- A „jó család” definícióját nagyon nehéz lehetne megalkotni, ez nagyon tág fogalom – szögezte le Frühwirthné Payrits Marianna klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus. A szakember tapasztalatai szerint ezzel a fogalommal kapcsolatban sokaknak hiányosak az ismereteik, és ezeket a komoly réseket nem is akarják befoltozni. – Csak a jéghegy csúcsát képviselik azok, akik maguktól kérnek segítséget, vagy bekerülnek olyan közösségbe, ahol motiválják őket erre – fűzte hozzá.

A jól működő család szilárd alappilléreken áll!

- A jól működő családnak vannak alrendszerei – világított rá a szakpszichológus. – Ezek közül az egyik legfontosabb a szülői alrendszer. Ennek stabilnak kell lennie, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a hétköznapi kihívásokra képes legyen rugalmasan reagálni, ugyanis ciklusról-ciklusra változnunk kell – hangsúlyozta a pszichológus, aki hozzáfűzte: szembe kell néznünk a ténnyel, hogy máshogy működik egy kisgyermekes család, mint az, ahol már kamaszok vannak, vagy már ki is repültek a sec-perc alatt felcseperedő „apróságok”.

- A szülők alrendszere csak akkor lehet stabil, ha ezt a szövetséget a pár felei megalapozzák – tudtuk meg Frühwirthné Payrits Mariannától. – A családalapítást semmiképpen sem szabad elhamarkodni! Több dolgot is át kell gondolni, meg kell beszélni, mielőtt megtestesítjük magunk által az élet csodáját. Tudatnunk kell a másikkal, hogy hány apróságot szeretnénk, és el kell döntenünk, hogy a költségeket hogyan osszuk el. Jó, ha részletesen megismerjük egymást, ez ugyanis egy folyamatos önismereti út, amelyikben a tükröm nem más, mint a szívem választottja – részletezte a szakember. – Ha ez a szövetség jól működik, belefonódik a felelősség, a hűség és a kitartás is, amelyek az élet számos területén elengedhetetlen értékek – fűzte hozzá. 

Hogyan tartsuk a kapcsolatot a szülőkkel?

- A szülők nagyon sokszor nehezen engedik el a gyermekeiket – szögezte le Frühwirthné Payrits Marianna. – Mostanában rendkívül divatos a mamahotel, de ez csak részben a fiatalok problémája. Gyakorló pszichológusként gyakorta látom azt, hogy a másik oldal, vagyis a szülők is támogatják ezt az előnytelen megoldást. Nehezen engedik el a gyermeküket, mert nem érzik elég stabilnak, úgy vélik, még nem olyanok a körülményei, és a többi – tudtuk meg a szakembertől, aki hangsúlyozta: a vizsgálatok alapján valahogy mindkét oldal kifizetődőnek tartja ezt az együttélést. 

- Az tud leválni, akit elengednek – emelte ki a pszichológus. – Fontos, hogy mindenki tudjon tartani a saját szülője felé egy határt. Nagyon jó, ha a szülők segítik a gyermeküket, de nem szabad, hogy utóbbiak értékrendjüket rákényszerítsék a gyermekre. Ebből rengeteg összezördülés ered a párkapcsolatokban. Ha felvértezzük magunkat stabil értékrendekkel, és hajlandóak vagyunk éretten gondolkodni, azzal kiküszöböljük a konfliktusokat, amelyek ideológiai, vagy vallási alapon feküdhetnek. Hosszú távon ugyanis csak így tartható fent a gyermek családalapítása után a szülő-gyermek kapcsolat – világított rá a szakember, aki némi humort is belecsempészett a gondolataiba: - Innét erednek az anyósviccek – mondta.

Miről beszélgessünk mindenképpen, miután megszülettek a gyermekek?

- Miután családunk új taggal gyarapodott, érdemes megvitatni a partnerünkkel azt, hogy mennyi szabadidőt engedünk a másiknak, illetve, hogyan ápoljuk a továbbiakban a kapcsolatunkat – tudtuk meg a pszichológustól. – Sokszor látom azt, hogy a fiatal pár mindenhová a kisgyermekkel együtt mozog. A belföldi migráció eredményezhet ilyen helyzeteket. Vagyis, hogy a fiatal pár elköltözik messzire, a családjuk pedig marad. Így magukra maradnak a problémáikkal, és mivel rengeteget kell dolgozniuk, a gyermekükkel sem tudnak foglalkozni – tudtuk meg Frühwirthné Payrits Mariannától.

A szakember kiemelte: az is romboló tényező lehet egy kapcsolatban, ha a párnak nincs ideje arra, hogy a kapcsolatukat ápolják, kettesben elvonulva. - Telnek az évek, 10 esztendő csak úgy elsuhan, a pár tagjai pedig egyszer csak rájönnek, hogy nem jutottak el sehová kettesben, sok tervük meghiúsul a feledés medrébe hullva – világított rá a szakember. – Ekkor szokott sokakban felölteni: ki az, aki él mellettem? És az elhidegülés hatására elgondolkozik azon, van-e értelme a kapcsolatának – fűzte hozzá.

Hogyan tudunk felépíteni olyan családot, ahol a szülők és a gyermekek is boldogok?

Ehhez bizony nincs szükség mágiára, ősi, titkos tudásra. – Minden középpontjában a jó kommunikáció áll – szögezte le a szakember. – Folyamatosan kell tanulnunk, változnunk, vagyis a boldog élet jegyében muszáj fejlesztenünk az alkalmazkodóképességünket. Nagyon fontosak a barátok, mint megtartó közösség, akikhez tudunk fordulni, ha segítségre van szükségünk, vagy egy kis szórakozásra vágyunk. De kiemelendő a hit is. Ezen a téren is kell, hogy legyenek hasonlóságok, vagy legalábbis egy alap értékrendben való egyetértés. Nem győzöm hangsúlyozni a fiataloknak: ha eltelik egy kis idő, kiütköznek azok a különbségek, amelyek addig a rózsaszín ködbe burkolóztak – tudtuk meg Frühwirthné Payrits Mariannától.

Miből lehet látni, ha elromlott a kapcsolatunk?

- Az első paraméter a gyermek – mondta a pszichológus. – A párkapcsolat rossz mivoltát jelzi, ha a gyermek magatartási, vagy tanulási gondokkal küzd. A szülők sokszor azt gondolják, hogy ha nem a gyerek előtt beszélgetünk, akkor a gyerek semmit sem fog tudni. Ez tévedés – az apróság nem tudja ugyan megfogalmazni aggályait, de érzi, ha apu és anyu között nincs valami rendben – emelte ki a szakember.

Beszéljünk meg mindent – a pszichológus szerint ez a gyógyír a legtöbb konfliktusra – ha pedig magunk nem tudjuk elsimítani az összezördülést, ne féljünk szakemberhez fordulni! A pszichológus szerint sok olyan kapcsolatot lehetett volna megmenteni egy időben elkezdett konzultációval, amelyben a felek ezt mondták: „meg tudjuk oldani magunk is!”

A szakember megosztotta velünk: a rossz kapcsolatnak vannak testi jelei is: alvászavar, ingerlékenység, levertség. – Ezekre általában nem figyelünk oda, mert sokszor azt sem tudjuk, honnét erednek – tudtuk meg Frühwirthné Payrits Mariannától. – Azonban, egy szakember pillanatok alatt rávilágít a probléma eredetére, amely olykor a tudatalattiból ered. Sok férfi és nő a háttérbe szorítja saját magát, mert mindenáron meg akar felelni. Ez azonban belülről emészti őket – nem mosolyogva, hanem fáradtan érnek haza, feszültek lesznek. A gyermekek mindezt látják, és úgy vélik: ilyen nehéz az élet, ők fel sem akarnak nőni! – hangsúlyozta a szakember, aki hozzáfűzte: ne feledjük, hogy a gyermekük nagyrészt azt a csomagot viszik magukkal a felnőtté válásuk során, amit otthon kapnak! Ezért hangsúlyozza: ne a közösségi médiában éljünk, mert akkor a gyermekünk is abban fogja keresni a boldogságot. És ugyanez természetesen a káros szenvedélyekre is igaz…

- Szeretünk panaszkodni, és szitkozódni – világított rá a pszichológus. – Ehelyett üljünk le minden este a párunkkal, és idézzük fel, hogy mi mindenünk van, és mennyi szépet éltünk már át – javasolta. 

A cikkben szereplő képek illusztrációk!