| 6 perc olvasás

Sopron ikonikus épülete: a „Liszt”

Hivatalosan Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ, ám nemigen akad soproni, aki ne csak így emlegetné: a „Liszt”. Jellegzetes épülete immár több mint 150 esztendő óta színesíti a városképet, a benne működő intézmény pedig a város kulturális életének egyik ütőere. A hatalmas, neoreneszánsz Széchenyi téri palotát 1872-ben emelték a bécsi Wächtler Lajos tervei nyomán. A várfal egy nagy rondelláját bontották le, így teremtettek helyet a belváros peremén, méltó környezetben az épületnek. Hivatalos főhomlokzata a bejárati rész előtt kialakított Liszt Ferenc térre nyílik; de talán ennél is jobban benne van a köztudatban a Széchenyi térre néző homlokzat, melynek elrendezése a Magyar Tudományos Akadémiáét követi. Elkészülte után a Kaszinó Egyesület költözött a házba, az ünnepélyes megnyitásra 1873 januárjában került sor. Ettől kezdve mai fogalmaink szerint valódi közösségi térként szolgálta az épület a soproniakat. Nagyhírű bálok, hangversenyek, rendezvények széles körét fogadta be. Dísztermében fellépett többek között Liszt Ferenc, Goldmark Károly, Bartók Béla és Lehár Ferenc is. A Frankenburg Irodalmi Kör szervezésében megfordult a falai között Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond és a magyar irodalomtörténet számos más jelentős alakja. 1896-ban itt tartották a város első mozielőadását.

Kép forrása: stettin-hungaria.hu

Gróf Széchenyi István a 19. század első felében kezdeményezte a soproni Kaszinó Egyesület megalakítását. Pesten, Pozsonyban, majd más településeken is létrejött ez az intézmény: akkoriban a művelődés, a társadalmi eszmecsere legnemesebb formáját jelentette. Sopronban sok nehézséggel küszködött, többek között nehezen találtak alkalmas helyet a rendezvényeikhez. A Kaszinó Egyesületben 1868 novemberében merült fel a gondolat, hogy a szaporodó egyesületi tagság számára saját épületet húzzanak fel. Az építkezés előkészítése részvénytársasági alapon kezdődött. Kiválasztották a telket: a mai Petőfi tér és Széchenyi tér sarkát, ahol abban az időben egy nagy bástya állott – hasonló ahhoz a rondellához, amely ma is látható a Várkerületen. A bástya lebontására 1869-ben sor került. A várfalak egykori elhelyezkedését az útburkolaton ma macskakővel kirakott sávok jelzik. Az építkezés költségeit 120 ezer forintra tervezték, de a terep nehézségei, a vizenyős talaj, a sok földmunka, az épület túlméretezése, az eredeti tervektől való többszöri eltérés az előirányzott összeget közel háromszorosára emelték.

Az előkészítő bizottság az épület tervezésére pályázatot írt ki. Több pályamű érkezett be, ezek közül módosításokkal a bécsi építész, Wächtler Lajos nagyszabású tervét fogadták el. A két és fél évig tartó kivitelezést Hillebrand Vince, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Soproni Kaszinó Egyesület igazgatója irányította. Nevét 2021 óta emléktábla őrzi a bejárat mellett. Markl József soproni építőmester hozta tető alá az épületet; a termek festését a soproni születésű, Bécsben élő Pruzsinszky Ferenc végezte néhány idősebb soproni és bécsi mesterember segítségével. Kitűnő festékanyagot használtak fel, hiszen eredeti színeiben pompázott munkájuk a II. világháborúig, amikoris annyira megsérült, hogy kijavítása lehetetlennek bizonyult.

Hillebrand Vince irányításával 1872-ben készült el a Soproni Kultúrpalota, a mai Liszt Ferenc-központ épülete. A 19 század jelentős soproni polgára alapította a nemzetközi hírű Hillebrand Likőrgyárat is.A Kaszinó Egyesület 1872 őszén költözött az új épületbe. Az ünnepélyes megnyitásra 1873. január 11-én került sor. Nagy bált rendeztek, amelyen pozsonyi katonazenekar muzsikált. Igaz, a vigasság nem tartott sokáig, mert még májusban a bécsi pénzválság Sopronban is éreztette hatását és hosszú időre elnémította a jókedvet. A méretes palota fenntartása próbára tette az akkor 25 ezer lakosú várost. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy a palota kiválóan illeszkedett a Széchenyi térbe és szépen lezárta az Erzsébet utcát is.

A város polgárainak a szívéhez leginkább a nagyterem nőtt, ahol sok híresség nyújtott maradandó élményeket már a fennállás első éveiben is. Idősebb Lehár Ferenc még a megnyitás évében népszerűsítette Wagnert. 1874-ben és 1881-ben itt hallhatták Liszt Ferencet hangverseny közben. 1904-ben Goldmark Károly vezényelt. Bartók Béla 1905-ben hangversenyezett először falai között és később is még több ízben. Az írók közül gyakorlatilag az egész Nyugat nemzedék szerepelt dobogóján: Gyóni Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond, Laczkó Géza, Kós Károly.

Kép forrása: epiteszforum.hu

Technikai újítások is kötődtek ide: 1877-ben nagy érdeklődés közepette mutatta be Salamin Leó reáliskolai igazgató a telefont. Az első városi telefonbeszélgetés a reálgimnáziumból a nagyterembe irányult. Később telefonhírmondóval a nagyteremből közvetítettek hangversenyt Győrbe.

A Kaszinóban vetítettek először – az országban Budapest után másodikként – filmet. 1896. december 10-én és a rákövetkező három nap óránként tartottak előadást. A műsoron Lumiére kisfilmje, A vonat érkezése volt az egyik szám, melynek egy felettébb nagy hatású jelenetében szembejött a mozdony a nézőközönséggel. Belépőként 25 krajcárt kértek, ami negyede volt az akkori színházi belépőjegy árának.

A villanyt a Kaszinóba 1898 szilveszterére vezették be. Lelkes cikkben számolt be róla az újság, hogy a bálterem karzatán villamos lámpákból összeállított magyar korona gyúlt ki éjféltájban. Ezt megelőzően gázégőkkel világítottak.

Kép forrása: kozterkep.hu / mapublic

A Kaszinó legkedvesebb hagyományai közé tartoztak a bálok. 1904-től a nagyteremben rendezték a Turista bált, és híresek voltak a február elsején tartott licista bálok is.

A kivitelezés és a terv is a reprezentatív helyiségek szép kialakítására, díszítésére törekedett, ám nem fordított különösebb gondot a lépcsőházakra, folyosókra. Így ezek szűkek, célszerűtlen elhelyezésűek voltak, a használat során gyakran szükségmegoldásokat kellett alkalmazni. Emiatt az 1940-es évek elején felmerült a belső átalakítás gondolata. Hárs György és Winkler Oszkár terve a helyiségek jobb csoportosításával, okosabb belső szervezéssel emelte volna az épület használhatóságát. Az alagsori helyiségekben például vendéglátó egység létesítését javasolták, megfelelő kapcsolattal az épület egyéb részeivel.

Kép forrása: epiteszforum.hu

A homlokzati „Magyar Művelődés Háza” feliratot 1942-ben kapta a Kaszinó. Ebben az évben vette meg a város a tulajdonostól, a Soproni Takarékpénztártól és az erősödő német befolyás ellentételezéseként kapta új nevét. Háromnapos ünnepség keretében mutatták be Csatkai Endre és Veress Béláné: Etelka naplója című látványos alkalmi színművét. Soproni fiatalok énekeltek a Hunyadi László című operából, s Becht Rezső írásai is megszólaltak. Ez idő tájt kezdte el Radó Ferenc nagy sikerű nyilvános énekóráit a nagyteremben, amely újrafelfedezése volt a magyar népdalnak és terjesztése a magyar népi muzsikának.

Későbbi névadója, Sopron díszpolgára Liszt Ferenc a közeli Doborjánban (ma: Raiding, Ausztria) látta meg a napvilágot. Élete első nyilvános koncertjét 9 évesen adta Sopronban, majd további négy alkalommal lépett fel városunkban, hangversenyeinek bevételét jótékony célokra ajánlva.

1963-ban megállapították, hogy az épület faelemei számos helyen sérültek, a könnyező házigomba fertőzése előrehaladott. A károsodás megszüntetése csak teljes belső átszervezés útján volt lehetséges a sérült faanyagok eltávolításával és elégetésével, a falak fertőtlenítésével, födémcserével. A vizsgálat életveszélyessé nyilvánította az épületet és 1963 áprilisában bezárták.

Kép forrása: stettin-hungaria.hu

Még ebben az évben elkészült a rekonstrukciós programtervezet. A legnehezebb döntést a soproniak által olyannyira kedvelt nagyteremmel kapcsolatban kellett meghozni. Végül egy akusztikailag azonos értékű, de teljesen új, modern belső tér kialakítása mellett döntöttek. Az egykori Kaszinó bejárati csarnokát Perczel Dénes tervei alapján átalakították. A keleti homlokzat elé íves alaprajzú, alumíniumlemezzel burkolt bejárati csarnok került. A régi Bástya-kertet átalakították, a kultúrház előtt elhelyezték a névadó Liszt Ferenc mellszobrát.

A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években „a Liszt” művelődési házként üzemelt. A nagyterem mellett kamarateremmel, szakköri helyiségekkel, klubszobákkal, könyvtárral, olvasószobával várta a látogatókat. Ugyanekkortól a város középiskolai báljainak és a tánciskolákat záró koszorúcskáknak a színhelye, egyszersmind a város első számú kulturális intézménye lett.

Országos hírű zenekarok mutatták be műsorukat színpadán, az orgonasípok adta gyönyörű díszlet alatt. Az Omega, az Illés, a Locomotiv GT, a Skorpió és a Hobo Blues Band éppen úgy megfordult deszkáin, mint a V’Moto-Rock, a Karthago vagy a Korál, Koncz Zsuzsa, Zorán és a Tátrai Band.

Kép forrása: stettin-hungaria.hu

A Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ ma látható formájában, alapos külső és belső megújulást követően, 2002. október 25-én nyitotta meg kapuit. Az egykori művelődési házból 1,6 milliárd forintos beruházás keretében ekkor egy 1200 fős kapacitással bíró, többfunkciós létesítményt alakítottak ki, amely számos kulturális program mellett, jelentős konferenciáknak is helyet ad.

Források:

Szabó Lajos: A soproni „Kaszinó” és a Liszt Ferenc Művelődési Ház. In: Soproni Szemle 24.évfolyam 1. szám, 1970.

beatkorszak.hu

harsjozsef.hu

vendegvaro.hu

visitsopron.com

Borítókép forrása: sopronholding.hu

Legnépszerűbb cikkek