Mindenszentek napján virággal díszítjük a sírokat és gyertyát gyújtunk a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. A halottak napja a bencésektől ered, a 14. század elejétől vette át a katolikus egyház egésze, s az elhunytakról való általános megemlékezéssé vált. A gyertyákat, mécseseket e napon elhunyt szeretteink emlékére gyújtjuk. A népi hiedelem szerint ezek fénye vezeti vissza a kiszabadult lelkeket sírjukba. Környékünkön is több néphagyomány kapcsolódik ezekhez a jeles napokhoz.

– tudtuk meg Csiszár Attilától, a Soproni Múzeum néprajzos muzeológusától. Mint a szakember kiemelte: talán ezért keveredhetett össze az emberek tudatában a két teljesen különböző ünnep, hiszen a sírok rendbehozatala már november elsején megkezdődött.

A halottak napjához számos szokás kapcsolódott. A szakember néprajzi kutatásai során a Rábaközben talált olyan hagyományt, amely szerint a szegényeknek november 2-án ételadomány járt. Ilyenkor a kemencékbe eggyel több cipó került, amelyet aztán a családok a temető kapuja mellett várakozó nehezebb sorsú ismerőseiknek ajándékoztak. Sok helyen kötődtek különböző munkatilalmak a halottak napjához. Így van, ahol tilos volt a mosás, mert úgy tartották, a halottak ugyan láthatatlanul, de köztünk járnak ilyenkor, és nehogy összevizezzék a ruhájukat. Egyes helyeken halottak napján este eggyel több terítéket raktak az asztalra a család elhunyt tagja számára. A sírokat már évszázadokkal ezelőtt is virágokkal és mécsesekkel díszítették.