Robert Capa, a 20. század egyik legjelentősebb fotósa

Híressé vált mondása - „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” - azóta is a dokumentarista fotó iskola alaptézise.

Friedman Endre néven született Budapesten, alsó-középosztálybeli magyar zsidó családban, apja Friedman Dávid szabómester, anyja Berkovits Henrietta Juliánna volt.

A budapesti Madách Gimnáziumban végezte középfokú tanulmányait. Az 1920-as évek végén csatlakozott a Kassák-féle Munka körhöz. 1931 júliusában előbb Bécsbe, majd Prágába, aztán Berlinbe költözött, ahol a Német Politikai Főiskolán egy ideig újságírást tanult, de onnan származása miatt 1933-ban távozni kényszerült. Egy rövid időre visszatért Budapestre, de hamarosan Párizsba emigrált.

Kezdetben fotólaboránsként helyezkedett el a Dephot fotóügynökségnél. A Dephotnál ekkoriban szinte mindenki magyarul beszélt, hiszen a vállalkozás alapítója Guttmann Simon volt, első embere pedig az a Fekete László, aki Ladislaus Glück néven vált ismertté. Ekkoriban kapta első saját fényképezőgépét is Kepes György fotóművésztől, aki 6×9-es Voigtländer masináját adta neki.

Később Guttmanntól kapott egy Leicát és hozzá kisebb megbízásokat is. Ő küldte arra a riportútra is, amely 1932-ben ismertté tette Capát: megörökítette Lev Trockijt a koppenhágai szocialista kongresszuson. Rajta kívül senkinek sem sikerült lefényképeznie a szovjet forradalmárt, hiszen a fotózást szigorúan tiltották a gyűlésen.

1933 szeptemberében Berlinből Párizsba emigrált, ahol André Friedmannként próbálta eladni képeit. Itt ismerkedett meg szerelmével, Gerda Pohoryllével, művésznevén Gerda Taróval és olyan fotós barátokat szerzett, mint Henri Cartier-Bresson vagy André Kertész, aki folyamatosan segítette.

Miután Friedmann néven nem boldogult, a legtöbb forrás szerint szerelme ötletére egyszerűen felvette gyerekkori becenevét, a Cápát – Pesten, a gimnáziumban Cápának szólították nagy szája és rámenős természete miatt – angolosította.

Capa haditudósítóként vett részt a spanyol polgárháborúban, a japán–kínai háborúban, a második világháború észak-afrikai és olaszországi hadjárataiban, a franciaországi (normandiai) invázióban, az izraeli harcokban, de sokat fényképezett békeidőben is.

Egyik szerelme Ingrid Bergman volt, akivel 1945-ben ismerkedett meg Párizsban, s követte Hollywoodba, ahol standfotósként dolgozott.

1954-ben a Life Indokínába küldte, hogy tudósítson a francia gyarmati harcokról. Május 25-én délután ott esett el.

A spanyol polgárháborúban készült felvételei, köztük A milicista halála című képe meghozták számára a világsikert.

Capa 1938-ban a második kínai–japán háború dokumentálása végett Kínába, 1940-ben Mexikóba utazott.

A második világháború idején, Magyarország hadüzenete után mint ellenséges ország állampolgárának megtiltották, hogy New York tíz mérföldes körzetét elhagyja, s fényképeznie is tilos volt, rövid idő alatt elérte, hogy – szinte az egyetlen ellenséges országból származó külföldiként – akkreditálja az amerikai hadsereg.