A megemlékezés a Szent Mihály temetőben kezdődött, ahol Szántó Róbert nyughelyénél csendes főhajtás mellett koszorút és az emlékezés virágait helyezték el a résztvevők, tisztelegve a vértanúhalált halt főhadnagy bátorsága és hősiessége előtt. A város nevében Dr. Fodor Tamás polgármester helyezte el a koszorút, több közéleti személyiség és helyi lakos részvétele mellett. 

Sopronkőhidán délután GULAG emléktáblát avattak amely 1945-ben, az akkor itt fenntartott gyűjtőtáborból a Szovjetunióba elhurcolt lakosok és kényszermunkások emléke előtt tiszteleg.

A Sopronkőhidai Fegyház és Börtön falán elhelyezett emléktábla avatáson Dr. Simon István alpolgármester emlékező szavai idézték fel a múlt sötét napjait, amely kell, hogy örökre emlékeztessen mindenkit arra, hogy kommunista diktatúra rendszere nem válogatott sem az elnyomás, sem pedig a megtorlás eszközei között. Az alpolgármester külön megemlékezett a Sopron és környékéről elhurcoltakra és azokra az áldozatokra, akik közül többen tömegsírokban és jelöletlen helyszíneken nyugszanak. 

Az emléktábla avatáson részt vett Dr. Fodor Tamás polgármester, több önkormányzati képviselő, közéleti személyiségek, a helyi intézmények vezetői valamint Sopron és a környék polgárai. Az avatás koszorúzással és főhajtással ért véget, melyen közreműködött a Soproni Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Juventus Fúvószenekar valamint Pataki András a Soproni Petőfi Színház direktora is.  

Az emléknap a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban egy konferenciával folytatódott, amely a Nyugat-Magyarországról Gulágra hurcolt áldozatok emléke előtt tisztelgett és ami felidézte a korabeli eseményeket. 

A megnyitón Dr. Fodor Tamás Sopron Megyei Jogú Város polgármestere mondott köszöntő beszédet, majd 1956-os jubileumi emlékérmet adott át Iliás Sándor, a soproni vasúti nemzetőrség parancsnokhelyettese részére valamint posztumusz emlékérmet Bérczes Antal, a Soproni Nemzeti Járási Tanács alelnöke részére. 

Dr. Fodor Tamás Sopron Megyei Jogú Város polgármesterének köszöntő beszéde: 

Tisztelt Emlékezők,

Hölgyeim és Uraim!

 

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából tisztelettel köszöntöm Alpolgármester urat és a megjelent Önkormányzati Képviselőinket!

 

Tisztelettel köszöntöm a konferenciánkon résztvevő Dr. Bank Barbara történész asszonyt, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagját, Dr. Szakály Sándor professzor urat, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatóját.

 

Köszöntöm az 1956-os forradalom és szabadságharc soproni eseményeinek két jelen lévő tanúját, Bérczes Antal, a Járási Nemzeti Tanács alelnökének lányát Sánta Róbertnét, és Iliás Sándort, a soproni vasúti nemzetőrség parancsnok-helyettesét. Nagy öröm számunkra, hogy itt vannak közöttünk a mai megemlékezésen.

 

Tisztelt Emlékezők! 

 

70 évvel ezelőtt, 1947. február 25-én a szovjet titkosrendőrség tartoztatta le dr. Kovács Béla kisgazda képviselőt, majd fogságba hurcolták, vallatták, kínozták és végül a Szovjetunióba deportálták. Kovács Béla a szabadság és nemzeti függetlenség jelképévé vált a magyarság szemében. Ekkorra már mindenki számára egyértelművé vált, hogy az országban a szovjet fegyvereken alapuló kommunista diktatúra korszaka jött el, amely az üldöztetés és a törvénytelenségek kora volt.

 

A mai napon február 25-én, a kommunista diktatúra áldozataira emlékezünk.

 

  „Egy ember halála tragédia. Egymillióé statisztika.” mondta a hírhedt szovjet diktátor, Sztálin.

 

Világviszonylatban körülbelül 100 millióra becsülik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri a többmillió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzések során. Jóval többre tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit, a társadalmi, a politikai- vagy a vallási hovatartozása miatt üldöztek.

 

Tisztelt Emlékezők! 

 

A mai napon az egész magyar nemzet nevében emlékezünk az áldozatokra, a meghurcoltakra, fejet hajtunk az elhunytak előtt, kifejezzük tiszteletünket a még köztünk élőknek. Emlékezünk azokra, akik életüket adták a hazáért, és azokra is, akik emberi és polgári jogaiktól megfosztva, idegen földön, hazájuktól több ezer kilométerre embertelen körülmények között végeztek rabszolgamunkát.

 

Tisztelt Soproniak!

 

Amikor városunkban a kommunizmus áldozataira emlékezünk, a soproni Új Szent Mihály temetőben kegyetlenül kivégzett: Szántó Róbert és Fennesz Rezső emlékének adózunk.

 

Az ő haláluk által Sopron város közössége már nagyon korán, 1919 nyarán megismerte a kommunizmus valódi arcát: a kegyetlen és megmagyarázhatatlan terrort.

 

A második világháború végén hamar megmutatkozott a „felszabadító” Szovjetunió valódi arca. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy 1945-ben a hírhedt szovjet terrorszervezet, az NKVD rendezkedik be a kőhidai börtönbe és tartja megszállva egészen 1948-ig.

 

Az ausztriai Badenben működő NKVD parancsnokság 1945. áprilistól 1948. január végéig a fegyintézetet rendelkezési hatáskörébe vonta. Az intézet területét drótkerítéssel jelentősen megnövelték Jánostelep irányába.

 

Beszámolók szerint 1946-ban körülbelül 30 ezer embert őriztek itt, nagy részüket a Szovjetunióba kényszermunkára hurcolták el.

 

Bírósági eljárás nélkül, ártatlanul kivégzettek számáról nem maradt fenn adat. Ennek felkutatása még sok évig ad feladatot a történészeknek.

 

Kiemelkedik a tragikus események sorából Bakay Szilárd altábornagy sorsa, aki a mai napig feltehetően Kőhida környékén nyugszik jeltelen sírban. Megemlíthetjük P. Kiss Szaléz ferences rendi szerzetes esetét, akit 1946. december 10-én szovjet katonák végeznek ki, miután megásatták vele saját sírját.

 

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlással folytatódik Magyarország és Sopron tragikus története. Az 56-ot követően kivégzettek és meghurcoltak a kommunista diktatúra további áldozatai. Sopronkőhidának a történelem újra tragikus szerepet oszt.

 

A forradalmat követően Jánostelepen temették el a Győrben kivégzett kilenc 56-os forradalmárt, akiknek az emlékére emelt kőhalom és kopjafa a mi, „301-es parcellánk ".

 

Név szerint: Czifrik Lajos, Földes Gábor, Gulyás Lajos, Kiss Antal, Tihanyi Árpád, Török István, Weintrager László, Zsigmond Endre és Szigethy Attila, a Dunántúli Forradalmi Intézőbizottság vezetője.

 

Tisztelt Emlékezők!

 

A kommunizmus áldozatainak számbavételére sehol a világon nem rendeztek nürnbergi pert – de mi mindannyian jól tudjuk, hogy kik voltak az áldozatok és ki voltak az erőszaktevő bűnösök. Akikre ma itt emlékezünk, azok a védtelen állampolgárok, hadifoglyok voltak, a másik oldalon pedig a felfegyverzett kommunista diktatúra megtorlói. Egyik a szabad és független Magyarországért küzdött, a másik pedig egy elnyomó idegen hatalom érdekeiért.

 

Ma talán a legfontosabb, hogy a magyar fiatalok ismerjék meg a XX. századi kommunista diktatúra szellemi eltévelyedéseit, és szívükben a történelmi igazság tudatával nőjenek fel.

 

Milan Kundera cseh író, erről így írt:

 

„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek."  

 

Legyen ez az Emléknap mindenki számára egy jelkő. E jelkő emlékeztessen bennünket a kommunizmus áldozataira, annak minden szomorú, fájdalmas és egyben felemelő részletével együtt, mert ez is nemzeti múltunk egy értékes és fontos darabja!

 

A múltunk hiteles ismerete nélkül nem építhető egy jobb, és szebb jövő.

 

Ehhez kívánok töretlen hitet mindannyiunknak! 

A konferencián Dr. Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékbizottság tagja, Gyűjtőtáborok Magyarországon címmel grafikus illusztrációk mellett mutatta be, a történelem egykori időszakát, majd Prof. Dr. habil. Szakály Sándor DSc., az MTA doktora, egyetemi tanár, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója a Kommunizmus áldozatai címmel tartott egy nagyon érdekes és tartalmas előadást, melyeket hatalmas taps kísért. 

A konferenciát kővetően időszaki kiállítás is nyílt a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ emeletén Törvényes Törvénytelenség - A kommunista diktatúra Magyarország címmel.