– hangsúlyozta dr. Farkas Ciprián.

A polgármester beszédében felidézte az 1956-os soproni eseményeket is:

„Ahogyan a pesti, úgy a soproni utcákon is a magyar jövőt éltették. Mert mi, soproniak tudtuk, hogy haza csak egy van, a hűség pedig kötelez bennünket. Már október 23-a másnapján megmozdult a leghűségesebb város. Az egyetem falai között, a gyárakban és az utcákon is érezni lehetett azt, hogy eljött a pillanat, hogy ledobjuk a rabigát és újra fellélegezzünk. A pesti események hírére 14 órakor itt, a Széchenyi téren gyülekezett az egyetemi ifjúság szervezett csoportja, hogy megkoszorúzzák a legnagyobb magyarnak, városunk első díszpolgárának, gróf Széchenyi Istvánnak a szobrát. A város számos pontján kitűzték a nemzeti lobogót, majd a karhatalom rovására a diákszervezetek egyre magabiztosabban vették át a mindennapi ügyek irányítását. Megalakult a Nemzeti Tanács és a Nemzetőrség. A gyárakban a munkások sztrájkot hirdettek, majd ledöntötték a Várkerületen éktelenkedve álló szovjet emlékművet. A város polgárai adományokkal, felajánlásokkal segítették a pesti srácokat, s november 2-án az elesett hősök előtt is lerótták kegyeletüket.”

Ezt követően dr. Farkas Ciprián a jelenkori Magyarország felelősségéről szólt, kiemelve: a szabadság és a béke megőrzése közös feladatunk.
- Ma, amikor a forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk, nemcsak a történelem lapjait idézzük fel, de azt is az agyunkba véssük, hogy a szabadság nem magától értetődő. A szabadságunkért, a szuverenitásunkért újra és újra ki kell állnunk, azért újra és újra meg kell harcolnunk. 1956 tüze ma is ott kell, hogy égjen minden magyar ember szívében – hangzott el.

A városi megemlékezésen közreműködtek a Soproni Petőfi Színház művészei és kórusa, valamint a Sopron Táncegyüttes, akik műsorukkal méltó módon idézték meg az 1956-os események hangulatát. 

Az ünnepség végén a Széchenyi téri emlékműnél a város vezetése, intézmények és szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit.