A Széchenyi-kastélyegyüttesben megnyílt a megújult állandó kiállítás az ünnepségsorozat részeként, ahol a  család története mellett,  Széchenyi István életútját, munkásságát is nyomon követhetjük. Kiállításra került a tárlaton a gróf egyik saját kezű rajza is, de számos használati tárgya is megtekinthető, a sok Széchenyi Istvánt bemutató festmény és grafika mellett. Érdekesség, hogy olyan tárgyak is kiállításra kerültek, amelyeket eddig a közönség még nem láthatott.

A megnyitó ünnepségen Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter mondta el köszöntőjét és ünnepi gondolatait.

A Széchenyi-család cenki birtoka a 19. századi modern magyar nemzet születésének egyik helyszíne, ahol nemzetformáló és korszakalkotó gondolatok születtek. Nekünk, magyaroknak a nemzethez tarozás a 19. és a 20. században olyan hitünkké vált, amely képes bennünket összekapcsolni függetlenül attól, hogy mit gondolunk a politikáról, milyen anyagi körülmények között élünk. Képes összekapcsolni a 20. századot a 19. századdal, a határokon kívül rekedteket azokkal, akik a határokon belül élnek. Széchenyi István életét két nagy ügynek szentelte, a haza és a haladás ügyének. A miniszter hozzátette, hogy a legnagyobb magyarként tisztelt Széchenyi István példája és szellemisége is bizonyítja, hogy a haza és a haladás ügye nem ellentétesek egymással. 

Lázár János hozzátette azt is, hogy figyelemre méltó párhuzam vehető észre a Szózat sorai és Széchenyi István életműve között. A miniszter elmondta, hogy nehezen elképzelhető számára, hogy valaki hiányérzet nélkül vallja magát magyarnak, ha nem tudja a Himnuszt és nem ismeri a Szózatot vagy nem olvasta Petőfit illetve nem járt olyan "szent" helyeken, mint Ópusztaszer, Székesfehérvár, az Országház vagy éppen Nagycenk. 

A miniszter kiemelte, hogy a kormány eddig is sokat tett azért, hogy nemzeti emlékhelyeinket méltó módon helyreállítsa és gondozza, ezért döntöttek úgy, hogy Széchényi Ferenc és Széchenyi István előtt tisztelegve a következő években 3 milliárd forintot fordítanak Nagycenkre.

A megnyitó ünnepség keretein belül mutatták be a Magyar Nemzeti Bank Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából kibocsájtott 20 000 forintos címletű ezüst emlékérmét, valamint annak 2000 forintos címletű színesfém változatát. Az emlékérmék rendhagyó címlettel és mérettel rendelkeznek, mintegy reflektálva Kossuth Széchenyiről írt jellemzésére.  A legnagyobb ezüst emlékérme (átmérője 52,5 mm) „a magyarok legnagyobbikának”.

Az emlékérmék további különlegessége, hogy recézett szélük egyedi kiosztású, a recék csoportosítása Széchenyi István születési évére utal, ezáltal tartalmat adva az érme „harmadik” oldalának.

Az emlékpénzek törvényes fizetőeszközök, mindkettő azonos érmeképpel jelenik meg, csak az értékjelzés különbözik címletenként.

A megújúlt emlékkiállítást szalagátvágással nyitották meg, majd a meghívott vendégek és a közönség együtt tekintette meg a kastály első emelétén, a közel 750 négyzetméteren elhelyezett műtárgyat és kiállított érdekességet. 

Az ünnepélyes megnyitót követően felavatták és felszentelték a nagycenki Széchenyi-kastély helyreállított kápolnáját. 

A legmeggyőzőbb jele és bizonyítéka ma ez a kápolna annak, ami Széchenyi szent meggyőződésként hagyott ránk: hogy „a mindenségben a jó mégis sokkal hatalmasabb a rossznál.. Ezeket a pillanatokat én az újjászületés pillanatainak nevezem” - mondta az eredeti rendeltetésébe visszaállított, nagycenki Széchenyi kápolna avatóünnepségén Firtl Mátyás, Sopron és környéke országgyűlési képviselője. 

Firtl Mátyás avatóbeszéde: 

Tisztelt Széchenyi Család!
Főtisztelendő Plébános Úr! 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„…mert a mindenségben a jó mégis sokkal hatalmasabb a rossznál.

 Ezeket a pillanatokat én az újjászületés pillanatainak nevezem” – írja egy helyen gróf Széchenyi István.

A 225 évvel ezelőtt született Széchenyinek nem csak igaz, mély hite, tettrekész optimizmusa mutatkozik meg az idézetben, hanem az az életprogram is, amelyet itt, ezen a helyen gyermek- és ifjúkora helyszínén kapott és, amely Magyarország felemelkedését szolgálta.

 Annak hitvallása ez, hogy van értelme „a jó” eszközeként cselekedni, mi több: ez kötelességünk és felelősségünk.

Amint az atyjától, Széchényi Ferenctől kapott tanács hangzik:” Istentől nyert tehetségeddel az Isten dicsőségére sáfárkodjál.”

 Tisztelt Megjelentek!

Aki alig két évvel ezelőtt még az akkori méltatlan állapotában látta ezt a helyet, szembesülhetett mindazzal, amivé egy hitevesztett, hamis ideológiára épített rendszer egy felszentelt kápolnával tehet.

 Azzal szembesülhetett, ahogyan az a kor az igaz értékekhez viszonyult – a keresztény hit lelki, szellemi értékeihez, életszemléletéhez, a hagyományokhoz, az ősök tiszteletéhez – és egyúttal a Széchenyiek nemzetépítéséhez ,   azaz, a nemzethez magához.

 A hosszú évtizedek alatt az eredeti „rendeltetésétől” megfosztott helyre – és szándékosan nem „funkciót” mondok! -  , ma újra, mint kápolnába léphetünk be.

 Nem funkciót mondok, mert „a rendeltetés” annyival több a funkciónál, mint amennyivel az isteni terv és „elrendelése”a JÓ-nak, többaz emberi anyagelvű ideológiák szolgalelkűségénél.

 Mert egy kápolnának a hely értékrendbeli minősége okán „rendel”-tetése” van, mert:  „a mindenségben a jó mégis sokkal hatalmasabb a rossznál”, amitől mindig lehet újjászületés.

 Az erős hit bizonyosságát ebben a felismerésben számunkra a „mégis” szó hordozza.És a mai ünnepen fontos, hogy a hitét megélő Széchenyi mondja ezt.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

A mindenségben megnyilvánuló „jó”, az öröktől való „jó” jelenti mindazt, ami együtt érték a világban. Egyszerre jelenti mindazt, ami élet, ami születés és újjászületés.

 Az érték mindaz ami nem önmagáért való. 
Érték mindaz, ami szolgál, ami munkál, gyarapít és teremt, ami használ és felemel, ami életet ad, ami által többé válik a világ.   Isten rendje szerint.

Ezért, értékeink állapota – legyenek akár szellemiek, akár tárgyiak –  így épített örökségünk sorsa is, pontos lenyomatai a megélt koroknak. Megélt koroknak és az abban élő embereknek.

 Így a Széchenyiek kastélykápolnája a történelem során, – az építésétől, majd a felszentelésétől kezdve – , az évszázadok során mindig az éppen megélt idők szerint töltötte/tölthette be   /vagy sem rendeltetését.

 Mindenkori állapota mutatta a kort, annak lelki állapotát, a hithez, az értékekhez való viszonyát.

 A kegyetlen háború pusztítása csaknem a teljes megsemmisülését hozta, aztán a berendezési tárgyak mostoha sorsa az erkölcsi válság és kilátástalanság mélységét, a rombolást és tönkretételt.

 Az épület funkcióváltása jelezte a hitevesztettséget, az értékvesztettség legmélyét és az igazi remény hiányában torzult lelkekben is elszenvedett rombolást; azt, hogy már semmi sem volt szent: sem hit, sem élet, sem Isten, sem a felszentelt hely.

 És aztán a néhány megmentett kegytárgy és berendezés, ami ma itt „mégis” a Széchenyieket idézi, átörökítette jelként azt, a mindenek ellenére való megtartatást és a reménységet: „a mégis” –nek a lelkekben továbbélő lehetőségét. Amit Isten felkínál mindig és mindig.

 Az értékvesztettség, a lelketlenség és tudatlanság korszelleme asztalosműhellyé alakította a kápolnát. Műhely, vetítőterem, mellékhelyiség, magtár, raktár, istálló: igen, ezek funkciók.
 A templomainkat, kastélyainkat, kápolnáinkat magtárakként, raktárakként, műhelyekként használó rendszer nem tudott mit kezdeni Széchenyi/a Széchenyiek istenhitével, mint ahogyan a kápolnával, (a Szent Kereszt felmagasztalásának kápolnájával!) mint tisztelet és kegyelet, imádság helyével sem, ezért „funkciót” keresett a helynek.

 A mai kápolna-avató ezért is különösen méltó lelkiségében a jubileumi ünnephez!

Mert, jele annak, hogy a teljes megsemmisülés látszata ellenére, egyszercsak erő és szándék éledt, egyszercsak érvényt szerzett magának az érték, „a jó” .

DE, az asztalosműhelynek, vetítőhelyiségnek átalakított helyet az isteni „mégis” kizárólag az emberi cselekvő hittel és akarattal, jószándékkal együtt adhatta vissza eredeti rendeltetésének.

Igen, ez a felelősségünk, a mindenkori felelősségünk abban, hogy a mi korunk milyen lenyomatát hagyja a történelemben.

 Köszönet ezért a Magyar Kormánynak, Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter úrnak, továbbá a fenntartónak, kezelőnek és a fejlesztéseket végző Eszterháza Központnak, hogy hozzáadják a legnemesebb emberit ahhoz, hogy szó szerint és átvitt értelemben is „rendeltetését” visszakapja ma a kápolna.

A legmeggyőzőbb jele és bizonyítéka ma ez a kápolna annak, ami Széchenyi szent meggyőződésként hagyott ránk: hogy „a mindenségben a jó mégis sokkal hatalmasabb a rossznál.. Ezeket a pillanatokat én az újjászületés pillanatainak nevezem”

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A kápolna újjászületése valóságos,  jelképes és egyben jel is.

 Jelképes az, hogy az eredeti berendezés közül éppen az oltár, az oltárkép, a szószék és egyetlen pad maradt meg felidézni az előző korok történéseit. Valóságos, mert mi magunk is közreműködői lehettünk, annak, ahogyan visszaalakult ez a hely egy olyan szakrális térré, ahol Isten találkozni akar az emberrel, ahol az ember találkozhat Istennel, hogy megerősítést kapjon hitében, békességet lelkének, reménységet és erőt.

 És jel is, azaz figyelmeztetés.

Éppen az a kevés megmaradt eredeti tárgy a legerősebb jel és legkomolyabb figyelmeztető üzenet a mának: az hogy az embereknek helyet adó összes pad közül, csak egyetlenegy maradt meg, akkor, amikor egy, az értékeinket nem tisztelő, sőt üldöző és megsemmisítésére törekvő eszme, ideológia tette be ide a lábát.

Komoly figyelmeztető jel ez abban a jelenünkben, amikor nem politikai ideológiák törnek keresztény értékeinkre, de kulturális, értékrendbeli, vallási ideológiák igyekszenek Európa zsidó-keresztény hagyományokra és értékekre épülő közösségeinek életébe agresszíven betörni.

Felelősségünk, hogy ne hozzunk egy olyan újabb kort magunkra és főként gyermekeinkre, unokáinkra, ahol másod- és harmadrendű polgárokká válhatunk saját szülőföldünkön:  hogy kápolnáinkban, templomainkban majd még egyetlenegy pad se maradjon.

 Felelősségünk, hogy ne mi magunk tegyünk a „jó” erői ellen a jelenben!

Tisztelt Megjelentek!

Megtiszteltetésnek és a sors nagy kegyelmének tartom, és tarthatjuk mi mindannyian, hogy az isteni  „jó” hatalmaságának érvényesítésében cselekvő munkatársainak választott Isten.

 Széchenyi Ferencnek az István fiának adott és megfogant atyai áldásával kívánok szép ünnepet és értékekben gyarapodó jövőt:

 „…e legszentebb egyháromság legyen mindened mindenben – világosságod a hitben, – utad a vándorlásban – s igazságod a cselekvésben” .

Firtl Mátyás

Országgyűlési képviselő

Nagycenk, Széchenyi kastélykápolna avatója

2016. szeptember 21.

 

 

A helyreállított kápolnát Szalai Gábor, Nagycenk római katolikus plébánosa áldotta meg. 

Az ünnepségek kora délután is folytatódtak, ezek keretében nemzeti emlékhellyé avatták a nagycenki kastélyegyüttest. Az ezt jelképező sztélét, a Nemzeti Örökség Intézete állíttatta. 
    

Később a Széchenyi-szobornál is ünnepséget tartottak, ott került átadásra a Nagycenkért díj is, amit  Erdősi Ferencné érdemelt ki, több évtizedes sokoldalú közösségi tevékenysége elismeréséül.