A megemlékezés vasárnap délelőtt a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön falán elhelyezett GULAG emléktáblánál kezdődött, ahol Dr. Fodor Tamás polgármester, Dr. Simon István alpolgármester és Barcza Attila városi tanácsnok helyezett el koszorút és főhajtással tisztelegtek az 1945-ben, az akkor itt fenntartott gyűjtőtáborból a Szovjetunióba elhurcolt lakosok és kényszermunkások emléke előtt.  A sopronkőhidai eseményen részt vett Dr. Magas László és Sass László önkormányzati képviselő is valamint több intézmény vezetője, képviselője illetve soproni közéleti személyiségek is.  

A megemlékezés a Szent Mihály temetőben folytatódott, ahol Szántó Róbert nyughelyénél csendes főhajtás mellett koszorút és az emlékezés virágait helyezték el a résztvevők, tisztelegve a vértanúhalált halt főhadnagy bátorsága és hősiessége előtt. A város nevében Dr. Fodor Tamás polgármester, Dr. Simon István alpolgármester és Barcza Attila városi tanácsnok helyezte el a koszorút majd több intézményi vezető és közéleti személyiség valamint helyi lakos is lerótta a tiszteletét. 

Az emléknap a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban egy emlékező ünnepséggel folytatódott, amely a Nyugat-Magyarországról Gulágra hurcolt áldozatok emléke előtt tisztelgett és ami felidézte a korabeli eseményeket. 

A megnyitón Dr. Fodor Tamás Sopron Megyei Jogú Város polgármestere mondott köszöntő beszédet, aki felidézte hazánk történelmének tragikus éveit és a kommunista diktatúra által okozott terrortámadások sokaságát, amelyek a szovjet hódítások alatt történtek Magyarországon. 

Sopron polgármestere hozzátette, hogy ezen a napon az egész magyar nemzet nevében emlékezünk az áldozatokra, a meghurcoltakra, fejet hajtunk az elhunytak előtt, kifejezzük tiszteletünket a még köztünk élőknek. Emlékezünk azokra, akik életüket adták a hazáért, és azokra is, akik emberi és polgári jogaiktól megfosztva, idegen földön, hazájuktól több ezer kilométerre embertelen körülmények között végeztek rabszolgamunkát.

Dr. Fodor Tamás polgármester kiemelte, hogy amikor városunkban a kommunizmus áldozataira emlékezünk, a soproni Új Szent Mihály temetőben kegyetlenül kivégzett Szántó Róbert és Fennesz Rezső emlékének is adózunk. Az ő haláluk által Sopron város közössége már nagyon korán, 1919 nyarán megismerte a kommunizmus valódi arcát,  a kegyetlen és megmagyarázhatatlan terrort.

Történelmünkre visszatekintve a második világháború végén szembesülhetett ismét hazánk a kegyetlenségekkel, amikor is  megmutatkozott a „felszabadító” Szovjetunió valódi arca. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy 1945-ben a hírhedt szovjet terrorszervezet, az NKVD berendezkedett a kőhidai börtönbe és tartotta megszállva egészen 1948-ig. Az intézet területét drótkerítéssel jelentősen megnövelték Jánostelep irányába és a beszámolók szerint 1946-ban körülbelül 30 ezer embert őriztek ott, akiknek nagy részét a Szovjetunióba kényszermunkára hurcoltak el és akik közül sokan soha nem térhettek vissza hazánkba. 

Dr. Fodor Tamás kiemelte annak jelentőségét hogy fontos az, hogy emlékezzünk az áldozatokra, adózzunk emléküknek és mindezeknek tükrében fordítsunk nagy figyelmet arra, hogy a magyar fiatalok megismerjék a XX. századi kommunista diktatúra szellemi eltévelyedéseit, és szívükben a történelmi igazság tudatával nőjenek fel.

 

Barcza Attila, Sopron Megyei Jogú Város tanácsnoka beszédében emlékeztettet arra, hogy 1947. február 25-én a szovjet megszállók letartóztatták Kovács Bélát, a Kisgazda Párt főtitkárát, majd a Szovjetunióba hurcolták. A kisgazda képviselő önkényes fogvatartása aztán jelképévé vált és jól jellemezte a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát. Kovács Béla sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon. Az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította.

Barcza Attila hozzátette, hogy a kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Közép-Európában a számuk eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzések során. Mindezek mellett, minden bizonnyal jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg is megnyomorított. A kommunizmus áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport-, politikai- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek.

Magyarországon a kommunista hatalomátvételt követő néhány év alatt emberek tízezreit internálták. Magyarok százezreivel szemben indítottak büntetőeljárást. Becslések szerint  Magyarországon minden harmadik családban volt valaki, aki ellen az 50-es években ilyen eljárás indult. A párt ökle mindenhová lesújtott, hiszen többek közt elég ha csak a kuláklistákra gondolunk és a TSZ-be kényszerített parasztemberekre. Barcza Attila hozzátette, hogy jól emlékszik saját családjának a történetére is, hiszen nagyszülei szintén a kisemmizés, a kuláklista áldozatai voltak. Életpályájukat törte örökre ketté a diktatúra!

Barcza Attila kiemelte, hogy ezen az emléknapon felidézzük mindazok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak. Emlékezünk családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. Ezen a napon emelt fővel emlékezhetünk minderre, mert egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett.

Fel kell tennünk a kérdést azonban - hangsúlyozta a városi tanácsnok -  mi az a tanúságtétel, mi az a hihetetlen erő, ami nagyszüleinknek, szüleinknek, egyházainknak, a polgári nemzeti közösségeinknek lehetővé tette a túlélést ebben a szörnyű rendszerben.

A kommunizmus súlyos évei így nem voltak elveszett évek. Az igaz tanúságtételek nehéz évei voltak.

Vigyük magunkkal ma ezt gondolatot, ha sikerül továbbadni ezt a tapasztalatot. Ugyanis a hit és a hazaszeretet képessé tesz bennünket a diktatúrák túlélésére! - zárta gondolatait Barcza Attila. 

A megemlékező ünnepségen Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja tartott egy nagyon tartalmas előadást, aki részletesen felidézte azokat a történelmi eseményeket és azok vonatkozásait hazánk állampolgáraira, amelyek a kommunista diktatúra alatt súlytották hazánkat és amelyek által ezek az évtizedek Magyarország történelmének legszomorűbb fejezeteibe kerültek. 

Soós Viktor Attila nagy alapossággal idézte fel Sopron és térségének vészterhes időszakát, amelyet egy olyan politikai diktatúra okozott, amely által szinte nem is volt olyan család, akit ne ért volna veszteség az elnyomás időszaka alatt. 

A megemlékező ünnepségen közreműkődőtt Ács Tamás, a Soproni Petőfi Színház művésze, aki Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról ... című versét adta elő.