Sopron legkorábban kialakult településrésze a Szent Mihály-domb, feltevések szerint már a keresztény avaroknak is volt itt templomuk. A lelkeket mérlegelő Szent Mihály főangyal tiszteletére emelték az 1200-as évek elején a ma is álló, időközben többszörösen átépített plébániatemplomot. Körülötte a 13. század óta temetkeztek, 1674-ig úgy a katolikus, mint a reformációt követően az evangélikus hívek. A temetőt várfal védte, az erődítés jellege miatt nem lehetett a területét növelni, így egy idő után a régi sírokat újra fel kellett használni. A kiemelt csontok megszentelt helyen való elhelyezésére épült a 13. században a középkori mészárosok Szent Jakabról elnevezett kápolnája, a román stílusból a gótikába való átmenet nevezetes hazai példája. Első név szerinti említése 1392-ből való. Alaprajza, bordáinak tagolása még román stílusú, de már érezteti a születő gótikus stílust is. Magyarország s egyben Sopron egyik legrégibb középkori épülete; hasonló korú és szerkezetű, szintén Szent Jakabnak szentelt kápolna hozzánk legközelebb Jákon található. Csontházként működő kerek építmények (osszáriumnak vagy karnernek is nevezik) előfordulnak a szomszédos Ausztriában, a nem messzi morva és cseh területeken. A Dunántúlon és Észak-Magyarországon is megtalálni rokonait. A 15. században még egy temetőkápolna épült a temetőkertben Mária Magdolna tiszteletére, az azonban a 18. században elpusztult.

1573-től a magyar nyelvű evangélikusok a Szent Jakab-kápolnában tartották az istentiszteleteket. 1674-ben a templommal együtt visszakerült a katolikusokhoz. Erre az időszakra elvesztette jelentőségét: mint temetkezési hely és lőszerraktár szolgált. A város 1748-ban rendbe hozatta. A 19. században templomi felszereléseket raktároztak benne, majd le akarták bontani, de Póda Endre városplébános megmentette. Ifj. Storno Ferenc és Kálmán restaurálták 1885-86-ban. Az 1960-as évek műemléki helyreállítása során sikerült eltávolítani a kápolna eredeti részleteit elfedő átfestések, átfaragások egy részét, azóta tükrözik híven a belső tér letisztított gótikus részletei a 13. század átmeneti stílusvilágát.

A Szent Jakab-kápolna egyetlen nyolcszög alaprajzú hajóból áll, amelyhez keleti oldalánál a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozik. A hajót magas, téglával borított sátortető fedi. A fal sarkait lizénák hangsúlyozzák. A hagyományostól eltérő módon bejárata északi irányba nyílik, a templom felé. Csúcsíves kapujához lépcsők vezetnek, a kapu feletti ívmezőt izgalmas román kori eredetű dombormű díszíti: a közepén keleties jellegű, akantuszlevelekkel díszített paradicsomi életfa, amelyet kétfelől két sárkány fog közre. Henszlmann Imre ezt írja róla a Magyarország csúcsíves stylű műemlékei című, 1880-ban megjelent munkájában: „A domborművet inkább pogány alapon nyugvónak kell kinyilatkoztatnunk. Az életfa mythosa sokkal régebbi a bibliánál (…) életfának kell tartanunk az egyiptomi fát (…) a biblia elbeszélését a paradicsomról, valamint az özönvízről a héberek csaknem egyenesen és szó szerint a babyloniaiaktól vették át. Ismeretes az assyri és perzsa mythos az életfáról, és ide tartozik a középkor világkőrise, az Yggdrasil (…) a fa gyökerét rágcsáló sárkányokkal. (…) Jelentése, mint az enyészeté, a halálé, világos oly épület ajtaja fölött, mely halotti szertartásra van rendelve.”

A szentélyrészen három kis ablak nyílik, a hajón egy nagyobb; ez alatt, a bejárattal átellenes oldalon található a csontház ajtaja. Ezen azonban nem lehet lemenni a kápolna alatti kriptába: a lépcsők megszakadnak, a csontokat ugyanis csak ledobták a mély, kupolaszerű boltozattal ellátott helyiségbe.
A kápolna külső megjelenése inkább még a román kor ízlését őrzi, de belépve már a gótika csúcsíves formajegyei láthatóak. Az épület két szerkezeti egységből áll. Hajója középponti elrendezésű: egy szabályos nyolcszög hét oldala határolja, a sarkokon földön nyugvó falpillérekre támaszkodó gyámokról induló bordák futnak föl, az ívek középen zárókőben találkoznak. A szabályos centrális térhez kelet felé kis szentély kapcsolódik, szintén gótikus bordás kőboltozattal és faragott zárókővel. A falakba csúcsíves ülőfülkék mélyednek. A belsőt a középkorban valószínűleg kifestették. A Szent Jakabot ábrázoló képet Dorfmeister Istvánnak tulajdonítják.

A kápolnát az 'idősebb' Jakab apostol, a zarándokok és utazók védőszentje tiszteletére avatták. Ünnepe július 25. és jelzőjét azért kapta, hogy megkülönböztessék a Szent Fülöppel együtt május 1-jén ünnepelt 'fiatalabb' Jakabtól. Simon Péter és János mellett Jakab a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot szánt: Jakab lett az első vértanú az apostolok közül. A 8. századtól élt a hagyomány az egyházban, hogy Jakab egészen a mai Spanyolországig eljutott missziós útján. Földi maradványait ezért tanítványai Hispániába vitték és ott eltemették. A legenda szerint tengeri útjukon viharba kerültek, a koporsó a tengerbe esett. Jakab földi maradványait kivetette a víz, mellére egy fésűkagyló tapadt. Így lett a szent – és később a sírjához vezető zarándokút – jelképe a fésűkagyló. De a sír még hosszú évszázadokra feledésbe merült és csak a 800-as években fedezték fel: helyét éjszaka a csillagok csodálatos fénye világította meg, innen kapta a nevét: Compos Stella – Csillagmező. A megtalált sírt fölé épített bazilikához rövidesen zarándokok tömege érkezett egész Európából.

A Szent Jakab-kápolna napjainkban ravatalozóként működik. Ugyancsak ifj. Storno Ferenc készítette 1892-ben a kápolna körül található keresztutat. A Régi Szent Mihály temetőt – ez gyakorlatilag a templomot körülvevő terület, a mai templomkert - zsúfoltsága miatt 1780-ban bővítették és 1818-ban kőfallal vették körül. Az elődöknek sok szép műemlék sírkő állít itt emléket. Sajnos a temetőt 1945-ben bombatalálat érte. Az akkor, illetve már korábban megsemmisült sírhelyek megmaradt régi síremlékeit körben, a templomkert fala mentén állították fel.

Az Új Szent Mihály temetőt a mai Storno Ferenc út túloldalán 1894-ben szentelték fel. Terveit Wälder József városi főépítész készítette. A nagyszabású temetőkereszt Storno Ferenc munkája. 1912-ben készült el a neogótikus stílusú új ravatalozó épület, Schármár Károly tervei alapján.

Források:

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok, 1982.

varosplebaniasopron.hu

https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2002/04/a-soproni-szent-jakab-kapolna

varlexikon.hu

szentjakabut.hu

Borítókép: Sopron Média