Tervezett, de meg nem valósult középületek Sopronban

Városunkban a 19. végén és a 20. század elején jónéhány nagyszabású épületet terveztek, amelyek végül valamilyen oknál fogva nem épültek fel, vagy nem oda kerültek, ahová eredetileg szánták őket. Érdekes elképzelni, hogy nézne ki ma Sopron és milyen lenne a városszerkezete, ha például a GySEV pályaudvar a Kuruc-domb alján épül meg; a Mátyás király utcából a Széchenyi térre egy épület hatalmas boltíve alatt hajtanánk ki, a Paprét és a Torna utca sarkán pedig hatalmas fürdő emelkedne. De született régi terv Szent Margit tiszteletére emelt templomra a Mikoviny utcában, illetve Vigadóra is az Erzsébet kertben.

Kép forrása: epa.niif.hu

Sopron városszerkezetének fejlődését a 19. század végén aligha befolyásolhatta volna bármi is erőteljesebben, mint a GySEV állomásának elhelyezése. Néhány évvel azután, hogy 1876-ban megindult a vasúti forgalom, tetszetős állomásépület létesült. Ismertek olyan tervrajzok, melyek tanúsága szerint ezt eredetileg a Kuruc-domb déli lábához kívánták megépíteni. Onnan a mai kanyar nyomvonalában folytatódott volna a vasútvonal és vezetett volna a régi evangélikus temetőtől (mai Rákóczi utca és Deák tér között) tisztes távolságban a Déli pályaudvarhoz, illetve tovább Ebenfurt felé. A városszerkezet egésze másként alakult volna tehát így, és ehhez alkalmazkodott volna Wälder József 1905-ben kiadott városrendezési terve is. A Kuruc-domb tövében építendő pályaudvar bizonyára nagyobb és költségesebb földmunkát igényelt volna, mint a végül kiválasztott hely. Elkészülte esetén a kórháznak kellett volna négy évtizeddel később más területet keresni, helyén valószínűleg bérházak sora emelkedne.

Kép forrása: sopronimuzeum.hu

A két világháború között a megnövekedett gépjármű közlekedés miatt egyre sürgetőbbé vált közvetlen kapcsolat létesítése a Várkerület és a GySEV pályaudvar között. Ez végül a Mátyás király utca áttörésével valósult meg 1934–1938 között, a Szent Domonkos-templom melletti Széchenyi tér 3-as, Tschurl-féle ház elbontásával. A Sopron város által az átjárás megoldására 1934 júliusában meghirdetett tervpályázaton résztvevők előtt már ismert volt a szegedi Hősök kapuja, mely a Boldogasszony sugárút és a belváros közti határvonalon épült. Többségük ehhez hasonló megoldást javasolt. A beérkezett hét pályamű közül a bírálóbizottság a Thomas Antal-féle megoldást részesítette az első díjban, amelyik a Széchenyi tér egységét kapuzattal védve egészen új épületet javasolt. Egyetlen széles kapuív hidalta volna át az úttestet és a kétoldali járdákat. A tervező építészeti stílussal kívánt igazodni a belváros hangulatához. A pályázók által javasolt összekötő épületeknek végül egyetlen változata sem valósult meg, 1938-ban az áttörést egyszerűen a Széchenyi tér 3. ház elbontásával oldották meg. A szomszédos Domonkos-templom oldalát érintetlenül hagyták, még évtizedekig mutatkoztak rajta az elbontott ház lakószobáinak hengermintás festései.

Kép forrása: epa.niif.hu

A város a Paprét és a Torna utca sarkán lévő beépítetlen nagy telken, melyen később egy ideig Tüzép-telep is működött és csak a 20. század végén épült be többszintes lakóházakkal, közfürdőt kívánt létesíteni. A programban gőzfürdő, népfürdő (kádfürdő), gőzmosoda, szolgálati lakás és mindezeknek második ütemben kis fedett uszodával történő bővítése szerepelt. Az ötlet népszerűségét mutatta, hogy összesen 27 tervet nyújtottak be a pályázatra. A zsűri 1929. januárjában ült össze és döntése alapján az első díjat Thomas Antal, a másodikat Körmendy Nándor budapesti építészek, a harmadik díjat Brenner János és Szende László szombathelyi építészek közös terve nyerte el. (Thomas Antal néhány évvel később elnyerte a Széchenyi téri áttöréssel kapcsolatban kiírt tervpályázat első díját, Körmendy Nándor pedig a Kuruc-domb tövében épített Szent István-plébániatemplom építésével mutatkozott be Sopronban. A harmadik díjjal kitüntetett terv egyik szerzője, Brenner János tervei alapján ez időben épült Szombathelyen a Faludi Ferenc gimnázium, a korszak egyik kiemelkedő hazai építészeti alkotása. Így a tervpályázat valóban magas színvonalú terveket eredményezett.) A bírálóbizottság elnöke Thurner Mihály polgármester, tagjai Orth Ambrus, a soproni postapalota egyik építésze; Králik László, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége képviselője; Bermann Géza postaigazgató; Schármár Károly soproni építész és Vajk Artúr igazgató voltak.

Az első és a harmadik díjas terv megegyezett abban, hogy a fürdő bejáratát a Torna utca és az akkor még „megnyitandó utca” – a mai Füredi sétány – sarkára szánták.  A zsűri külön elismerte mindhárom kiemelt terv szinte kifogástalan fürdőtechnikai megoldását. Valószínűleg a gazdasági válság okozta nehézségek miatt maradt el a városszerkezetben elsőrendű helyre szánt középületnek a megépítése. Gőzfürdő Sopronban azóta sem épült, a népfürdő az egyre korszerűbb lakások építése révén megszaporodott fürdőszobák miatt elvesztette jelentőségét, csakúgy a mosoda is. Uszoda építésénél pedig a sportversenyre is alkalmas méretek váltak kötelezővé, a Torna utcában ekkora épület pedig nehezen fért volna el.

1925-ben Sopron tervpályázatot hirdetett egy Erzsébet-kerti Vigadó terveinek elkészítésére. A beérkezett pályatervek elbírálására 1925. április 18-án, Thurner Mihály polgármester elnökségével ült össze a zsűri és az első díjjal Schármár Károly tervét tüntette ki. Az épület mértéktartó, jól tagolt volt; a húszas években még elvárt historizáló stílusnak hivalkodás nélkül eleget tett. Vitatható, hogy egy a program követelményeinek eleget tevő méretű létesítmény egyáltalán kívánatos volt-e az Erzsébet-kertben s nem zavarta volna-e meg annak városligeti jellegét. Valószínűleg a Kossuth utca végéhez kapcsolódó főbejárat révén inkább tetszetős kiegészítése lehetett volna a parknak. Csak negyed évszázaddal később és éppen ellenkezőleg Ady Endre út felőli bejárattal épült meg a kultúrház – mai GYIK, melynek eredeti funkciója megközelítette a vigadónak szánt szerepet. A tervező, Winkler Oszkár igényes tervét már nem a kerthez, inkább az úthoz hangulatához igazította.

Kép forrása: visitsopron.com

Megyer-Mayer Attila építész az orosz hadifogságban fogadalmat tett, ha egészségben hazatér, hálája jeléül díjmentesen tervez egy istenházát. Fogadalmának Sopronban tett eleget, amikor templomot tervezett az egykori lőveri Töpler-villa földszintjén kialakított és Boldog Apor Vilmos győri megyéspüspök által 1945 márciusában felszentelt kápolna méltó kiváltására. Az épületet a Mikoviny út és a Tulipán köz közti területre szánták. A templom tágas tere az állóhelyekkel együtt 1300 hívő befogadására lett volna alkalmas, a templomtérhez a sekrestyén keresztül paplak kapcsolódott. Későbbi ütemben markáns harangtorony került volna mellé. Az emelkedő terepbe illeszkedő templomot a hívők a Mikoviny út felől széles lépcsőkön közelítették volna meg. A tervező leírása szerint az oltár mögötti zárt fal egészére monumentális freskót tervezett, mely Szent Margit életéből vett jeleneteket ábrázol, sűrű, tömör kompozícióban. Kontuly Béla személyében meg is nevezte azt a művészt, akit erre a munkára a legalkalmasabbnak vélt és megemlítette, hogy Kontuly képességeit már a budapesti Szent Domonkos és a szegedi Szent Ferenc-templomokban bizonyította. A Szent Margit-plébániatemplom alapkövét végül 2013-ban a Szent Margit út menti lejtőn tették le és Supka-Kovács Tamás soproni építész tervei alapján készült el 2 év alatt a modern 3 szintes, 340 férőhelyes épület.

Természetesen, ha a város építéstörténetében körülnézünk, találunk további példákat is tervezett, ám meg nem valósult középületekre: terveztek 1919-ben a mai Lőver szállóval szemben kis színházat; szó volt egy szanatórium építéséről is, amely később más formában valósult meg. Heimler Károly szorgalmazta a Nándor-magaslaton sportüdülő építését, ennek a tervei is elkészültek, ám a megvalósításra végül nem került sor.

Források:

Kubinszky Mihály: Elmaradt építkezések Sopronban. In: Soproni Szemle 64. évf. 1. szám, 2010.

funiq.hu

Borítókép forrása: epa.niif.hu – Soproni Szemle, 64. évf. 10. szám 2010.

Legnépszerűbb cikkek