Túravezetőnek születni kell

Tislér Diána találó nevet kapott, hiszen a római mitológiában a természet és a vadászat istennőjét hívják így. A fiatal túravezető életét szintén a természeti értékek védelmére tette fel.

Az elkötelezett természetbarát azon szerencsések közé tartozik, akik megtalálták azt a hivatást, amibe bele tudják adni a szívüket-lelküket.

Dia Bakonyszentkirályról származik, de észak-nyugat-dunántúlinak tartja magát. Számára – ahogy ez a természetre is igaz – nem léteznek határok, mert – ahogy mondani szokta – „itthon vagyok otthon”. Fertő-táj túrájának a szlogenje is így szól: „A természet nem ismer határokat!” A mosolygós lány vadőr édesapja hatására tudatosan készült a Soproni Egyetem természetvédelmi mérnök szakára. Mivel kiválóan sikerült szakdolgozatvédése után sem sikerült Magyarországon a szakmájában állást találnia, kénytelen volt Ausztriában a vendéglátásban elhelyezkedni. Aztán ő lett az első olyan magyar állampolgár, aki elvégezte Ausztriában a túravezetői tanfolyamot. 250 jelentkezőből húszonötöt – köztük Diát – vettek fel a 2015-ben indult Neusiedlersee-Seewinkel Nationalpark túravezető tanfolyamára, ahol a bécsi egyetemek legjobb professzorai tanították egy éven keresztül. Közben pedig már a Fertő-Hanság Nemzeti Parknál is dolgozott.

-Ekkor döntöttem úgy, hogy elindítom a saját vállalkozásomat, és olyasmibe kezdek, amit senki más nem csinál – meséli a vidám lány. – Egyedi túrákat vezetek a Fertő-tájon, határon innen és túl. A természeti kincsek megismertetését kulináris élvezetekkel és helyi emberek történeteivel kötöm össze. Egyfajta kapocs vagyok a helyi kisvállalkozók között: aki az én túrámon részt vesz, biztos, hogy megismeri a vidék sajátosságait.

Dia neve már jól cseng a szakmában, határon átívelő projektekben vesz részt, egy világszínvonalú távcsőgyártó cég szponzorálja, egy hegykői hotelben saját recepciós pultja van, és megkapta a védjegyes szolgáltatói "Vidék Minősége" címet is.

- A legtöbben azt hiszik, hogy bárki vezethet túrát, ez azonban nem igaz – osztja meg velünk tapasztalatait. – Míg az idegenvezetés épített környezetben, addig a túravezetés a természetben történik, éppen ezért a túravezetőnek tökéletesen tisztában kell lennie a természeti adottságokkal, jelenségekkel. Előfordulhat például, hogy a túrámon felbukkan egy számomra ismeretlen állat-, általában rovarfaj. Nem kell tudnom a nevét, de mivel az egyetemen tanultam állattant, nagyjából tisztában vagyok a jellemzőivel, tehát tudok beszélni róla. Vagyis a túravezetés spontaneitást is igényel, hiszen a természet minden pillanatban szolgál valamilyen újdonsággal. De ha valaki, teszem azt, hirtelen rosszul lesz, akkor is tudni kell azonnal cselekedni.

A bátor tengelic.
A bátor tengelic.
Fotó: Horváth Tímea

A jó túravezető mindig úgy érzi, hogy keveset tud, vagyis folyamatosan tanul. Sokkal többet tud, mint amit elmond, hiszen nincs tisztában azzal, hogy a vendégei milyen előzetes ismeretekkel rendelkeznek, a felmerülő kérdéseikre pedig jó, ha tud válaszolni.

- A túravezető feladata az is, hogy fenn tudja tartani a figyelmet többek között azzal, hogy hitelesen beszél a tájról – folytatja a szakember. – Amikor megtervezem a túrát, fontos szempont, hogy hol vezetem, illetve mi a motivációm. Az általam átadott információk egy része objektív – hogyan keletkezett a tájegység, milyen a földrajza és a vízrajza –, az újdonságoknak pedig utána szoktam nézni. Ha előre tudom, milyen korosztály jön hozzám, felkészülök. Szeretném az emberek figyelmét felnyitni a természetvédelemre, és tudatosítani bennük azt, hogy ez nemcsak az állam vagy a nemzeti parkok feladata, hanem egyénenként is rengeteget tehetünk érte, vagyis egyéni felelősség.

Két gyurgyalag.
Két gyurgyalag.
Fotó: Horváth Tímea

A túravezető szempontjából fontos a technológiai felszereltség is: Dia mindig visz a túráira spektívet, lepkehálókat, távcsöveket, nagyítókat, bogár- és növényhatározót.

- Törekszem arra, hogy megtanítsam a vendégeimet a természetben viselkedni, arra, hogy milyen az, amikor az állatokat a maguk zavartalanságában figyeljük meg – teszi hozzá. – A legtöbben annyira el vannak távolodva a természettől, hogy érzékenyíteni kell őket annak tiszteletére. Fontos, hogy legyen bennünk annyi alázat, hogy tudjuk: mi csak vendégek vagyunk itt. Mivel az emberek egyre nagyobb teret hódítanak a természetből, az állatok kezdenek behúzódni a természetes élőhelyeikről, így a madárbarát kertek, de akár csak egy itató is mentsvár lehet számukra.

Nagy fakopáncs.
Nagy fakopáncs.
Fotó: Horváth Tímea

Dia arra vonatkozó javaslatokat is megoszt túrái résztvevőivel, hogy a hallottakat és a látottakat hogyan tudják átültetni a mindennapokba.

- A túravezetés adomány, sokan úgy gondolják, hogy erre születni kell. Mindig találkozom más szemléletű emberekkel, akiktől én is tanulok, az új ismereteimet pedig beépítem a következő túravezetésembe. Mielőtt valaki elmegy egy túrára, érdemes leinformálnia a vezetőt, a túrákat ugyanis sokszor nem szakemberek vezetik – fejezi be.

A résztvevők sokszor nem tudják, hogy mit kaphatnak egy túrán: a hasznos információk mellett magát az embert, aki ott él, szereti a természetet, vagyis hiteles és autentikus.

Legnépszerűbb cikkek