A kisfiú rajongása a rendőrökért nem újkeletű, ám arra szülei sem számítottak, hogy az egyenruhások maguk teszik tiszteletüket a családi háznál.

Amikor a jellegzetes kék-fehér járőrautó leparkolt a ház előtt, és az egyenruhás járőrök kiszálltak, Zsombi először teljesen megszeppent.

A soproni rendőrök azonban megmutatták a szakma leginkább emberi és gyerekszerető oldalát. Leguggoltak a megszeppent ünnepelthez, és barátságos szavakkal egy rendőrségi ajándékcsomagot nyújtottak át neki. A kedvesség azonnal megtörte a jeget: Zsombi arca másodpercek alatt felderült, félelmét pedig gyors feloldódás és hatalmas, büszke mosoly váltotta fel.

A látogatás legizgalmasabb része akkor következett, amikor a rendőrök megengedték az ünnepeltnek, hogy közelebbről is szemügyre vegye a szolgálati gépjárművet. Zsombi büszkén huppant bele a sofőrülésbe, ahonnan – a rendőrök segítségével – saját kezűleg kapcsolhatta be a villogót, és szólaltathatta meg a szirénát, ami hatalmas élményt jelentett a kisfiúnak.

A program abszolút csúcspontja az adó-vevő mikrofonjának használata volt. Zsombi kezébe vehette a hivatalos eszközt, és igazi parancsnokként beszélhetett bele, amivel végleg bebiztosította helyét a nap „legboldogabb kisrendőre” címre.