Augusztus 20-án késő este sajnálatos módon mentőt kellett hívnom COPD beteg Édesapámhoz. Nagyon rossz állapotba került, befulladt, a véroxigénje annak ellenére nagyon lement, hogy használta az otthon lévő oxigénpalackot. Tárcsáztam a segélyhívót, ahonnan átkapcsoltak a mentőkhöz. Miközben Apukám alig kapott levegőt, Anyukám is rosszul lett az idegeskedéstől, mindeközben a 8 éves kislányom teljes pánikban volt. A férjem a másik gyermekünkkel épp a dugóban ült, a tűzijátékról tartottak hazafelé. Én is kezdtem bepánikolni, mert nem tudtam, melyikükre figyeljek éppen, de a mentésirányító hölgy olyan nyugodtan és kedvesen kezelte a helyzetet, hogy tényleg le a kalappal előtte! Ha ő nem tartja bennem a lelket, biztos elájulok. Küldte a mentőt, közben végig adta az instrukciókat, hogy mit csináljak, és folyamatosan tájékoztatott, merre jár az esetkocsi. Sajnos, a hölgy nevét nem jegyeztem meg, de ezúton is szeretném megköszönni neki a segítséget és a támogatást. Nagyon gyorsan kiért a mentőautó és nagyon jól esett, hogy nem voltam "egyedül".