Szeptemberi ballagás a Deák-kútnál: A Líceum méltó módon engedte el az övéit

  2020. szeptember 5. - www.sopronmedia.hu (Líceum)

Májusban nem ballaghattak, sőt, márciustól iskolába sem járhattak az idén érettségiző gimnazisták. Az elmaradt ünnepet szombaton pótolta a Líceum, hagyományainak megfelelően a Deák-kútnál.

Talán még a megszokottnál is felemelőbb és ünnepélyesebb volt az idén végzett licisták búcsúja, hiszen minden résztvevő - diák, tanár, szülő - érezte: ezt majdnem elvette az érettségizőktől a sors. Rendhagyó szeptemberi ballagás volt szombaton a Deák-kútnál, rendhagyó abban az értelemben is, hogy ezúttal nem az érettségi előtti izgalom fűtötte a diákokat, hanem már az egyetem kapujából, abból a bizonyos nagybetűs életből léptek vissza egymáshoz és iskolájukhoz.

- Örülök annak, hogy itt lehetek - mondta az erdei úton az ünnepség helyszíne felé ballagva Tóth Barnabás. - Nagyon sajnáltam volna, ha kimarad az életemből a ballagás és hálás vagyok most, amiért a családommal együtt bepótolhatjuk az elmaradt ünnepet. Ráadásul már az érettségi és a felvételi izgalmain is túl vagyunk, most tudunk csak a búcsúra figyelni - foglalta össze érzéseit Tóth Barnabás.

Tóth Barnabás

Tóth Barnabás

Méltó módon, ünnepélyesen és a hagyományainknak megfelelve tudjuk lezárni életünk egy meghatározó szakaszát. Nagy kár lett volna, ha ez elmarad - ért egyet Tóth András, mosolyogva végignézve a soron: „Jó újra látni a társakat, jó még egyszer végigsétálni az iskolán...”

Tóth András

Tóth András

Az énekkel, verssel, zenekari muzsikával még ünnepélyesebbé tett szertartás az erdei forrás partján mindig meghatóan szép, idén is volt mit elcsomagolni abba a képzeletbeli tarisznyába. A társaik nevében búcsúzók már igazi érettséggel néztek vissza hol megnevettetve, hol elérzékenyítve az őket hallgatókat. Tölli Balázs igazgató is éreztette, ez a ballagás más, mint a Líceum hosszú évszázadai alatt átéltek. "A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol" - idézte Illyés Gyulát, majd hozzátette:

- Az ember egy másfajta világra ébredhet a pandémia után, olyan világra, ahol a kollektív felejtés kényelme helyett a megtartás, a megmaradás kérdéseire a válaszokat önöknek kell megtalálni. Nézzenek körül! Itt van a muníció hozzá!

Egykori licistaként, iskolatársként levélben búcsúzott az öregdiákok nevében Várszegi Asztrik püspök, volt pannonhalmi főapát, aki nagy költők nagy szavai mellé a Példabeszédek könyvéből vett idézetet írta a lelkekbe: "Nagy gonddal őrizzétek a szíveteket, mert belőle indul ki az élet..."

Ehhez a szívvel élt élethez kortyoltak a ballagók - a Líceum szokásainak megfelelően - a forrás vizéből. 

Kérem, várjon... Kérem, várjon...