Híressé vált mondása „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” azóta is a dokumentarista fotó iskola alaptézise.

Friedman Endre néven született Budapesten, alsó-középosztálybeli magyar zsidó családban, apja Friedman Dávid szabómester, anyja Berkovits Henrietta Juliánna volt.

A budapesti Madách Gimnáziumban végezte középfokú tanulmányait. Az 1920-as évek végén csatlakozott a Kassák-féle Munka körhöz. 1931 júliusában előbb Bécsbe, majd Prágába, aztán Berlinbe költözött, ahol a Német Politikai Főiskolán egy ideig újságírást tanult, de onnan származása miatt 1933-ban távozni kényszerült. Egy rövid időre visszatért Budapestre, de hamarosan Párizsba emigrált.

Kezdetben fotólaboránsként helyezkedett el a Dephot fotóügynökségnél. A Dephotnál ekkoriban szinte mindenki magyarul beszélt, hiszen a vállalkozás alapítója Guttmann Simon volt, első embere pedig az a Fekete László, aki Ladislaus Glück néven vált ismertté. Ekkoriban kapta első saját fényképezőgépét is Kepes György fotóművésztől, aki 6×9-es Voigtländer masináját adta neki.

Később Guttmanntól kapott egy Leicát és hozzá kisebb megbízásokat is. Ő küldte arra a riportútra is, amely 1932-ben ismertté tette Capát: megörökítette Lev Trockijt a koppenhágai szocialista kongresszuson. Rajta kívül senkinek sem sikerült lefényképeznie a szovjet forradalmárt, hiszen a fotózást szigorúan tiltották a gyűlésen.

1933 szeptemberében Berlinből Párizsba emigrált, ahol André Friedmannként próbálta eladni képeit. Itt ismerkedett meg szerelmével, Gerda Pohoryllével, művésznevén Gerda Taróval és olyan fotós barátokat szerzett, mint Henri Cartier-Bresson vagy André Kertész, aki folyamatosan segítette.

Miután Friedmann néven nem boldogult, a legtöbb forrás szerint szerelme ötletére egyszerűen felvette gyerekkori becenevét, a Cápát – Pesten, a gimnáziumban Cápának szólították nagy szája és rámenős természete miatt – angolosította.

Capa haditudósítóként vett részt a spanyol polgárháborúban, a japán–kínai háborúban, a második világháború észak-afrikai és olaszországi hadjárataiban, a franciaországi (normandiai) invázióban, az izraeli harcokban, de sokat fényképezett békeidőben is.

Egyik szerelme Ingrid Bergman volt, akivel 1945-ben ismerkedett meg Párizsban, s követte Hollywoodba, ahol standfotósként dolgozott.

1954-ben a Life Indokínába küldte, hogy tudósítson a francia gyarmati harcokról. Május 25-én délután ott esett el.

A spanyol polgárháborúban készült felvételei, köztük A milicista halála című képe meghozták számára a világsikert.

Capa 1938-ban a második kínai–japán háború dokumentálása végett Kínába, 1940-ben Mexikóba utazott.

A második világháború idején, Magyarország hadüzenete után mint ellenséges ország állampolgárának megtiltották, hogy New York tíz mérföldes körzetét elhagyja, s fényképeznie is tilos volt, rövid idő alatt elérte, hogy – szinte az egyetlen ellenséges országból származó külföldiként – akkreditálja az amerikai hadsereg.

1944. június 6-án hajnalban ő volt az egyetlen fotós, aki a partraszállók első hullámával Normandia földjére lépett. Ekkor már ő volt a világ leghíresebb haditudósító fotóriportere. Az ekkor készített fotói – mint egyedüli hiteles vizuális dokumentumok – inspirálták később Steven Spielberget a Ryan közlegény megmentése c. film nyitó képsorainak megalkotásakor.

Ezenkívül tudósított a németek utolsó belgiumi offenzívájáról, fényképezte Lipcse elestét is.

Capa fotóin megmutatta, milyen közelről a halál, a szenvedés, milyen félelmetes a harcmező, de azt is, hogy a katonák képesek mosolyogni és nevetni is. Mindig a katonákkal együtt, bajtársként vett részt pokolibbnál pokolibb szituációkban, ezért készíthetett olyan mélyen megrázó felvételeket.

1947-ben megalakította a Magnum Photos fotóügynökséget, amelynek elnöke is lett, alapító kollégái barátja Henri Cartier-Bresson, David Seymour, George Rodger és William Vandivert.

1948-ban Budapesten fényképezett, a háborús pusztítás nyomait, az újjáépítés kezdetét és a kommunista hatalomátvétel hatásait rögzítette. Budapesti beszélgetés című cikke megjelent a Holiday Magazine (USA) 1949. novemberi számában.

1954-ben Japánba utazott egy induló japán újság szerkesztőinek meghívására, ekkor kérte fel a LIFE magazin, hogy „ha már úgyis ott van”, tudósítson az Indokínában (Vietnámban és a környező Laoszban és Kambodzsában) akkor már nyolc éve zajló függetlenségi háborúról. Május 25-én reggel egy francia ezreddel gyalog indultak el a laoszi határvidéken egy felderítő útra. Útközben a francia katonákat, leégett, kifosztott falvakat és a temetetlen halottakat fotózta. Délután 3 óra előtt 5 perccel egy kis dombra kapaszkodott fel, hogy látképet készíthessen a környékről. Taposóaknára lépett, amely felrobbanva azonnal megölte.

Halála után öccse, Friedmann Kornél – vagy ahogy jobban ismerik: Cornell Capa – vezette tovább a Magnumot. 1947-ben Törökországba utazott, vitt egy 16 mm-es filmfelvevőt is. Kicsit később tudósított Izrael állam megszületéséről. Megörökítette a Jeruzsálem felszabadításáért harcoló emigráns magyar zászlóalj küzdelmeit is.

Robert Capa haditudósítóként olyan barátokra tett szert, mint Ernest Hemingway író, Pablo Picasso festőművész, Gene Kelly Oscar-díjas amerikai táncos, színész, énekes, rendező, producer és koreográfus, John Steinbeck író, John Huston rendező és Billy Wilder Oscar-díjas amerikai filmrendező.

Büszke volt agyafúrtságára, amit magyarságának tulajdonított. Visszájára fordította az ismert és már idézett hollywoodi mondást. Az ő előadásában így hangzott: „nem elég, ha tehetséges vagy, magyarnak is kell lenned.”

A világhírű fotóművész hagyatékából 2009-ben több mint ezerdarabos gyűjteményt vásárolt a Magyar Nemzeti Múzeum a New York-i International Center of Photographytól.

Capa születésnapja alkalmával 2013-ban nyílt meg Budapesten a róla elnevezett kortárs fotográfiai központ.

Forrás:  „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – magyar világfi volt Robert Capa | hirado.hu

Robert Capa (capacenter.hu)