A vészkorszak idején több mint ezer zsidó gyermeket megmentő, majd a háború után árván maradt gyerekeknek otthont adó és a Gaudiopolist megálmodó evangélikus lelkész az utolsó két gimnáziumi évét töltötte a Líceumban. A fáradhatatlan szervező, találékony, elkötelezett és a német megszállás után folyamatosan az életét kockáztató lelkész személyisége ihlette a Valahol Európában című filmet, alakja már életében legendává vált, az 50-es évektől mégis folyamatosan fogyott körülötte a levegő. 

Árvaházait elvették tőle, ellehetetlenítették a munkáját. Svájcban halt meg 1974-ben. Sokáig hallgattak róla, de az általa megmentett gyerekek, s még néhány jóbarát ébren tartották az emlékét. Kezdeményezésükre még életében 1972-ben megkapta a Világ Igaza címet, s a még ma is élő egykori Sztehlo-gyerekek alapítványukkal tovább segítik - emlékét ezzel is ápolva - a mostani idők rászoruló gyermekeit.