Az irodalomtörténészek régen úgy vélték, hogy Toldi Miklós nem létezhetett, személye csak a népi mondák képzeletének szüleménye, egyszerű mesehős. Arany János Toldi című elbeszélő költeményében, valamint az Ilosvai Selymes Péter regényes énekében szereplő Toldi Miklós azonban nem kitalált alak, hanem bizony létező személy volt, Nagy Lajos király híres lovagja.

A köznemesi családból származó Toldi (1342 – 1382) művelt főtisztviselőből lett katona, létezését az Anjou-korból származó 14. századi oklevelek bizonyítják. A középkori forrásokból megállapítható, hogy a nevezetes hős apja Toldi Csóka, testvére Toldi Mátyás, egyik rokona pedig Toldi György volt.

Toldi Miklós közigazgatási tapasztalatainak köszönhetően 1351-ben sárosi alispán, 1352-ben pedig pozsonyi alispán és várnagy lett. 1354-től az esztergomi érsek szolgálatába állt, ahol az érsek közvetlen környezetébe tartozó lovagként pénzzel és élelemmel látták el szolgálataiért cserébe.
1363-ban maga a király, Nagy Lajos jelölte ki a Szentszék védelmére indított hadjárat vezetőjévé. Toldi rá is szolgált az uralkodó bizalmára, hiszen az általa vezetett hadak fényes győzelmet arattak. A sikeres hadjárat után Toldi Itáliában maradt, és a magyar, illetve angol lovagokból álló úgynevezett fehér csapatban a hozzávetőleg 1 600 főből álló magyar sereg vezéreként, a pápát szolgálva, az egyházi állam és a Nápolyi Királyság ellenségei ellen küzdött.
Az itáliai hadi kalandok után 1366-ban már újra Magyarországon találjuk a híressé vált hadvezért, mint királyi lovagot. Még ebben az évben megkapta a gömöri ispán címet, melyet 1371-ig viselt. 1372 és 1373 között zalai, majd 1382-től szabolcsi alispán lett.
1388. február 20-án Luxemburgi Zsigmond király a Szatmár vármegyebeli Daróc birtokát és az ottani vámot adományozta Toldi, valamint fiai, György és János számára.

Toldi Miklós 1390 körül elcserélte birtokát a Bihar vármegyebeli Bátor helységre – ez róla az utolsó hiteles adat. 

Forrás: https://www.origo.hu/

Borítókép forrása: https://media.fidelio.hu/