Sopron városszerkezetének fejlődését a 19. század végén aligha befolyásolhatta volna bármi is erőteljesebben, mint a GySEV állomásának elhelyezése. Néhány évvel azután, hogy 1876-ban megindult a vasúti forgalom, tetszetős állomásépület létesült. Ismertek olyan tervrajzok, melyek tanúsága szerint ezt eredetileg a Kuruc-domb déli lábához kívánták megépíteni. Onnan a mai kanyar nyomvonalában folytatódott volna a vasútvonal és vezetett volna a régi evangélikus temetőtől (mai Rákóczi utca és Deák tér között) tisztes távolságban a Déli pályaudvarhoz, illetve tovább Ebenfurt felé. A városszerkezet egésze másként alakult volna tehát így, és ehhez alkalmazkodott volna Wälder József 1905-ben kiadott városrendezési terve is. A Kuruc-domb tövében építendő pályaudvar bizonyára nagyobb és költségesebb földmunkát igényelt volna, mint a végül kiválasztott hely. Elkészülte esetén a kórháznak kellett volna négy évtizeddel később más területet keresni, helyén valószínűleg bérházak sora emelkedne.

A két világháború között a megnövekedett gépjármű közlekedés miatt egyre sürgetőbbé vált közvetlen kapcsolat létesítése a Várkerület és a GySEV pályaudvar között. Ez végül a Mátyás király utca áttörésével valósult meg 1934–1938 között, a Szent Domonkos-templom melletti Széchenyi tér 3-as, Tschurl-féle ház elbontásával. A Sopron város által az átjárás megoldására 1934 júliusában meghirdetett tervpályázaton résztvevők előtt már ismert volt a szegedi Hősök kapuja, mely a Boldogasszony sugárút és a belváros közti határvonalon épült. Többségük ehhez hasonló megoldást javasolt. A beérkezett hét pályamű közül a bírálóbizottság a Thomas Antal-féle megoldást részesítette az első díjban, amelyik a Széchenyi tér egységét kapuzattal védve egészen új épületet javasolt. Egyetlen széles kapuív hidalta volna át az úttestet és a kétoldali járdákat. A tervező építészeti stílussal kívánt igazodni a belváros hangulatához. A pályázók által javasolt összekötő épületeknek végül egyetlen változata sem valósult meg, 1938-ban az áttörést egyszerűen a Széchenyi tér 3. ház elbontásával oldották meg. A szomszédos Domonkos-templom oldalát érintetlenül hagyták, még évtizedekig mutatkoztak rajta az elbontott ház lakószobáinak hengermintás festései.

A város a Paprét és a Torna utca sarkán lévő beépítetlen nagy telken, melyen később egy ideig Tüzép-telep is működött és csak a 20. század végén épült be többszintes lakóházakkal, közfürdőt kívánt létesíteni. A programban gőzfürdő, népfürdő (kádfürdő), gőzmosoda, szolgálati lakás és mindezeknek második ütemben kis fedett uszodával történő bővítése szerepelt. Az ötlet népszerűségét mutatta, hogy összesen 27 tervet nyújtottak be a pályázatra. A zsűri 1929. januárjában ült össze és döntése alapján az első díjat Thomas Antal, a másodikat Körmendy Nándor budapesti építészek, a harmadik díjat Brenner János és Szende László szombathelyi építészek közös terve nyerte el. (Thomas Antal néhány évvel később elnyerte a Széchenyi téri áttöréssel kapcsolatban kiírt tervpályázat első díját, Körmendy Nándor pedig a Kuruc-domb tövében épített Szent István-plébániatemplom építésével mutatkozott be Sopronban. A harmadik díjjal kitüntetett terv egyik szerzője, Brenner János tervei alapján ez időben épült Szombathelyen a Faludi Ferenc gimnázium, a korszak egyik kiemelkedő hazai építészeti alkotása. Így a tervpályázat valóban magas színvonalú terveket eredményezett.) A bírálóbizottság elnöke Thurner Mihály polgármester, tagjai Orth Ambrus, a soproni postapalota egyik építésze; Králik László, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége képviselője; Bermann Géza postaigazgató; Schármár Károly soproni építész és Vajk Artúr igazgató voltak.

Az első és a harmadik díjas terv megegyezett abban, hogy a fürdő bejáratát a Torna utca és az akkor még „megnyitandó utca” – a mai Füredi sétány – sarkára szánták.  A zsűri külön elismerte mindhárom kiemelt terv szinte kifogástalan fürdőtechnikai megoldását. Valószínűleg a gazdasági válság okozta nehézségek miatt maradt el a városszerkezetben elsőrendű helyre szánt középületnek a megépítése. Gőzfürdő Sopronban azóta sem épült, a népfürdő az egyre korszerűbb lakások építése révén megszaporodott fürdőszobák miatt elvesztette jelentőségét, csakúgy a mosoda is. Uszoda építésénél pedig a sportversenyre is alkalmas méretek váltak kötelezővé, a Torna utcában ekkora épület pedig nehezen fért volna el.

1925-ben Sopron tervpályázatot hirdetett egy Erzsébet-kerti Vigadó terveinek elkészítésére. A beérkezett pályatervek elbírálására 1925. április 18-án, Thurner Mihály polgármester elnökségével ült össze a zsűri és az első díjjal Schármár Károly tervét tüntette ki. Az épület mértéktartó, jól tagolt volt; a húszas években még elvárt historizáló stílusnak hivalkodás nélkül eleget tett. Vitatható, hogy egy a program követelményeinek eleget tevő méretű létesítmény egyáltalán kívánatos volt-e az Erzsébet-kertben s nem zavarta volna-e meg annak városligeti jellegét. Valószínűleg a Kossuth utca végéhez kapcsolódó főbejárat révén inkább tetszetős kiegészítése lehetett volna a parknak. Csak negyed évszázaddal később és éppen ellenkezőleg Ady Endre út felőli bejárattal épült meg a kultúrház – mai GYIK, melynek eredeti funkciója megközelítette a vigadónak szánt szerepet. A tervező, Winkler Oszkár igényes tervét már nem a kerthez, inkább az úthoz hangulatához igazította.

Megyer-Mayer Attila építész az orosz hadifogságban fogadalmat tett, ha egészségben hazatér, hálája jeléül díjmentesen tervez egy istenházát. Fogadalmának Sopronban tett eleget, amikor templomot tervezett az egykori lőveri Töpler-villa földszintjén kialakított és Boldog Apor Vilmos győri megyéspüspök által 1945 márciusában felszentelt kápolna méltó kiváltására. Az épületet a Mikoviny út és a Tulipán köz közti területre szánták. A templom tágas tere az állóhelyekkel együtt 1300 hívő befogadására lett volna alkalmas, a templomtérhez a sekrestyén keresztül paplak kapcsolódott. Későbbi ütemben markáns harangtorony került volna mellé. Az emelkedő terepbe illeszkedő templomot a hívők a Mikoviny út felől széles lépcsőkön közelítették volna meg. A tervező leírása szerint az oltár mögötti zárt fal egészére monumentális freskót tervezett, mely Szent Margit életéből vett jeleneteket ábrázol, sűrű, tömör kompozícióban. Kontuly Béla személyében meg is nevezte azt a művészt, akit erre a munkára a legalkalmasabbnak vélt és megemlítette, hogy Kontuly képességeit már a budapesti Szent Domonkos és a szegedi Szent Ferenc-templomokban bizonyította. A Szent Margit-plébániatemplom alapkövét végül 2013-ban a Szent Margit út menti lejtőn tették le és Supka-Kovács Tamás soproni építész tervei alapján készült el 2 év alatt a modern 3 szintes, 340 férőhelyes épület.

Természetesen, ha a város építéstörténetében körülnézünk, találunk további példákat is tervezett, ám meg nem valósult középületekre: terveztek 1919-ben a mai Lőver szállóval szemben kis színházat; szó volt egy szanatórium építéséről is, amely később más formában valósult meg. Heimler Károly szorgalmazta a Nándor-magaslaton sportüdülő építését, ennek a tervei is elkészültek, ám a megvalósításra végül nem került sor.

Források:

Kubinszky Mihály: Elmaradt építkezések Sopronban. In: Soproni Szemle 64. évf. 1. szám, 2010.

funiq.hu

Borítókép forrása: epa.niif.hu – Soproni Szemle, 64. évf. 10. szám 2010.