Napközben két nőt emeltek ki a török mentőegységek ugyaninnen, délután negyed hatkor ismét életjeleket észleltek, ekkor az Alfa egység folytatta a kutatást. "Rengeteget kell ásnunk!" - mondták, de nem adták fel. Éjjel 2.50 perckor még mindig nem akadtak a nyomára senkinek, akkor a Bravo csapat vette át a munkát. 16 órányi munka sem vezetett eredményre a kísértetépületben. A csapat minden lehetséges üreget átfésült. Ketten ásnak, négyen adogatják ki a törmelékkel teli vödröket. A száloptikával és hangdetektorral történő kutatás során egyelőre halottakat találnak.

Beszámolójuk szerint síri csönd van olyankor, amikor beüzemelik a detektort, minden munkálatot leállítanak, mert a műszer olyan érzékeny, hogy egy gombostű leesését is érzékelik.

A változatlanul nagyon nehéz körülmények ellenére a magyar mentőcsapat fáradhatatlanul végzi a kutató-mentő munkát. A helyzetet könnyíti, hogy a csapat logisztikusa, Patai Sándor tűzoltó százados olyan berendezéseket szerelt össze, amelyekkel működtethető a Hunor sátraiban levő hősugárzó, így könnyebben viselik a pihenőidejüket töltő tűzoltók az éjszakai mínusz hét fokot.