja lett.

Kutatta és sokat foglalkozott a magyarok eredetével. Az 1830-i országgyűlésre írta Az országgyűlés elrendezéséről című munkáját (Pest, 1830). Történelmi tárgyú művei kéziratban maradtak. Az MTA alapítványát 2000 forinttal gyarapította. Kiterjedt levelezést folytatott, tudósok és írók lelkes pártfogója. Többek között támogatta Fessler Ignácot, Kőrösi Csoma Sándort, Kazinczy Ferencet, Kis Jánost. Asztalához gyakran hívott meg irodalmárokat, például 1822-ben Berzsenyi Dániel, dr. Kovács Mihály orvos, Kultsár István, Horvát István, Vitkovics Mihály, Prepeliczay Sámuel, Ponori Thewrewk József ebédeltek nála. Aranysarkantyús vitéz, királyi kamarás. Az MTA igazgatósági tagja 1830. november 17-től. 1840-ben Székács József tartott halála miatt emlékbeszédet az akadémián.

Legnépszerűbb cikkek