Anya és lánya, 2 hang-2 lélek címe annak a kivételes élményt ígérő koncertnek, amelyben a világsztár Kossuth-díjas operaénekes Rost Andrea lányával és korábbi férjével, Eszter édesapjával lép fel. Vidéki turnéjuk második állomása lesz Sopron, ide meglepetéssel készülnek. Ebből az alkalomból Rost Andreával beszélgetett Varga Róbert, a Soproni Petőfi Színház munkatársa arról,  miként születhetett meg az est, miért támogatja azt, hogy a szülők ne saját maguk lenyomataként tekintsenek gyermekeikre és mi vonzza a film világa felé. 

- Miért született meg ez a turné?

- A lányom elvégezte a zeneművészeti egyetemet, hosszas fejlődési perióduson ment keresztül, hogy ne az én árnyékomban legyen operaénekes. Látom benne az erőt, elhivatottságot, az alázatot a művészet iránt. Ő nagyon színes egyéniség, keresi a muzsikában is ezt. A klasszikus stílus mellett másfajta műfajban, az elektronikus zenében is képviseli, megjeleníti az alkotói szabadságot, a gondolatait, érzéseit. Nem szerettem volna soha, hogy az én lenyomatomként boldoguljon, s ahhoz, hogy ő miként fogalmaz a zenében, utazik a stílusokban, ezt így meg tudjuk mutatni.

-  Anyai segítség ez?

- Néha azt mondják rólunk, olyanok vagyunk külsőre, mint két tojás, de különbözünk, sok mindent másképp látunk, élünk meg. Független alkotóként tekintünk egymásra, ez a különbözőség szerintem izgalmas. Minden szülőnek fontos a gyermeke érvényesülése, helye, boldogsága a világban, de úgy vélem, senkinek sem szabad erőltetni, hogy az ő nyomására foglalkozzon bármivel is. Érdekes megvalósulása lesz ennek a koncertnek, hogy a klasszikus áriák, közös dalok mellett az ő zenei világa, szerzeményei is megjelennek ezen az esten. Most születnek ezek a számok, a soproni közönség lesz a második az országban, akik hallhatják ezt a két különleges produkciót. Ez a mi meglepetésünk számukra.

- Mennyire lesz kitalált, illetve spontán az önök egymás közötti beszélgetése a színpadon?

- Nem lesz előre megírt szöveg, de azt természetesen megbeszéljük, kitaláljuk a témákat, hogyan és mit mondunk, s milyen hangulatot szeretnénk adni egy-egy blokkhoz. Amit megosztunk az alkotó titokból, az két lélek és két hang. Anya és lánya. Ezért is hálás vagyok az égnek, hogy Esztert adta nekem.

- Gyakorlatilag egy családot láthatunk színpadon. Mennyire felejtődik el ez a koncert közben?

- Szinte teljesen, hiszen ilyenkor csak a zene, a zeneszerző és a mű létezik számunkra. Jó a kapcsolatunk egymással, így is készülünk nagy várakozással erre a turnéra.

- Miközben nemrég azt olvastam valahol, hogy Ön pedig filmezni szeretne már végre egyszer az életében.

- Kiskoromtól kezdve mindig is szerettem volna megtudni, milyen lehet filmszínésznőnek lenni, kipróbálni magam a kamera előtt. Ebben látnék még nagy kihívást, hiszen az énekléstől gyakorlatilag mindent megkaptam. Talán lesz egyszer egy rendező, aki filmszínésznőként is számít rám. Mostanában ezt elmondom gyakrabban is, hátha olvassák.

- Gondolom, egy jó erős drámai filmszerepben kipróbálná magát, az operai hősnők a színpadon úgyis sokszor meghalhatnak…

- Kijutott belőle, de én alapvetően vidám és jókedvű beállítottságú vagyok, s így akár lehetne választani rám egy vidám filmszerepet is. Ha pedig köze lehet a zenéhez, akkor az már álmaim feletti.

- Ha valaki ma odamenne önhöz, hogy operaénekesnő szeretne lenni, mit mondana neki?

- Ez a pálya egész embert kíván, sok erő szükséges hozzá, áldozatokkal, lemondással, kihívásokkal jár, összetett tulajdonságokat kíván. Az első és legfontosabb talán, hogy egész lelkével erre a pályára, a zenére koncentráljon.

- És megéri?

- Nem kérdés. A zene a lélek kiteljesedése.